Báder Judit Szerző
Vezetéknév
Báder
Keresztnév
Judit
7 év 4 hozzászólás

*   Karod holdjába kéredzkedem borzolt tollú éktelen madár holnapot cserélni máért gubbasztva hangtalan csöndedből lopni történetet sosemhallottat kinyújtod félelmed iránytűjét tőled el nincsenek utak benned sem találok haza kiszáradt barackfák kérgébe bújtatom feleslegeim  jeleket rajzolva tolvajoknak   ne akard [… Tovább]

7 év 21 hozzászólás

* majd megszokod hisz nélkülem  éltél eddig is azt a húsz percet  nem számolom mikor a fülembe nyögted a csillagokat aztán tetovált seggű sikolyokat kergettél esküdvén mint a vonatkattogás csak rád gondoltam közben kicsim elhittem benned élek mindenféle módozatban de [… Tovább]

8 év 19 hozzászólás

* Letarolt napraforgó-földek sarában, húsevő férfiak ujjlenyomatával meztelen combomon, felhorzsolt fehér számon bánat ízével jöttem. Bordáim közt friss, mélyülő seb, sosem gyógyul, de csillapíthatja szomorúságod. Végy erős karodba, kéredzkedem, mint gyermek vihar idején: sírni nem mer, csak halkan nyöszörög, így [… Tovább]

8 év 12 hozzászólás

* Elveszejtelek. Felállok lassan karod szorító hiányából, új ölelések visznek, mint sodró, megáradt folyók. Nem kértem, mégis akartam, mondj valamit, amitől visszafordulok, amitől megáll a láb, az ész, és újra vad rohanásba kezdek, feléd. Keresztútnál Azazel súg jó irányt.

8 év Nincs Komment

Ez a szorítás a nyakam b?rén a hurok, igaz? Még próbálok méltóságteljesen, bátran, a szemedbe nézve állni, de érzem, rövid  az id?  – de érzem, hamarosan földre kerülök. – és földre kerülök. Magamba szívom haldokló levelek szagát, a nedves föld [… Tovább]

8 év Nincs Komment

Ez a szorítás a nyakam b?rén a hurok, igaz? Még próbálok méltóságteljesen, bátran, a szemedbe nézve állni, de érzem, rövid  az id? és földre kerülök. Magamba szívom haldokló levelek szagát, a nedves föld szagát, a vér szagát. Azt hittem mindent [… Tovább]

9 év 14 hozzászólás

* Melléd szegődöm, mint kóbor macska, ha lábhoz dörgölődzött, puha talpain utánad ered, az esőtől ázott kockaköveken. Nincs más menedék, mint a felejtés kapualjaiba húzódni és várni: elmúlik ez a szorító érzés, elálmosodik a fájdalom, és hazatalálok végre. Szúrágta faajtó [… Tovább]

9 év 15 hozzászólás

*     Vannak találkozások, mondatok, miket nem felejtesz. Minden lámpaoltáskor párnádra ülnek, mint kísértetek, és nem hagynak elaludni. Visszakószálsz az időben, látod magadat, virágos nyári ruha van rajtad, piros szandállal, a férfin kockás térdnadrág, inggel.   Szerette az ingeket. [… Tovább]

9 év 24 hozzászólás

* Utálhatsz,   aggathatsz fejemre töviskoszorút kemény, szúrós szavakból, talpam alá forduló földre hinthetsz hazugság parazsat, nem tudsz meg nem történt emlékeddé tenni.   Közös ágyunk rég kihűlt, mint asztalunkon a kenyér, mibe úgy haraptál, mintha fehér húsom lenne, mert [… Tovább]

10 év 26 hozzászólás

* Húsig csepegtetett szavaid hitették el velem az időt. Hátamra kötözött tegnapok, fényképnélküli krónikások rajzolnak hajam köré pókfonál-fényes emlékeket bazsalikomillatú mosolyodról. Kéményben csikorognak böjti szelek. Fényesre fagyott pocsolya jegén verebek nézik arcukat,  hóban hagynak jeleket, tavaszba  induló magányomnak. Mint  csípás [… Tovább]

Báder Judit Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.