Monológ

Meditáció

Péntek délután a forradalmiság is alszik. Nincsenek betonkerítések, szögesdrót csíkok, pengékkel szőve, hogy elvigyék az álmot. A péntek jó nap a meditációra. Már mögötted van minden, ami ellehetetlenít, hazugságba kerget, nem tisztelve semmi tekintélyt. A péntek már jó. “De csütörtök, [… Tovább]

Monológ

Elmaradt epilógus

Megfogta a kezét, a szemébe nézett. Nem látta benne jövőt, nem volt benne az univerzum minden fájdalma, nem volt benne ragyogás, szerelmes vágyakozás. Abban a pillanatban elengedte őt. A többi már menetrendszerű pontossággal érkezett. Időt kért, azt mondta szüksége van [… Tovább]

Monológ

Carmina Burana

Lefagyasztott zene, kitárulkozó szólamok. Mágia. Olvad a levegő is, de a Carmina Burana csodálatos tonalitása mindenen áthatol, és lecsap érzékeimre. Te jutsz az eszembe, mint most már mindörökre emlék. Fülembe csengenek az édes szavak, hozzá nem illő mázzal hitegetve, csak [… Tovább]

Monológ

egy nyáron

  hatévesen voltam először a balatonnál apám kapott beutalót ötünkre azonnal vissza akart fordulni mikor kiderült hogy egy másik család szobáján keresztül juthattunk a miénkbe de maradtunk anyám mindenért harcolt mindent elbírt tüdőgyulladásom volt úgy utaztunk el majd ott rendbe [… Tovább]

Monológ

A líra harca

Az első szó születik várandóságból. A vers várja a költőt, ha még vajúdik, talán nem negyven hétig. Mikor megszületik, ezer költőt szaporít és olvasókból csinál izzadós várandós költőket, akik papírnehezék alatt, gyűjtik a sorokat. Ma még több szó születik és [… Tovább]

Monológ

Hajnali gondolatok a Vadkerti-tónál

Csillogó harmat-gyöngyszemekköszöntik az ébredő napot,pacsirta zengi háladalát,sorsomért én is hálás vagyok.Kell-e több, mint mit itt kapok az élettől? Nyárfalevelek közt hűs, hajnali szellő játszik,beletúr hajamba, kávém illatát felkapja, magasba röpíti.A végtelen kék égen – mint vitorlás a tavon –hófehér felhő látszik,tán álmaimat [… Tovább]

Monológ

Nagy, aki jól le tud nézni

   Csákója csúcsa túlmutatott a sakkasztalok szélén. Orrmagasságban döfködhette volna le a figurákat. Egy gordiuszi csomós megoldással — nem önkezűleg tette — lefűrészeltette a lábakat, és az asztalok mögött ülőket is derékig beásatta. Igen, a kis ember naggyá vált, már [… Tovább]

Monológ

4. Mi jár a fejemben?

Hatalmas fa vagyok. Az első évgyűrűm egy cseperedő zöld hajtásból lett, melyet elkerült a vadak vágtája, és védve vészes viharoktól, egyedül maradt állva a csupasz tájon, hogy aztán köréje kérgesedjenek a konok évek gondolatainak évgyűrűi. Túlélve az évek viharos bujálkodásait, [… Tovább]

Monológ

szürkezóna

exit   és kinyílt az ajtó. néhány viszkis üvegre számítottam. levél xanaxra. szanaszét. nyugalom. kintről hallottam. lélegzel. deméghogy. hanyatt. a földön. húgy. eláztál. szívem. már megint. halálhörgés. de ezt még nem tudom. faszér kellett már megint. kurvára ekkora egy hülyepicsa [… Tovább]

Monológ

Vízkereszt

Apu megfogta középen a díszeitől megfosztott fenyőfát, és odakoppintotta a padlóhoz a fenyőtalpakat.     Apu megfogta középen a díszeitől megfosztott fenyőfát, és odakoppintotta a padlóhoz a fenyőtalpakat. Millió száraz fenyőtű hullott a padlóra, a hangjuk olyan volt, mint amikor [… Tovább]

Monológ

Télszag

Felfelé sétálok a meredek utcán, hazafelé bandukolok. Tolom magam mellett a bicajom, s figyelem a sárga falevelek közt átszűrődő, késő őszi napsugarakat.   A fák gyökerei feltolták a járda köveit, s azok ráncosra gyűrték a kőkerítések autóbejáróit. Ropog a lábam [… Tovább]

