Hónap: 2018 március

  hiába élsz bármit is –, ha egyszer élsz; s kit értenél meg, hogyha mégis többet;   ki játszik, annak célja örök élet, aztán elunja játékát a gyermek;   de az, akinek halandóság volta, és örök élet felé fedi hártya, [… Tovább]

    nem fogok sem sírni sem ölni karom végén két ökölnyi tehetetlen düh lapul magány bokroknak jó alom táptalaj lesz a fájdalom távolságunk fényt gyalul arany kupákban gyűlőlt méreg ránk vastagszik mint fakéreg az elmúló idő utolsó kortyaim ajkadról [… Tovább]

vers/ima     Az ágaskodó keresztfa tövébőlégbe hajt a kegyelem – Egyek vagyunk Húsvét misztériumában, Golgota csendjének kifosztott magányában – a töviskoronában, az átszögezett kézben, a korbácsütések csattogásában, Krisztus engesztelő áldozata által a végtelen szeretetben. Megváltó Urunk! Taníts minket újra szeretni! [… Tovább]

  Mozgolódom, absztinens körökben, hülyeséggel nem mérgezem magam, villanás vagyok csupán, viharok szülötte, határok közé szorítva, részaránytalan. Kortalanul nézek fél évgyűrűimre, kettévágta létemet a sors, nincs ember, ki énhitemben hinne, belső sebeimen is véres már a gyolcs. Saját magamnak állított kelepce, vágyfűtötte jövő akarásom, nem tudom, hogy lesz-e még valaha élet, túl a napfénytörte rácson.

Üveg Belehelt ablakvagy. Titokzatos? Inkábbcsupán homályos. Mese   Kacsalábú vár.Egy Hétfejű. Sás közöttkirályfi-béka. Rejtekhely Szétfeszítem avirágot, melyben lakom.Ollócsattanás. Lehetőség Lehettem volnadarázs, de ember lettem.Fullánkom a szó. Tavasz Érkező fecskékoperálni kezdik atéldaganatot. Ősz Pókhálón dérgyöngy,alatta őzagancsraakasztva a köd. Aluljáró Huzat köszörűszikrázik. [… Tovább]

…tudod, amikor annyira vágysz. hogy a serpenyő nyelét is úgy fogod. és beleremeg a gyomrod, ha a hajszárító megfújja a nyakad. a méhedbe ritmikusan nyilall, pedig csak a tányért simogatod a szivaccsal. pisiléskor is eljátszol néhány gondolattal. és aztán nincs [… Tovább]

Embernek születtem és az is maradok, Egyszer szomorú, máskor meg vihoránc. Megkérgesedett életemről lehullt a románc. Körülöttem összetört színes üvegdarabok.   Volt mikor versenyt futottam a széllel, Kicsiny rőzseláng gyúlt a nyomomban. Nevemet karcolták a perzselő homokba, Szíveket cseréltem hóbortos [… Tovább]

 Nagypéntek                          Koosán Ildikó     Egy porszem és a végeláthatatlan, ha helyes az arány, így képzelem; ott fenn az égbolt én meg idelenn mágnes vonzásban, földhözragadtan   rég várom, szólíts meg, vedd észre Uram a kendőt, engedd az [… Tovább]

Éreztem, hogy ma reggel Valami újra megrezzent. Elmerülök szemedben, Játsszadozzon velünk a csend.   Fürtjeid közt újjaim Játszanak lágy melódiát. Múzsák közt a múzsa vagy S én egy kóborló véndiák.   Hajolj a vállamra, Tedd a kezembe a kezed, Valami [… Tovább]

  Talpam alatt recsegve  törik szilánkosra az idő. Véremmel festem az utat, a múltból jövőbe tartva, mint elvérzett hajléktalan,  ki sebesre vakarta lábán az atkák útjait. Sárguló szemekkel bambul, olcsó nedűk alól a máj, ápolva takar a félhomály. Kocsmazugokban melegszik, [… Tovább]

  Mióta kérdi, faggatja az ember, s a megoldáshoz nem az értelem kell, nem találós kérdés, hogy ki segítsen, a Buddha, Allah, a keresztény Isten,   vagy szél, a Nap, vagy valami más csillag, s nincs senki köztük, aki földi [… Tovább]

      Nézem a kezem, hova lett régi, karcsú íve, mely  hajlott kézcsókra, ölelésre…   Napsütötte foltok, évek múltak felette.           * Nézem a kezem, ujjaim közt az idő – hogy szalad.      

Minden tinta mára másé,felfoghatnám, nem tudom.Megfogni már nem is vágyom,elengedhet szabadon. Kék a kékké úgy tud válni,észre soha nem veszem.Mikor lett a bája másé,vállát mégsem, nem verem. Tinta s pora száll – én nézem,mennyi szépe eltűnik.Helyet ad majd, ad majd másnakbéke [… Tovább]

    Egyszer csak vége, nem titok, elfutnak bíbor hajnalok, űzöd a fáradt napokat, júdáscsók marja arcodat. Száraz sivatag lesz szemed, színét sem mondja senki meg, hajadba nem búj őszi szél, az esti árnyék sem kísér. Hangod a múltban elmerül. [… Tovább]

  tükör foncsorában sokszorozódik az arc a múlt a jelen és a jövő kivetülései a pillanat átláthatatlan akár a pupillák feketesége hol a mindenséget látni de magunkat sosem mit rejt a tükör ha a képmás mögött valahol Isten áll és [… Tovább]