P. Tóth Irén : Téltemető

2007.03.22. P. Tóth Irén Írások, Vers 6
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Utolsó csókot lehelt a Tél,

szell? fújdogál,

vidáman int a zöldül? levél.

 

Haldokló hópihe út kövére száll,

búsan sírdogál –

jöv?re újra otthonra talál.

 

Sötét felh? elkíséri ?t,

könnye csordul –

csendesen mossa a téli temet?t.

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 11:12 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.