Monológ

Megvádolva

    Rányomom tenyerem a forró radiátorra egészen addig, míg teljesen elviselhetetlen lesz, és érzem, hogy égeti a bőröm, de még tartom néhány másodpercig, úgy, hogy összeszorítom a szám és megpróbálom kikapcsolni a fájdalomközpontot az agyamban, ahogy a tévében mondták. [… Tovább]

Monológ

Nincs lehetetlen

    Felhúzom magam a konyhapultra, és onnan nézem az ablakon keresztül beáramló napsütést. A napsugár végigfut a szennyes edényeken, a sötétkék konyhaszekrényen, majd lesiklik a krémszínű padlólapra. Kettévágva a konyhát, akárha megrepedt volna a föld, s alatta folyna a [… Tovább]

Monológ

Elveszett levelek

Hova lehettek azok a levelek?   Október 23-a van. Ezidőtájt mindig újra feltör bennem a hiányérzet. Hova lehettek azok a levelek? Szüleim megismerkedésének érdekes történetét egyszer még úgy érzem, meg kell írnom, de az alábbiak megértéséhez annyira szükség van, hogy [… Tovább]

Monológ

Erőszak

“Poligráf”-versenyen kívül       Megerőszakoltak!    Tudhattam volna előre, hogy ez lesz a vége! Kiüresedtem!    Halványan dereng még előttem az este. Puha volt az ajka, ízében az esti sült hús és késő délutáni kávé kesernyés aromája keveredett! Akkor még azt hittem, [… Tovább]

Monológ

Hit, kacsasült, vendégjog

    Rendkívül bonyolult nevelésben részesültem. Még a felrobbanó bombák szaga együtt szállt a szén nélküli kukoricakórét zabáló gőzösök füstjével, még a város a falvakat járta egy-egy jobb darab tányérért, vagy akármit élelemre cserélt a falvak paraszt lakosságával, amikor születtem. [… Tovább]

Monológ

Kötődéseink

Kép: saját fotó, Johanna és Zalán a Deseda tó partján Lassú léptekkel indul útnak az idei nyár, még naponta érezni forró leheletét, de vannak napok, amikor már éjszakára elveszti erejét. Augusztus van, így a hónap vége felé kellene valamiféle összegzés, [… Tovább]

Monológ

Krumplibogár, rusnya krumplibogár

Szétnézek. Az égen fürtökben lógnak a bárányfelhő falkák. Egy piszkos, mocskos, szemét aljas, gaz feketerigó, zuhanórepülésbe kezd, amott fecske bambul. Bebújok a levél alá, úgyis villámlik a távolban. Olyankor, ennek a szép tábla krumplinak a levelei védelmeznek. Őrző-védő funkciót töltenek [… Tovább]

Monológ

holdfény

fotó: facebook.com/feprods       Palmer az ágya szélén ült és gondolkodott. Azon kevés pillanatok egyike volt ez, amikor valóban ezt tette. Persze, az önirónia legmagasabb szintű űzése megengedte, hogy olykor nevetett magán. Arra a következtetésre jutott, hogy nehéz megragadni [… Tovább]

Monológ

3. Mi jár a fejemben?

Szavak rabsága után egy felfedezés a jó szeretkezéssel záródó hosszú beszélgetések utáni gondolatok, amikor minden kimondható… amikor nem kell tartani a féltékenységtől és a félremagyarázásoktól… érdemes kipróbálni!   Az élet folytatása magad vagy. A csupasz fióka szárnyaira is nő a [… Tovább]

Monológ

2. Mi jár a fejemben?

Szavak rabsága után egy felfedezés, a jó szeretkezéssel záródó hosszú beszélgetések utáni gondolatok, amikor minden kimondható… amikor nem kell tartani a féltékenységtől és a félremagyarázásoktól… érdemes kipróbálni! Az árnyékos oldalon a csillagok koppanása elnémult és egy új nap kezdi a [… Tovább]

Monológ

1. Mi jár a fejemben?

Szavak rabsága után egy felfedezés, a jó szeretkezéssel záródó hosszú beszélgetések utáni gondolatok, amikor minden kimondható… amikor nem kell tartani a féltékenységtől és a félremagyarázásoktól… érdemes kipróbálni! ***