kisbetűk egy lapról
hiába élsz bármit is –, ha egyszer élsz; s kit értenél meg, hogyha mégis többet; ki játszik, annak célja örök élet, aztán elunja játékát a gyermek; de az, akinek halandóság volta, és örök élet felé fedi hártya, [… Tovább]
Levél
RÖNTGEN Felvarrt könnyek csupán táskás ráncaim, átsuhanó látomás keselyűm, arccsontom. Mint gonosz boszorka, int a varázsló: mit kalandnak vélsz, belső harcos férfigondja. Minek kötsz elengedés, sok énre kiterjed; tiszta szólás, csontfehér máz koan kezed, elsuhan szabad reptében szent térdkalács. [… Tovább]
Nagyítás
RÖNTGEN Vers vagy próza? Prózavers? A mindent tudó google szerint: A prózavers: olyan költői szöveg, amelynek a formája próza (lapszéltől lapszélig terjedő tördelésű), de nagyfokú költői intenzitás jellemzi. Történetileg két fontosabb változata alakult ki: a hagyományos lírai kifejezőeszközöket mellőző, leginkább [… Tovább]
Az újjászületés csodája
Zsongott a kert, a rét, az erdő. Lekerült a kucsma, bunda, kabát, meleg lopakodott az emberek szívébe. Tavaszodott. A ficánkoló szellő megkergette az égen legelésző felhőket, és friss földillattal szórta be a levegőt. Kinevetett a nap, sugarai erőre [… Tovább]
Ölveölelés
nem fogok sem sírni sem ölni karom végén két ökölnyi tehetetlen düh lapul magány bokroknak jó alom táptalaj lesz a fájdalom távolságunk fényt gyalul arany kupákban gyűlőlt méreg ránk vastagszik mint fakéreg az elmúló idő utolsó kortyaim ajkadról [… Tovább]
illuzórikus szóképek
a megvalósítás lépcsője már nem reprodukál széppé elkopott utamat hamvadt holnappá mérték a hétköznapok elnyüvő semmisége egyengeti az új mércét jogosan faggatja az ember a dolgok miértjét a válaszok mint formabontó denevérek állnak mert nem bírták hogy mindig lenéznek [… Tovább]
A bűn ára
vers/ima Az ágaskodó keresztfa tövébőlégbe hajt a kegyelem – Egyek vagyunk Húsvét misztériumában, Golgota csendjének kifosztott magányában – a töviskoronában, az átszögezett kézben, a korbácsütések csattogásában, Krisztus engesztelő áldozata által a végtelen szeretetben. Megváltó Urunk! Taníts minket újra szeretni! [… Tovább]
Beszéltem, uff!
— Halló, halló! Szeretnék segítséget kérni. — Halljam, hisz’ ez itt egy segélykérő vonal! — Azt mondta az anyukám, hogy nem tetszik a frizurám!!! — Megint egy alak, aki egy kétszáz éves nótát énekel, amire még a nagyapám nagyapja [… Tovább]
Égi pókháló
Az aranyifjú 25.
25. Robert a sikereken felbuzdulva, még szervezett néhány hasonló akciót. Ám ezek már nem jártak ilyen sikerrel. Mivel tudta, a kudarcra jobban emlékeznek az emberek, felhagyott ezzel a tevékenységével. Az adakozók, már nem bíztak benne, hogy a pénz, amit [… Tovább]
Lesz-e még
Mozgolódom, absztinens körökben, hülyeséggel nem mérgezem magam, villanás vagyok csupán, viharok szülötte, határok közé szorítva, részaránytalan. Kortalanul nézek fél évgyűrűimre, kettévágta létemet a sors, nincs ember, ki énhitemben hinne, belső sebeimen is véres már a gyolcs. Saját magamnak állított kelepce, vágyfűtötte jövő akarásom, nem tudom, hogy lesz-e még valaha élet, túl a napfénytörte rácson.
Húsvét
„Nem kérek Páléhoz hasonló kegyelmet, sem azt, ami Péternek adatott. Csak a keresztfán a jobb latornak adott irgalomért fohászkodom”. (Nikolausz Kopernikusz sírfelirata) XII.stáció, Strassburg 1500 körül, színezett fametszet Mihail Bulgakov A Mester és Margarita HUSZONHATODIK FEJEZET [… Tovább]
Bohumil Hrabal
„Soha nem vágytam rá, hogy akár a nyelven, akár a világon változtassak, és ha Marxot idéztem, ha Rimbaud-t idéztem, ha Mallarmét idéztem, mindig magamat akartam megváltoztatni, azt az embert, aki a kezem ügyében volt, önmagamat.” (A fotó forrása: encyklopedie.brna.cz) [… Tovább]
Haikufüzér
Üveg Belehelt ablakvagy. Titokzatos? Inkábbcsupán homályos. Mese Kacsalábú vár.Egy Hétfejű. Sás közöttkirályfi-béka. Rejtekhely Szétfeszítem avirágot, melyben lakom.Ollócsattanás. Lehetőség Lehettem volnadarázs, de ember lettem.Fullánkom a szó. Tavasz Érkező fecskékoperálni kezdik atéldaganatot. Ősz Pókhálón dérgyöngy,alatta őzagancsraakasztva a köd. Aluljáró Huzat köszörűszikrázik. [… Tovább]
amikor annyira
…tudod, amikor annyira vágysz. hogy a serpenyő nyelét is úgy fogod. és beleremeg a gyomrod, ha a hajszárító megfújja a nyakad. a méhedbe ritmikusan nyilall, pedig csak a tányért simogatod a szivaccsal. pisiléskor is eljátszol néhány gondolattal. és aztán nincs [… Tovább]
