Szólongatlak

(meghallgatom)

Úgy indulnék,

 körül vesz magányod.

Alkonyodba szűrt  fény

oson,

hívj, és melléd szállok!

Szapora szavakkal

viszem a Világot

eléd.

Csönddel válaszolgatsz.

Lüktető,

mély hallgatással.

Örök gondolat vagy,

bennem születsz

mindig újra,

mosolyra éleszted

pojáca lelkem,

puha csókodra,

válasszal feleltem.

44látogató,1mai

Szerző Serfőző Attila 490 írás
1960.07.13-án születtem Debrecenben.

15 Komment

  1. Attila!
    Harmadik versed olvasása kíváncsiságom szüleményei – mivel ritkán van alkalmam a Toronyban barangolni! – ha pedig olvasok, természetesen véleményem is van! Ez a versed mindenhol megállja a helyét “pojáca lelkem” kivételével! Ezt biztosan másképpen is lehetett volna megírni – véleményem szerint – ez lerontja a többi értékét! Elköszönve további sikereket kívánok életed minden területén! 🙂

  2. Margókám, halld meg!
    András, ezért a kommentedért 13. havi fizetés dukál 🙂
    Mária Kedves, köszönöm 🙂
    Tibor, a halál is… lásd csernobil… bocs hülye feketehumor
    Szaffi kedves, merszi 🙂
    Iván, anno fastőtanodás kisvirág koromban egy nonfiguratív képem zsűrizett lett úgy, hogy az eredeti elképzeléshez képest 90 fokkal elfordítva állították a fal mellé. 🙂

  3. “válasszal feleltem…..”

    Ez tipikus esete a tautológiának. Megpróbáltam a verset hátulról kezdve elolvasni, mint az újságokat a sportrovatnál az átkos rendszerben. ÃÂgy jutottam az első sorig, ami eredetileg az utolsó. Attila: ne tévesszenek meg a rajongók, ez a mű nem sikerült.

Hagyj üzenetet