Mentsd hát meg lelked tiszta hevét Asszonyi – állat létem kapaszkodó Magányától, borutól. Magamtól. Mire hajnal – ágyam rád borul, Szenderegsz. Már távol járok, Elfutok, hogy visszatérhess Alkuszos kis otthonodba. Karod majd keres. Utunk ketté válik. Ég veled!
Az üvegházhatás, felelnék a kérdésre tízb?l kilencen, azonban mint nemrégiben kiderült, ez korántsincs így. A bostoni MIT néhány fiatal kutatója meghökkent? elmélettel állt el?, mely teljesen új megvilágításba helyezi a jöv?nket beárnyékoló klímaváltozást. Teóriájuk annyiban közös a régebbivel, hogy a [… Tovább]
Az eset karácsony el?tt egy héttel történt. Ã?Å¡gy emlékszem rá, mintha ma lett volna. Pedig már két hét is eltelt azóta… Hajnalban indultunk, hogy még napkelte el?tt, az éj leple alatt vigyük véghez démoni tervünket. Négyen ültünk az autóban: [… Tovább]
Mottó: Å?És kezdetben vala a kényes és gazdátlan macska s a kegyetlen nyávogás a setétségben. Vala nagy csendesség az égben és nagy kurnyávolás a földön. Majd megteremté a Whiskas Junior macskaeledelt, a Kitekat házias menüt, a lazacos Gourmet Gold macskatápot, [… Tovább]
Két székely atyafi Székelyudvarhelyről Bukarest felé tartott a rozoga Daciával. Közben rájöttek, rossz irányba mennek, hiszen Vásárhely felé kellene menniük, de ha már elindultak, nem fordultak vissza, hogy szerencséjük legyen. Egy csapat alpinista talált rájuk, valahol a Kárpátok túlsó oldalán, [… Tovább]
Titkom lettél, mélyemen lapulsz, elvadult kertben jövend? csírája, zakatoló lelkem arcához simulsz, nyugtalan testem rejtekét kitárja. Megérint a tudat, itt vagy létezel, bokrok s?r? tövise is megsebez. Nincs élet már? Nekem az leszel. Béna tüd?m éled s [… Tovább]
Könnyek áztatta lepel felett Siklik el id?m – immáron nélküled. Teszem a kezem virágokra, Hozom testem esti torra- Neked. Vigyen hullás, tépjen bánatom! Angyalkertem már rég nem áztatom. Könnyek hídján végigmegyek, Emlékekkel még nyári szél lehetek. [… Tovább]
Magányos hétvége a hetediken. A kitekert nyakú megfojtott ?sznek álcázott tavasz szilánkjai között lépkedek a kih?l? betonon. A napsugár er?tlenül döfködi az ólomszín takarót, csak kevés éri el szomorú arcod. Fáradt vagy. ?szintén? Csak magamhoz vagyok ?szinte. ?rült egy környék [… Tovább]
* Leláncolt akarat vergődik a szélben nem hallható néma kiáltása pókhálóba fonva minden képzelet a kiutat elzárja súlyos retesz vérével mossa várja a tisztulást fekete lepléből a szabadulást lángemésztett lelkén keserű a kín felé nyújtott kézzel változik a szín
(meghallgatom) kitudja egy volt létben tán f? lehettem vélem hogy az lehettem míg bús apályán ma megpihenek vétlen testem ráterítem nyüzsgést feledő tétlen és ámulom lekaszált létem széna illatát s érzem az lehettem vélem ha főpengén fent tekintetem markolja [… Tovább]
Az öregúr mintha nagyon ügyelt volna arra, hogy semmiben sem váljon ki a szürkeségb?l. Különös ismertet?jelet sem az öltözködése, a viselkedése, a beszédmódja tekintetében nem lehetett megfogalmazni. Sokáig nem is t?nt fel nekem, hogy nem t?nik fel egyáltalán. El?ször [… Tovább]
(meghallgatom) kopjafám belém karol és átsétálunk kettesben a Kapun a vén kerub csak kuncog rám és biccent mélán én volnék tán az a csapodár hajnalokon haza járó ím e pázsit talpam alatt ér tükrén zöldje mint fátyla lepelnek hát [… Tovább]
Március 2. Ünnep-, és mindennapok „Tudod szívem, neked az a bajod, hogy nincs benned semmi kitartás!" Ezt a férjem lihegte, miközben a hetvenkettedik sziklát készültünk megmászni a Sa Torre nev? öböl körüli k?rengetegben, ahová épesz? ember nem menne [… Tovább]
2007 március 28, szerda, 18:40 Szálltam szárnyaló nap magasában, Poklok bugyrába is becsapódtam. Jég-harapásod fagy-sebet ejtett, Zúzmara-csipke arcomra dermedt. Nevető-ráncom mélyülő árka, Tévútra jutott érzés csapdája. Ádáz csatázás, néma szenvedély, Fullasztó légszomj, szorító páncél. Kiszáradt torkom sóbarlang mélye, Halkuló hangom [… Tovább]
2007 március 29, csütörtök, 18:40 Szerencse-eső koppan a fákon. Kedvesed ágya nélküled reccsen, Látomás-vágyad pólyamelegben. Esőcsepp-csengő altatót dúdol. Álmod vezessen gyöngyléptű-mélybe. Törékeny tested vigasz-kötelék, Résnyire szűkülő kék ölelés. Remény-szalagot köss kedvesedre. Balzsam-méz álom szemedben alvad. Tárul előtted míves [… Tovább]
