Maretics Erika : Az ra

 

Az óra öreg,

barna dobozában,

a ritmus hangján lüktet

a szobában,

hinta-palinta,

leng a réz inga,

sosem áll meg, nem csügged,

visszhangzó,

csengve bongó,

a jövend?vel

vidáman nyelvel,

mint aki csak azt leste,

mikor érek haza este,

barátságos meleg hangon,

monoton mondja tik-tak,

            hallom.

    Üdvözlésemre csak int,

               számlapja  rám hunyorít,

         csiszolt üveglapja csillan a sötétben,

          az id? bújik meg az éj kötényében.

 

 

Legutóbb szerkesztette > Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.