Kodaj Bálint : Libikóka

Emlékszel?
Akkor kifest?könyv volt a világ,
régen két kockával huszonnégyet dobtam,
és mesebeli pasztell-lilák látták,
hogy fáramászás közben
csendcsigákat loptam.

Heves homokháborúkra fogócskabéke,
a szédüléshez pörg? körhinta kellett.
Nem rakódott ránk az évek id?törmeléke,
fontosabb volt,hogy kié melyik jel lett
– hóember, ház, vagy élénkpiros fés? –
mint a b?rszín, a felszín,
a fert?z? stílus.
Milyen meleget önt a kályha,
ha emlék-tüzelés??
Hogy lett pocsolyából patak,
patakból a Nílus?

Emlékszel?
Megálló-földrészeket felfedezni
vitt a villamos,
és a sínek mellett büszkén
göndörödött a zászló.
A kanyonból kilépve
izzadtságcsillagos lett homlokom.
Indiáncsapdát kurjantott a gázló.

Emlékszel?
A teremt? b?rfészekbe fejem
vígasztalni fúrtam.
Kíváncsiságom szelíden terelte
az ujjölelés.
A naiv vakmer?ség helyén fél?s
fiúarcú úr van,
csíp?dön ráncok, miket az elmúlás
rút öve vés.

Látod?
Játékból szimbólummá lett a libikóka,
mert felt?znek oszló felh?karókra,
imbolygó mérlegszerelemre,
szakadt papírszárnyú bókra,
jegyet váltok mégis
lyukas léghajókra,
aztán a rutinná rombolt zuhanás.

Emlékszem.
Ez csak szószél,
amit versem fúj.
Mese volt az egyensúly,
a déli-sarki túra, jegesmedve,fóka,
a pegazus, az angyal, a beszél? róka…
miért lett játékból szimbólum, mondd,
a libikóka?

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Kodaj Bálint
Szerző Kodaj Bálint 63 Írás
32 múltam, 4 évesen rímeltem először. 7 (vagy 8?) éves korom óta írok verseket, 18 éves korom óta angolul is. Az első regényemet 11 évesen írtam, a másodikat már rég be kellett volna fejeznem. 2019 szeptemberében jelent meg az első kötetem (Blues szól a másodikon). Van 2 perzsa macskám, 26 tetoválásom, 2 orr piercingem és 1 aranyfogam (korona).