Vers

Egy törpe és egy óriás

jelen eset – keservesebbhétmérföldes csizmát veszekugrok vele tán éveket egy óriás nyomába zuhantammost kék-zöld sebet nyalogatok kicsit kezében ringatott ——————————————– Nem lehet, nem szabad felemás verset írni. Ha ütemest kezdesz, vidd végig. A fél munka nem munka. 

Vers

Minden változik

    Minden változik. Van-e még tiszta oldal? – odafordítanám az arcom – Neked is háttal állok. Szemeid kékek, mint a Balaton, csak én süllyedek egyre, k?, amit beledobtam. Van, ami megmaradt: a jóles? fáradtság, a munka öröme, a gyerekek [… Tovább]

Vers

Mondd, ki vagy

Mondd, ki vagy s ki vagyok én. Nyitott tenyér és ököl. Örök kétség és vak remény búvó csillagrögökön.   Ellentét-pár, külön-külön, olykor többlet és hiány. Kés és kereszt kenyerünkön, egymásra éhező száj.   Te kinyilsz, én bezáródom. Isten áld így, [… Tovább]

Vers

Éjjel

    Hóolvadástól egész a nagy viharokig kereslek, a híd korlátjára faragtam a szavakat, bocsáss meg! A diófa levele búsan rezeg, mintha a fa is megértené bánatom, kékl? szememb?l a könny, megállíthatatlanul pereg. Létem kapuján már csak  tiszta szív? ember léphet [… Tovább]

Vers

Családi fotóalbum: Csillagos tárna

/a fotó jobb szélén nagyapám mint bányament?/     Összemosódott napszakok, órák,az ég tartóoszlopai közöttmély szakadéktól véd meg a korlát,földmélyi sóhaja búsan zörög.Este majd vár rám a csillagos ég…Jó szerencsét neked, jó szerencsét! Lámpásom nyit majd utat a mélybe,vakondok szívem [… Tovább]

Vers

Egyszer…

…álom és ébrenlét határán játszunk víztükör-szellő nesztelen táncunk …véget érnek a csöndek újra beszédes idők jönnek kinyílanak sosemvolt zárak körül-ölelnek meztelen vágyak tenyerünkben izzik a hajnal megcirógatsz édes-bús dallal álom és ébrenlét határán játszunk víztükör-szellő nesztelen táncunk