Lombtalan fák közt suhanó árnyak, versenyre hívnak, némán cikáznak, egymást szorosan csomóba fonva fénytől kábultan, tépve karolnak.
Azt mondtad, hogy neked csak az igazság kell, tudd, mindenki a maga igazát védi. Mindenki keres, remél, hogy talán rá lel s közben mindenki saját világát éli, mert mindenki tesz és vesz, rombol és épít, előbb falakat jó magasra, jó [… Tovább]
Szétfolyt tinta a papíron, így mosódott szemed alatt el a sötét festék, mikor sírva hullottál vállamra, mint egy megfáradt falevél lágy mozdulattal elnyúlva. Érzem, az erekben a vér, megáradt folyóként, zúgva fut át a törékeny testen, míg rátalál a nyugalom. [… Tovább]
Megjátszott, hamis értékek csalnak újra tőrbe téged, ami egyszer rég igaz volt mára apró törmelék lett, megtépték sötét viharok. Nem nézhetek a szemedbe, mert benne magamat látnám s minden titkolt gondolatom. Váratlanul belém markolsz, összegyűröd fehér ingem némán magadhoz [… Tovább]
Csupán öt perc álom és ébrenlét határán, csupán öt perc, amit az önzés oltárán neked áldozok. Csupán öt perc, míg érted, neked vagyok, a szövet, ami tested körbevonja s ölel önzetlen. A cukor, oldódok teádban, édesíteni reggeled. Ajkaidról szálló füst, [… Tovább]
Régi, megsárgult újságból gondosan tűrt papírhajó, lassan sodródok az árral, nem tart meg feszített háló. Lenyugodni készül a nap, mint füzetlapon a tinta folynak szét a sötét árnyak, a fényt elnyelik a falak. Idegenként érkeztem, akinek nincs már [… Tovább]
Lehajtott fejjel s kitárt lélekkel állok előtted, ott, hol az ismert világ megtörhetetlen csönddel takarózik az ismeretlent felfedő szemek elől. Számra fagy a lehelet, a hűs hajnali levegőt mélyen beszívja tüdőm. A komor házak fölé hallgatag füst szőtt settenkedő, vaksötét, [… Tovább]
Néha megállva, téged csodállak, légy lelkemnek menedékhely, ha rémítenek zaklató árnyak, a változás, kérlek, légy Te. Hibát takaró foltja a zsáknak, vért kívánó penge éle, hegyi vízfolyás, tiszta vizében tükröződő torz önarckép, vagy visszatérő, sápadt kísértet, kit [… Tovább]
Kikötöm csónakomat ott, hol lelassul a víz. A homokban óvatosan taposok, erős fény vakít. A fák, mint koszorúk ölelnek körbe, mint a táj, mi is folyton változunk. Tavaszi virágok illatát lengeti felém a szél. A fákon túl nárciszmező. Itt nincs [… Tovább]
Meglátogatlak álmodban, Ágyad szélére ülök. Megkérem szépen a Holdat, Csillagokra esküdjön, Nem árul el, hogy itt voltam. Éj tavában a csillagok Békésen bóbiskolnak, Ringatóznak. Én hallgatok S szorongató titkokra Keresek választ ajkadon. Arcodon a béke nyoma, Megfáradt kezemmel [… Tovább]
