Vers

Libikóka

Emlékszel?Akkor kifest?könyv volt a világ,régen két kockával huszonnégyet dobtam,és mesebeli pasztell-lilák látták,hogy fáramászás közben csendcsigákat loptam. Heves homokháborúkra fogócskabéke,a szédüléshez pörg? körhinta kellett.Nem rakódott ránk az évek id?törmeléke,fontosabb volt,hogy kié melyik jel lett– hóember, ház, vagy élénkpiros fés? –mint a [… Tovább]

Vers

Fizetésemelés

Pezsgő várt az asztalon, mellette két pohár… Mi történt vajon, mi ünneplésre vár?   Mosoly ült az arcodon, mégsem voltál vidám… Csendben durrant a dugó, csendült a két pohár.   – Mi történt, mondd? Mire iszunk? Mi a meglepetés? – Hosszú, [… Tovább]

Vers

A csengők még szólnak

Thököly út.Páradarát hullajt egy bukfencez? ködrög.A kötelességbajszára lázadástpödrök,de pár megálló múlvaa padbanmind mélyebbre löknekaz unalom-gödrök. Keleti.Szabadságom konzervatívmedvecsapdától sánta,a pengével neveléstmár erd?nyi palánta bánta,de csak nem cserélika kertészt.Engem hagyjatok,mert észtnem a táblárólmásoltam!A hatalom nálatok,de a tudás mindigmáshol van. Blaha.Cseppborostás azablak és [… Tovább]

Média

Hajnalban sírnak a fák

     (meghallgatom) hajnalban sírnak a fák s mint könnyek áztatta lepedő göngyöli magát alant a macskak? és én kopok deresre csendben arcomra gyűrve tenyerem minden ráncát voltam éj dermedten tán hajnal is kiengesztelten de ha rám fonódott a fény konokul [… Tovább]

Vers

Téltemető

Utolsó csókot lehelt a Tél, szell? fújdogál, vidáman int a zöldül? levél.   Haldokló hópihe út kövére száll, búsan sírdogál – jöv?re újra otthonra talál.   Sötét felh? elkíséri ?t, könnye csordul – csendesen mossa a téli temet?t.

Esszé

Marcus Aurelius

Filozófus, katona, államférfi és császár. Olyan cím és rang birtokosa, mely ma már fel sem fogható. A Római Birodalom egyeduralkodója, Líbiától Skóciáig, a Rajnától a Tigrisig élet és halál ura. Isten, az ?t megillet? teljes és korlátlan hatalommal. Még ennél [… Tovább]