Nap: 2009.07.08.

Csak bámulom az órám,Hogy fut körbe minden óránEz az átkozott mutató. Talán keresi az okot,Mit az ember szokott,Hogy miért van ebben benne,Miért szalad körbe-körbe,Hol a kezdet, hol a vég,S mi az értelme az egésznek? Nincs válasz,Csak egy, kett?, három,De tizenkett? [… Tovább]

“A szebb jöv?t meséld nekem… meséld, s én elhiszem!” Évek hosszú, kemény sora nyomja egyre keskenyed? válladat,nehéz küzdelmek, el nem sírt könnyekszántják barázdákba bels? fényt?l tisztaarcodat. Adj még álmot, anyám!?rizd meg lelkem hófehér,ám makacs galambját,mert gyermek vagyok én,hisz látod… még [… Tovább]

2007 elfújt porszemmel kibékülne a lépés ferdült lábnyomban   *   pillanatra szép megmerevedett nyomban dermed a semmi   *   faág rajzolta hullámnyalta nyomokban elvesztett id?  

    Másnapos reményeim korlátozottan bolyonganak a sötét szobában. Az ajtó zárva, a réseknél fejfájás áll vigyázban, s minden jött – ment huzatnak tiszteleg. Az ott a nő – jelentem – én állok őrt felette. A társaim már reggeltől a [… Tovább]

mert holnaptólrohanni kell matrózcsíkosanelképzelten ide-odakapkodva az id?ben elcsennibel?le minden létez?formás kis szemfed?t hogy újraszerelmesen tudj vacogni bennemmint egy felbolydult árnyékolyan leszek kileng alólamaz összes nincs tovább éstestmelegb?l testmelegberajzolom azt az egyetlen éjszakát

    Ha neked túl színesha neked túl mélyneked túl én ha neked túl vérmesha neked túl kétesneked túl én ha neked túl sokha neked túl gyorsneked túl én ha neked túl sokféleakkor itt a végemert neked túl én.     [… Tovább]

saját fotó * Rád szabott kabát   Ködös a hajnal, nyirkos a levegő, fejfán az eső csendben csorog, nyikorgó kapu, a szomorúfűznél magányos alak, de a kutya morog. A kabát az látszik, sapka a kézben a cipőben fűző rég volt [… Tovább]

Egy kis játék a szavakkal… Ég dörrenVillámlikLomb libbenSzél játszikCseppenkéntPöttyözgetZáporkéntÖntözgetVíz áradSár loccsanFelszáradRög koppanNap csillanH? rekkenFény villanSzem rebbenFelszippantFelh? leszCs?r rikkantNem kellesz!

  Szó nem hallatszik, zajt zaj nyom el. Véred utolsó cseppjeit issza a feledés. Senkinek sem létezel, s magad sem élsz.   Nézz a mára, a jelen pillanat el?l hogy menekül az emlékezés…   Nézz a mára! Tenyeredb?l sorsod fut [… Tovább]

Még ma sem értem, miképpen tévedt el bennem az id?… Még ma sem értem,hogy miképpen, milyen er?térben tévedt el bennem az id?,tenyerem vonalai szerintmás képben várt rám a jöv?,mely megdicsér, vagy megint,érdemem szerint;s hittem a jeleknek,jósnak, álomnak, varázslónak,f?leg a szépnek, kellemesnek, jónak,talán [… Tovább]

  Forrásnál jártam álruhában. Inni, inni, inni még. Sziklán ösvényen elindultam. Menni, menni, menni még. Félelmek között ismét láttam. Hinni, hinni, hinni még. Álruhában erőtlen lábam. Élni, élni, élni még.

RÉVÉSZSEGÉD   Befolyásol az emlék! Egyszer, akartan, még melléd kerülnék. Tán megölelni sem. Csak legyen a közelség-érzés.   Nincs megmaradt sorom. Szavam se. Félrím-érkezéseim járnak tarka táncot. Barna dobozos Románcot találtam bontatlanul. Emlékpadláson, csomagban. Cseréltem Szimphóniára, érted. Lesz-e, hogy egyszer [… Tovább]