A halál angyala járkál a gyermekeink között, s nekünk nem áll módunkban számonkérni sehol! Más tájakon büntetni szokták, csak mi kapjuk speciálisan “ajándékba” a HIV fertőzést.* Évezred eleji leltár — 15. Tétel: KAPTAM EGY KIS TRICHOMONÁSZT AJÁNDÉKBA [… Tovább]
Teória arról, hogyan lehet elosztani harminc egyenlő napra – 250 gr. vajkockát… És mi van akkor, ha harmincegy napos a hónap?!* Évezred eleji leltár — 14. Tétel: A BETARTHATATLAN TÖRVÉNYEK CSAPDÁJA Mennél kormányozhatatlanabb lett az ország az „aranykor” éveiben, [… Tovább]
– rendhagyó ballada – * — Halló! Igen, én vagyok, Kati. — Nem kedvesem, nem mentem és nem is megyek vissza. Nincs hova. Elváltunk. Kész. Már meg is nősült. A gyerek hol itt, hol ott. — Hogy hogyan jutottunk [… Tovább]
A hosszúra nyúlt nap végén kicsit fáradtan indultam haza. Észre sem vettem, hogy már a villamosmegállóban toporgok, maguktól vittek a lábaim. Kevésbé zsúfolt járatokon újságot szoktam olvasni, máskülönben jobb híján az utastársaimat nézegetem. Rendszerint akad köztük egy csinosabb n? vagy [… Tovább]
Mit mondanál, ha tudnád,Hogy képzelt h?ségem lejár,S nem leszek többé kutyád,Kezed koncért nem nyalom már. B?n és erény nem foglalkoztat,Nem ülöm tovább hódolat lovát.Ha már úgyis emberré fokoztak,Lesz aki ért, s mond értem imát. Keblemre mind mit sorsom hozott,Nem óhajom [… Tovább]
– fordítás – Csendes éjjelekben, némuló berkekben, száguldó szelekben, szólít egy hang. Múló fellegekben, hideg holdszemekben, tűnő képzeletben, egy arc suhant. Kéklő égbolt, őszülő vén hold, szunnyadó tengerfolt – néma ikon – keresi szemem a végtelenben. Dalolok részegen, s [… Tovább]
H?seink lehet, hogy a kocsmákban találtatnak? – Aszem h?s vagyok – motyogta Attila, sörét bámulva.– Mi?– H?s.– Te? H?s? – hadarta Sándor értetlenül. – Osztan mié?– Hát, mer tegnap segítettem a Marikának.– Amelyiknek leéget a háza?– Annak.– Mit?– Kimentettem a [… Tovább]
(meghallgatom) mit nekem dölyfös könyvem ha ívén aszalt könnyem sápadt lenyomat már hivalkodó gerinc arany betűje vakon nyomott cikornya mit nekem ha foszlott a szó alant csak ámít hiú maszlag és csattan megannyi métely kárhozott reménnyel olvasatlan mit nekem [… Tovább]
– második rész – * A sok munka, gürcölés, a mindig többet akarás, az embereket komorrá tette. Szórakozást az ócska mozi, a lakodalmak, és a kocsma jelentették. Kocsmából volt elég. Kilenc darab. Minden háromszáz lakosra — a csecsszopókat is [… Tovább]
Dr.Hajnal Kornéllal, az öregúrral való második találkozásom sem tanulságmentes. Arra int, hogy vannak az ember lelkében olyan terhek, amelyekt?l nem tud szabadulni, ha nem beszéli ki magából. Vagyis nem egyszer?en csak a társalgás hiányzik olykor az embernek, de az a [… Tovább]
Hazafelé. Fázom. Fáradt vagyok. Valamit ennék… Harmadik emelet-csengetek, kulcs csörög bent-várom, hogy bent legyek! Ott vár két gyermekem, kiket nem látok szinte sosem. Hajnalban reggelit készítek, ők elmennek, én ugyanezt teszem…. Egy pénztárgép lett az életem-egész nap nézegethetem. Verem [… Tovább]
Jupiterre, micsoda művész vész oda velem!? * Gyulát akkor ismertem meg, amikor beteg édesanyját látogattam a kis, kívül-belül kékre meszelt házban. Nagyhangú, „mindentudó” ember volt. Állandóan kérdezősködött, tudálékoskodott. Nem volt megnyerő modorú, s én igyekeztem elkerülni a vele való [… Tovább]
A Per 2. Már rég hazaért a faluba az, aki életben maradt. A harangozó is – a községbe utolsónak hazaér? hadifogoly -, akinek megérkezésér?l az egész falú rögtön értesült, mert els? útja a templomtoronyba vezetett, és az addig dologtalan [… Tovább]
– egy másik egyéniség Angyalföldről * Nyolc éves kora óta ismerem. Ismertségünk úgy kezdődött, hogy leköpött, és elszaladt. Én voltam tizennyolc és rangon alulinak tartottam az üldözést. Pedig már akkor végezni kellett volna vele. Jókötésű kisgyerek volt, [… Tovább]
Egyedüllét és magány nem azonos fogalom. De ha az egyedüllét magánnyal párosul, nehezen viselhet? állapot. Ha igaz a közhely, hogy az ember társas lény, akkor a társaság hiánya lelkileg nagyon nyomasztó teherré válhat. Ki úgy, ki úgy próbál ez ellen [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!