Vers

Mákos

  Nyersen még szép kalácsnak látszott, mosolyogva kelt nagyra, tettem bele cukrot, mákot, gondoltam, elteszem holnapra. Aztán sütés közben összeesett, nyúlós massza a kéreg alatt, végül csak egy jól elcseszett megégett kalácsunk maradt. Túl sok volt a töltelék, ahogy a [… Tovább]

Vers

Van, ami itt marad

    Nézem az embert, ahogy itt áll, lemeztelenedve, szinte védtelenül az orkán közepén… most az az erős – aki volt már gyenge, most bátran néz körbe a szerény. Néhányan megsejtik, hogy mi is a fontos, talán át is lényegül [… Tovább]

Vers

Hittel

Évszázadokon át támadva, ostromolva, ellened lázadva, háborúkat kirobbantva, betiltva és legázolva is erős maradtál. Túlélve tudományt, evolúciót, okoskodást. Fényed mit sem fakulva nyújt vigaszt a bánatban, erős kart a csatákban, türelmet a vitákban, mértéket a vágyakban. Utam százfelé visz s [… Tovább]

Vers

Érkezés

Azt mondtad, minden madár szép. Pedig te nem a sirályok földjéről és nem darutollakkal érkeztél. De elhallgattad, hogy a vadludak miért úgy siklanak, akár a nyilak, mint záporban a szürkén csillanó acél. Én hangjukat csak álmomban hallottam – olyan volt, [… Tovább]

Vers

Mindig volt egy

Mindig volt egy… Mindig volt egy, kivel kacérkodtam, kinek néha haját húztam. És volt egy, kiért szívem először fogott lángot, kinek a szomszéd kertjéből, loptam gyönyörű virágot. Mindig volt egy, kiért órákig álltam, az ablaka alatt esőben, sárban, kiért sírtam [… Tovább]

Vers

Figyeltelek

    A tükörképed figyeltem miközben hajat szárítottál, ahogy az arcod elé kószált néhány őszes hajszál. Érdekes, mikor nincs rajtad szemüveg mennyivel fiatalabbnak látszol, én negyvenöt, te negyven, és most ebből a távolságból még nagyobb a különbség, úgy figyeltem az [… Tovább]

Vers

Csak egy

  Csak egy tanítvány voltam, könyvekből tanultam vagy életet mi megtapasztalható; egy embertől: sokat. Csak egy nő voltam, vártam nagy szerelemre, téglákból hétköznapokat építget, ne, hagytam a pasikat a francba, majd… Csak egy ember voltam, szenvedéseimben is magamban hordva azt, [… Tovább]

Vers

Tavasz

    Se nem szólítom a tavaszt, se nem várom, feltartani az időt – jó lenne azt, de erre nincsen megoldásom. Már szorítanak a napok sarokba – tüdőbe levegőt, kívül rügyet bontok – belül sorvadok, pont fordítva, mint azelőtt. Legutóbb [… Tovább]

Vers

Csak beszélek

  Idegenként ül itt köztünk egy újabb kis darab belőled, megint reggel ütköztünk, és én volnék aki újra erőltet némi csevegést… de te csak nézel rám hideg szemekkel, és látom hogy az egész nem is igazán érdekel. Épp csak súrol [… Tovább]

Vers

Ellensúly

Köztünk él és elkísér. Arcán hűvösen lebbenő fátyol, át nem látható. Jószándékkal övezett pályán kőmadarak repülése. Paradicsom helyett alma. A Nap hajnalt olt ma a kormos villanykörtékbe. Kinyújtott kezedben fehér gyolcs, lágy korbács, bőrkötésben levendula. Vesztőhelyek téli illata. Bűnben állok, [… Tovább]

Vers

Vagyok

  Azért egyedül vagyok bizonyos értelemben, mert aki ért, valahogy nem, vagy alig szól, inkább csak figyel, de a tegnap rágta szavak között egyedül indulni el, ha azt vesszük, könnyű… cipelni nehezebb, úgyhogy én már bármit elengedek, kivéve a gondolat [… Tovább]

Vers

(K)érdem

„Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” Talán ha trillázva énekelne a mondatok néma zuhataga. Mit ér a térben élő ember, van-e súlya ékes szavának? Felsikít-e az értékrendszer a hibák lázas korszakának? Sír a kín, de szólni nem [… Tovább]

Vers

Mozdulatlan

ez egy kihűlt fémes éj csak üres rácshelyek a csillagok fémgőzökben párolódnak az álmok mint a kövek – közéjük ékelődve hallgatok a hold most úgy tolat az égen mint a rák rettenetes szájszervükkel sziklák talpát rágják a bogárarcú éjszakák minden [… Tovább]

Vers

Békét ölelünk

Néha sikerül beleveszekedni az éjszakába, az meg fogja a mosolyunk és magával rántja. Így fekszünk egymás mellett egy darabig, a szavak mögött a néma fájdalom lakik. Te fehéren-feketén szereted… hiába igyekszem én árnyalni, szürkébe hajlítani az éleket. De tudom, békét [… Tovább]

Vers

Ez egy álom

Ez egy álom   Ez egy könnyű álom, ebben csak ringok – veled ringok, iszapágyon rózsaszirmok. Minden ködös, egybeolvad, tudom én: már rég halott vagy, de ez egy álom, könnyű álom – rózsaszirmok iszapágyon. Legutóbb szerkesztette 2020.01.08. @ 18:43 – [… Tovább]

Vers

marokban

mint marokban összemorzsolt száraz kenyérhéjak mik tócsába loccsant lábnyomunkba hullnak cserzett szájú fonnyadt arcok ráncaiba kushad s ott bűntudat nélkül tanyázik életünk mi meg továbbmegyünk     Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 12:08 – Kováts Eszter

Vers

Volt, mi volt

Egy előző élet emléke… Egy rózsaszirom. Igen tudom: régen történt bár, és hogy piros volt-e vagy sárga nem emlékszem már, csak arra, ahogy a földre hullt, miként a múlt; hisz ez volt az ár: egy elveszett, fénylő rózsaszál. Egy szép [… Tovább]