Ez a szorítás a nyakam b?rén a hurok, igaz?
Még próbálok méltóságteljesen, bátran, a szemedbe nézve állni, de érzem, rövid az id? és földre kerülök. Magamba szívom haldokló levelek szagát, a nedves föld szagát, a vér szagát. Azt hittem mindent tudok a vadászokról. Bújtam – b?röm karcoló cserjék között -, futottam lélekszakadva a mez?n át, míg az erd? fái nem rejtettek újra, az illanó biztonságba. Ösztönöm rebben? madarai mindig figyelmeztettek a veszélyre. Hajnali harmaton számtalanszor láttam a félelem árnyékát.
Szép, ügyes vad voltam.
Ott ültél a tölgyfa alatt, fejed a törzsének támasztva, csukott szemmel. Az arcodra foltokat festett a levelek közt szemtelenked? fény. Kezed puskádon pihent.
-Szép, er?s karja van- gondoltam, és sokáig néztelek az alkonyatban.
Akartam, hogy halljad a lábaim alatt reccsen? ágak zaját. Akartam, hogy csak miattam indulj az éjszakába.
Szeretettem játszani veled.
Lélegzetvisszafojtva állni a hátad mögött, majd nekiiramodni, pontosan tudni, mekkora távolság kell, hogy láss még, de ne találjon a puskagolyód.
Bíztam benned.
Cselszövéssel csaltál csapdába.
Állom a tekinteted, fülemben szívem, és szíved ritmusa dübörög…
De, te vagy a vadász.
Kedves szerz?, próbáld kérlek a felesleges nével?ket kigyomlálni, a „halljad” nem túl szépen hangzó kifejezés.
Kicsit színezhetnéd, vagy rejtélyesebbé tehetnéd a történetet (pl. hogy csak az utolsó pillanatban jöjjek rá, én, az olvasó, hogy nem egy emberr?l van szó, hanem pl. egy nyusziról), pl. a cím leüti a lényeget.
Írd meg úgy, hogy ne merüljön fel bennem ez: „na és? mit?l lenne ez f?oldalas?”
Érted, mit szeretnék?
Köszönöm.
Hatos
Legutóbbi módosítás: 2011.08.02. @ 10:29 :: Báder Judit