Vers

Ég veled!

Mentsd hát meg lelked tiszta hevét Asszonyi – állat létem kapaszkodó  Magányától, borutól. Magamtól. Mire hajnal – ágyam rád borul, Szenderegsz. Már távol járok, Elfutok, hogy visszatérhess Alkuszos kis otthonodba. Karod majd keres.  Utunk ketté válik. Ég veled!     

Humor

Vérvörös hajnal

Az eset karácsony el?tt egy héttel történt. Ã?Å¡gy emlékszem rá, mintha ma lett volna. Pedig már két hét is eltelt azóta…   Hajnalban indultunk, hogy még napkelte el?tt, az éj leple alatt vigyük véghez démoni tervünket. Négyen ültünk az autóban: [… Tovább]

Humor

… És kezdetben vala a macska

Mottó: Å?És kezdetben vala a kényes és gazdátlan macska s a kegyetlen nyávogás a setétségben. Vala nagy csendesség az égben és nagy kurnyávolás a földön. Majd megteremté a Whiskas Junior macskaeledelt, a Kitekat házias menüt, a lazacos Gourmet Gold macskatápot, [… Tovább]

Humor

Daciat a Székelyeknek!

Két székely atyafi Székelyudvarhelyről Bukarest felé tartott a rozoga Daciával. Közben rájöttek, rossz irányba mennek, hiszen Vásárhely felé kellene menniük, de ha már elindultak, nem fordultak vissza, hogy szerencséjük legyen. Egy csapat alpinista talált rájuk, valahol a Kárpátok túlsó oldalán, [… Tovább]

Vers

Titkom lettél…

    Titkom lettél, mélyemen lapulsz, elvadult kertben jövend? csírája, zakatoló lelkem arcához simulsz,  nyugtalan testem rejtekét kitárja.   Megérint a tudat, itt vagy létezel, bokrok s?r?  tövise is megsebez. Nincs élet már? Nekem az leszel. Béna tüd?m éled s [… Tovább]

Vers

Elengedés

Könnyek áztatta lepel felett Siklik el id?m – immáron nélküled. Teszem a kezem  virágokra, Hozom testem esti torra- Neked.    Vigyen hullás, tépjen bánatom! Angyalkertem már rég nem áztatom. Könnyek hídján végigmegyek, Emlékekkel még nyári szél lehetek.       [… Tovább]

Novella

Delírium

Magányos hétvége a hetediken. A kitekert nyakú megfojtott ?sznek álcázott tavasz szilánkjai között lépkedek a kih?l? betonon. A napsugár er?tlenül döfködi az ólomszín takarót, csak kevés éri el szomorú arcod. Fáradt vagy. ?szintén? Csak magamhoz vagyok ?szinte. ?rült egy környék [… Tovább]

Vers

Gondolat-lángok

* Leláncolt akarat vergődik a szélben nem hallható néma kiáltása pókhálóba fonva minden képzelet a kiutat elzárja súlyos retesz vérével mossa várja a tisztulást fekete lepléből a szabadulást lángemésztett lelkén keserű a kín felé nyújtott kézzel változik a szín  

Média

Lélekvándorlás

  (meghallgatom) kitudja egy volt létben tán f? lehettem vélem hogy az lehettem míg bús apályán ma megpihenek vétlen testem ráterítem nyüzsgést feledő tétlen és ámulom lekaszált létem széna illatát s érzem az lehettem vélem ha főpengén fent tekintetem markolja [… Tovább]

Egyéb

Fényképek pásztora

  Az öregúr mintha nagyon ügyelt volna arra, hogy semmiben sem váljon ki a szürkeségb?l. Különös ismertet?jelet sem az öltözködése, a viselkedése, a beszédmódja tekintetében nem lehetett megfogalmazni. Sokáig nem is t?nt fel nekem, hogy nem t?nik fel egyáltalán. El?ször [… Tovább]

Média

Mandala orákulum

  (meghallgatom) kopjafám belém karol és átsétálunk kettesben a Kapun a vén kerub csak kuncog rám és biccent mélán én volnék tán az a csapodár hajnalokon haza járó ím e pázsit talpam alatt ér tükrén zöldje mint fátyla lepelnek hát [… Tovább]

Elbeszélés

ELVÁGYDÁS 8.

