Koppán Miklós : Rohanok

Rohanok veled, szaladok,

Ez a legtöbb, mit adhatok,

Ég a kék fény, éjjel van már,

Visszaverődik a reménysugár,

Itt vagyok, segítek!

Bízz bennem, megértlek.

Rohanok veled, szaladok,

Ez a legtöbb, mit adhatok,

Üresek az utak, csak mi vagyunk.

Magányos páros, csendes város.

Aszfalton tócsa hever,

Mit vörössé a vér kever.

Beérve mindenki ránk figyel,

Kérdezem tőlük: titeket meg mi lel?

Segítsetek nekem, segítsetek neki!

Szólottam, miközben nővér a kezét tördeli.

Gyorsan számolunk egyet kettőt hármat,

De elment már, s nem maradt, csak bánat.

Legutóbb szerkesztette - Nagy Horváth Ilona
Szerző Koppán Miklós 1 Írás
22 éves vagyok