Vers

Ugye nem fázol?

  Egyszer azt mondtad, nem télre tervezed a halált, talán attól féltél, hogy fázni fogsz odaát. Ez mindig eszembe jut, mikor ennyi hópihe táncol, mert végül a tavasz vitt el… anyu, ugye most nem fázol?

Vers

Mozdulatlan

ez egy kihűlt fémes éj csak üres rácshelyek a csillagok fémgőzökben párolódnak az álmok mint a kövek – közéjük ékelődve hallgatok a hold most úgy tolat az égen mint a rák rettenetes szájszervükkel sziklák talpát rágják a bogárarcú éjszakák minden [… Tovább]

Vers

Békét ölelünk

Néha sikerül beleveszekedni az éjszakába, az meg fogja a mosolyunk és magával rántja. Így fekszünk egymás mellett egy darabig, a szavak mögött a néma fájdalom lakik. Te fehéren-feketén szereted… hiába igyekszem én árnyalni, szürkébe hajlítani az éleket. De tudom, békét [… Tovább]

Vers

Vallomás

Nem kell, hogy az ember bevallja. Belül mindenki egyedül van, akár az imából kiforduló arca, tétova – és olyannyira gyámoltalan. Elől a megváltás némasága, mögöttünk a fájdalom evez. Mosolyod kövekbe mártod – gyönge vagy. Ajkaidra kavicseső permetez. Én nem érzem [… Tovább]

Novella

A hó

Január 15. Reggel öt óta hullt a hó. Az északi szél úgy tolta a kövér, fekete felhőket, mint egy puli a csordát. A terasz ajtót kinyitva látta, hogy minden fehér volt. Tíz centis hó takarta a kertet. Annyira esett, hogy [… Tovább]

Vers

Szakadék

Te láttad a félelmet az arcomon, De nem szóltál egy árva szót sem, Csak a ház sarkánál megbújva figyelted Némán, hogy mint kíváncsi Ikarosz Emelkedek lassan a sűrű felhők fölé. Most nem másért, csak magamért. Félve mondtam mindig azt, hogy [… Tovább]