  Március 2. Ünnep-, és mindennapok   „Tudod szívem, neked az a bajod, hogy nincs benned semmi kitartás!" Ezt a férjem lihegte, miközben a hetvenkettedik sziklát készültünk megmászni a Sa Torre nev? öböl körüli k?rengetegben, ahová épesz? ember nem menne [… Tovább]

Vers

Kőszívű évek

2007 március 28, szerda, 18:40 Szálltam szárnyaló nap magasában, Poklok bugyrába is becsapódtam. Jég-harapásod fagy-sebet ejtett, Zúzmara-csipke arcomra dermedt. Nevető-ráncom mélyülő árka, Tévútra jutott érzés csapdája. Ádáz csatázás, néma szenvedély, Fullasztó légszomj, szorító páncél. Kiszáradt torkom sóbarlang mélye, Halkuló hangom [… Tovább]

Vers

Álomba ringató

2007 március 29, csütörtök, 18:40 Szerencse-eső koppan a fákon. Kedvesed ágya nélküled reccsen, Látomás-vágyad pólyamelegben. Esőcsepp-csengő altatót dúdol.   Álmod vezessen gyöngyléptű-mélybe. Törékeny tested vigasz-kötelék, Résnyire szűkülő kék ölelés. Remény-szalagot köss kedvesedre.   Balzsam-méz álom szemedben alvad. Tárul előtted míves [… Tovább]

Novella

Nem a ruha teszi az embert

A hosszúra nyúlt nap végén kicsit fáradtan indultam haza. Észre sem vettem, hogy már a villamosmegállóban toporgok, maguktól vittek a lábaim. Kevésbé zsúfolt járatokon újságot szoktam olvasni, máskülönben jobb híján az utastársaimat nézegetem. Rendszerint akad köztük egy csinosabb n? vagy [… Tovább]

Vers

Rend kutyája

Mit mondanál, ha tudnád,Hogy képzelt h?ségem lejár,S nem leszek többé kutyád,Kezed koncért nem nyalom már. B?n és erény nem foglalkoztat,Nem ülöm tovább hódolat lovát.Ha már úgyis emberré fokoztak,Lesz aki ért, s mond értem imát. Keblemre mind mit sorsom hozott,Nem óhajom [… Tovább]

Vers

Mihai Eminescu: Csendes éjjelekben

– fordítás – Csendes éjjelekben, némuló berkekben, száguldó szelekben, szólít egy hang. Múló fellegekben, hideg holdszemekben, tűnő képzeletben, egy arc suhant.   Kéklő égbolt, őszülő vén hold, szunnyadó tengerfolt – néma ikon – keresi szemem a végtelenben. Dalolok részegen, s [… Tovább]

Novella

Hőseink

H?seink lehet, hogy a kocsmákban találtatnak? – Aszem h?s vagyok – motyogta Attila, sörét bámulva.– Mi?– H?s.– Te? H?s? – hadarta Sándor értetlenül. – Osztan mié?– Hát, mer tegnap segítettem a Marikának.– Amelyiknek leéget a háza?– Annak.– Mit?– Kimentettem a [… Tovább]

Média

Morzsolj nálam kukoricát

  (meghallgatom)  mit nekem dölyfös könyvem ha ívén aszalt könnyem sápadt lenyomat már hivalkodó gerinc arany betűje vakon nyomott cikornya    mit nekem ha foszlott a szó alant csak ámít hiú maszlag és csattan megannyi métely kárhozott reménnyel olvasatlan  mit nekem [… Tovább]

Elbeszélés

Beszélgessünk még tovább!

Dr.Hajnal Kornéllal, az öregúrral való második találkozásom sem tanulságmentes. Arra int, hogy vannak az ember lelkében olyan terhek, amelyekt?l nem tud szabadulni, ha nem beszéli ki magából. Vagyis nem egyszer?en csak a társalgás hiányzik olykor az embernek, de az a [… Tovább]

Vers

Mindennapi kenyerünk

  Hazafelé. Fázom. Fáradt vagyok. Valamit ennék… Harmadik emelet-csengetek, kulcs csörög bent-várom, hogy bent legyek! Ott vár két gyermekem, kiket nem látok szinte sosem. Hajnalban reggelit készítek, ők elmennek, én ugyanezt teszem…. Egy pénztárgép lett az életem-egész nap nézegethetem. Verem [… Tovább]

Novella

Anyám, most már én fogom meg a kezed

Jupiterre, micsoda művész vész oda velem!? *   Gyulát akkor ismertem meg, amikor beteg édesanyját látogattam a kis, kívül-belül kékre meszelt házban. Nagyhangú, „mindentudó” ember volt. Állandóan kérdezősködött, tudálékoskodott. Nem volt megnyerő modorú, s én igyekeztem elkerülni a vele való [… Tovább]

Elbeszélés

Csimpi

– egy másik egyéniség Angyalföldről *       Nyolc éves kora óta ismerem. Ismertségünk úgy kezdődött, hogy leköpött, és elszaladt. Én voltam tizennyolc és rangon alulinak tartottam az üldözést. Pedig már akkor végezni kellett volna vele. Jókötésű kisgyerek volt, [… Tovább]