Szulimán Eleonóra : három sorosak lélekről és elmúlásról

Vénülő idő

arcomra karcolja az

emlékeimet.

 

Anyám rózsái

elnyíltak, de illatuk

lelkemben örök.

 

Nagyapám csillag-

fénye ablakomon át

álmomba ragyog.

 

Nap-mosoly surran

erdőszéli kis házba

magányt oldani.

 

Házak falára

holdfény rajzol gömbölyű

lombkoronákat.

 

Fényt fon a hajnal

a vacogó fák fölé

téli reggelen.

 

Puha hópelyhek

téli világunk legszebb

teremtményei.

 

Legutóbbi módosítás: 2020.01.08. @ 18:53 :: Szulimán Eleonóra
Szerző Szulimán Eleonóra 166 Írás
"Az állatok segíthetnek minket hétköznapjainkban, az álmainkban és a meditációnkban. Mivel az emberek előtt teremtettek, közelebb vannak A Forráshoz, és szövetségeseink, vezetőink, barátaink lehetnek a teljességhez vezető úton." - Inuit eszkimó asszony