Vers

Vagyok

  Azért egyedül vagyok bizonyos értelemben, mert aki ért, valahogy nem, vagy alig szól, inkább csak figyel, de a tegnap rágta szavak között egyedül indulni el, ha azt vesszük, könnyű… cipelni nehezebb, úgyhogy én már bármit elengedek, kivéve a gondolat [… Tovább]

Vers

(K)érdem

„Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” Talán ha trillázva énekelne a mondatok néma zuhataga. Mit ér a térben élő ember, van-e súlya ékes szavának? Felsikít-e az értékrendszer a hibák lázas korszakának? Sír a kín, de szólni nem [… Tovább]

Vers

Mozdulatlan

ez egy kihűlt fémes éj csak üres rácshelyek a csillagok fémgőzökben párolódnak az álmok mint a kövek – közéjük ékelődve hallgatok a hold most úgy tolat az égen mint a rák rettenetes szájszervükkel sziklák talpát rágják a bogárarcú éjszakák minden [… Tovább]

Vers

Békét ölelünk

Néha sikerül beleveszekedni az éjszakába, az meg fogja a mosolyunk és magával rántja. Így fekszünk egymás mellett egy darabig, a szavak mögött a néma fájdalom lakik. Te fehéren-feketén szereted… hiába igyekszem én árnyalni, szürkébe hajlítani az éleket. De tudom, békét [… Tovább]

Vers

Ez egy álom

Ez egy álom   Ez egy könnyű álom, ebben csak ringok – veled ringok, iszapágyon rózsaszirmok. Minden ködös, egybeolvad, tudom én: már rég halott vagy, de ez egy álom, könnyű álom – rózsaszirmok iszapágyon. Legutóbb szerkesztette 2020.01.08. @ 18:43 – [… Tovább]

Vers

marokban

mint marokban összemorzsolt száraz kenyérhéjak mik tócsába loccsant lábnyomunkba hullnak cserzett szájú fonnyadt arcok ráncaiba kushad s ott bűntudat nélkül tanyázik életünk mi meg továbbmegyünk     Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 12:08 – Kováts Eszter

Vers

Volt, mi volt

Egy előző élet emléke… Egy rózsaszirom. Igen tudom: régen történt bár, és hogy piros volt-e vagy sárga nem emlékszem már, csak arra, ahogy a földre hullt, miként a múlt; hisz ez volt az ár: egy elveszett, fénylő rózsaszál. Egy szép [… Tovább]