Nap: 2011.08.30.

  Az óra öreg, barna dobozában, a ritmus hangján lüktet a szobában, hinta-palinta, leng a réz inga, sosem áll meg, nem csügged, visszhangzó, csengve bongó, a jövend?vel vidáman nyelvel, mint aki csak azt leste, mikor érek haza este, barátságos meleg [… Tovább]

Saját m?: Lányportré (akvarell-pasztell)       Kitépett tollakra fényt öntött a hajnal, és megláttuk: itt járt kett?nkért az angyal.   Éreztette fényét, szárnya suhogását, szívünk megigézte örök sugárzását.   Kitépett tollakra öntött fényt a hajnal. Zöldág csiklandozta, kacagott az [… Tovább]

                                                        Nem kerüli pillantásod. Látnod kell,                                                       tudja, mily botrányosan eszköztelen,                                                       amikor saját arcodba vág. Szívre                                                       mért ütés — figyeli, hogyan rendülsz meg                                                       a szembesüléstől. Nem halasztható                                                       tovább; döntesz hát. Mostantól másképpen                                                       folytatódsz. Valóban [… Tovább]

A színe kék volt, mint a kopott mennybolt, úgy emlékszem, jó nyolcvanliteres volt, a nyaka szűkült, lent mindegyre tágabb öblöt mélyült a tartó karikának, bár kanalaztuk, kentük nyakra-főre, a zsír aligha fogyott ki belőle, csak egyszer mélyült várósra, ha még [… Tovább]

sétálok testemhez férk?znek nyárutó illatárban ruhák az árnyak oldódnak leveg?ben suhog ez erd? palástja hosszú ösvényen maga után húzza a zörg? leveleket báli ruháján tócsafényben csillagok remegése hízelg? ma a hold fekete kalapom karimájára ül aranyveretes pánt rábeszéltem a csendet [… Tovább]