Nikáb 1. Kicsi a világ
Franciaország, 2015. Fél évvel a Charles Hebdo után és néhány hónappal a párizsi terrorsorozat előtt. Adott egy nő, nikábban… (vagy több?), egy különös véletlen (vagy több?) , s a történet indul. Lesz benne bomba, rendőr, imám, néhány hulla, félreértések, véletlenek, [… Tovább]
Az idő vasfoga
Embernek születtem és az is maradok, Egyszer szomorú, máskor meg vihoránc. Megkérgesedett életemről lehullt a románc. Körülöttem összetört színes üvegdarabok. Volt mikor versenyt futottam a széllel, Kicsiny rőzseláng gyúlt a nyomomban. Nevemet karcolták a perzselő homokba, Szíveket cseréltem hóbortos [… Tovább]
Nagypéntek
Nagypéntek Koosán Ildikó Egy porszem és a végeláthatatlan, ha helyes az arány, így képzelem; ott fenn az égbolt én meg idelenn mágnes vonzásban, földhözragadtan rég várom, szólíts meg, vedd észre Uram a kendőt, engedd az [… Tovább]
Valami megrezdült
Éreztem, hogy ma reggel Valami újra megrezzent. Elmerülök szemedben, Játsszadozzon velünk a csend. Fürtjeid közt újjaim Játszanak lágy melódiát. Múzsák közt a múzsa vagy S én egy kóborló véndiák. Hajolj a vállamra, Tedd a kezembe a kezed, Valami [… Tovább]
Talpalat(t)nyi idő
Talpam alatt recsegve törik szilánkosra az idő. Véremmel festem az utat, a múltból jövőbe tartva, mint elvérzett hajléktalan, ki sebesre vakarta lábán az atkák útjait. Sárguló szemekkel bambul, olcsó nedűk alól a máj, ápolva takar a félhomály. Kocsmazugokban melegszik, [… Tovább]
IDEÁT-ODAÁT
Mióta kérdi, faggatja az ember, s a megoldáshoz nem az értelem kell, nem találós kérdés, hogy ki segítsen, a Buddha, Allah, a keresztény Isten, vagy szél, a Nap, vagy valami más csillag, s nincs senki köztük, aki földi [… Tovább]
ujjaim közt…
Nézem a kezem, hova lett régi, karcsú íve, mely hajlott kézcsókra, ölelésre… Napsütötte foltok, évek múltak felette. * Nézem a kezem, ujjaim közt az idő – hogy szalad.
Az aranyifjú 24.
24. Robert még 1916-ban elkezdett foglalkozni fogságba esett katonák kiszabadításával. Gyűjtéseket szervezett. Nem csupán a csomagok eljuttatása volt a gond, hanem az is, hogy el tud-e jutni Szibériába. Már lassan a megvalósítás felé terelte a dolgokat, amikor kitört a [… Tovább]
Menthetetlen
Minden tinta mára másé,felfoghatnám, nem tudom.Megfogni már nem is vágyom,elengedhet szabadon. Kék a kékké úgy tud válni,észre soha nem veszem.Mikor lett a bája másé,vállát mégsem, nem verem. Tinta s pora száll – én nézem,mennyi szépe eltűnik.Helyet ad majd, ad majd másnakbéke [… Tovább]
MESÉL A MÚLT – Bözsi 3.
Archív fotó a netről, a szükséghíd és az Összekötő Vasúti híd roncsai 3. Az otthoniak túlzottnak hitték a felkészülést, de Bözsi emlékezett még a hazamenekülésére, Karcsi meg járt csereberéléssel beszerző úton úgy is, hogy két hétig nem ért [… Tovább]
Majd…
Egyszer csak vége, nem titok, elfutnak bíbor hajnalok, űzöd a fáradt napokat, júdáscsók marja arcodat. Száraz sivatag lesz szemed, színét sem mondja senki meg, hajadba nem búj őszi szél, az esti árnyék sem kísér. Hangod a múltban elmerül. [… Tovább]
a tükör mögött
tükör foncsorában sokszorozódik az arc a múlt a jelen és a jövő kivetülései a pillanat átláthatatlan akár a pupillák feketesége hol a mindenséget látni de magunkat sosem mit rejt a tükör ha a képmás mögött valahol Isten áll és [… Tovább]
Inkább hagyom
Panelok, egyforma válaszfalak. Ilyen az, ha nincs miből válasszanak. Vigyázol, soha ne késs el, reggelente szabadeséssel esel be ötötvenkilenckor, hat helyett. Nem kell aggódni, mindig lesz helyed biorobotként valamelyik soron. Áthallások. Vékony a panel nagyon, a szomszéd üti, én [… Tovább]
AZ ÉLET FINTORA (Harmadik, befejező rész)
Amikor István egy kora őszi napon végleg kiköltözött a kertjébe, még megvolt a kocsija. Igaz, alig tudott már benzinre pénzt szerezni, de semmiképpen nem akarta eladni a Fordot, féltve őrizte egykori jómódja szimbólumát, mintha minden jóra fordulhatna, amíg megvan a [… Tovább]
Kosztolányinak
Virágvasárnap születtél ezernyolcszáznyolcvanötben, hetven évvel késelődve én, akinek hátha bátyja vagy azóta, hogy szeretlek, játszani, hogy tanítottál: van, mi szent, de az is nevet, mér lennék hát búval festve, bohócszájat szélesebbet kis időre minek fessek; amögött is fog van, [… Tovább]