Hónap: 2018 március

  hiába élsz bármit is –, ha egyszer élsz; s kit értenél meg, hogyha mégis többet;   ki játszik, annak célja örök élet, aztán elunja játékát a gyermek;   de az, akinek halandóság volta, és örök élet felé fedi hártya, [… Tovább]

    nem fogok sem sírni sem ölni karom végén két ökölnyi tehetetlen düh lapul magány bokroknak jó alom táptalaj lesz a fájdalom távolságunk fényt gyalul arany kupákban gyűlőlt méreg ránk vastagszik mint fakéreg az elmúló idő utolsó kortyaim ajkadról [… Tovább]

vers/ima     Az ágaskodó keresztfa tövébőlégbe hajt a kegyelem – Egyek vagyunk Húsvét misztériumában, Golgota csendjének kifosztott magányában – a töviskoronában, az átszögezett kézben, a korbácsütések csattogásában, Krisztus engesztelő áldozata által a végtelen szeretetben. Megváltó Urunk! Taníts minket újra szeretni! [… Tovább]

  Mozgolódom, absztinens körökben, hülyeséggel nem mérgezem magam, villanás vagyok csupán, viharok szülötte, határok közé szorítva, részaránytalan. Kortalanul nézek fél évgyűrűimre, kettévágta létemet a sors, nincs ember, ki énhitemben hinne, belső sebeimen is véres már a gyolcs. Saját magamnak állított kelepce, vágyfűtötte jövő akarásom, nem tudom, hogy lesz-e még valaha élet, túl a napfénytörte rácson.

…tudod, amikor annyira vágysz. hogy a serpenyő nyelét is úgy fogod. és beleremeg a gyomrod, ha a hajszárító megfújja a nyakad. a méhedbe ritmikusan nyilall, pedig csak a tányért simogatod a szivaccsal. pisiléskor is eljátszol néhány gondolattal. és aztán nincs [… Tovább]

 Nagypéntek                          Koosán Ildikó     Egy porszem és a végeláthatatlan, ha helyes az arány, így képzelem; ott fenn az égbolt én meg idelenn mágnes vonzásban, földhözragadtan   rég várom, szólíts meg, vedd észre Uram a kendőt, engedd az [… Tovább]

Éreztem, hogy ma reggel Valami újra megrezzent. Elmerülök szemedben, Játsszadozzon velünk a csend.   Fürtjeid közt újjaim Játszanak lágy melódiát. Múzsák közt a múzsa vagy S én egy kóborló véndiák.   Hajolj a vállamra, Tedd a kezembe a kezed, Valami [… Tovább]

  Talpam alatt recsegve  törik szilánkosra az idő. Véremmel festem az utat, a múltból jövőbe tartva, mint elvérzett hajléktalan,  ki sebesre vakarta lábán az atkák útjait. Sárguló szemekkel bambul, olcsó nedűk alól a máj, ápolva takar a félhomály. Kocsmazugokban melegszik, [… Tovább]

  Mióta kérdi, faggatja az ember, s a megoldáshoz nem az értelem kell, nem találós kérdés, hogy ki segítsen, a Buddha, Allah, a keresztény Isten,   vagy szél, a Nap, vagy valami más csillag, s nincs senki köztük, aki földi [… Tovább]

      Nézem a kezem, hova lett régi, karcsú íve, mely  hajlott kézcsókra, ölelésre…   Napsütötte foltok, évek múltak felette.           * Nézem a kezem, ujjaim közt az idő – hogy szalad.      

Minden tinta mára másé,felfoghatnám, nem tudom.Megfogni már nem is vágyom,elengedhet szabadon. Kék a kékké úgy tud válni,észre soha nem veszem.Mikor lett a bája másé,vállát mégsem, nem verem. Tinta s pora száll – én nézem,mennyi szépe eltűnik.Helyet ad majd, ad majd másnakbéke [… Tovább]

  tükör foncsorában sokszorozódik az arc a múlt a jelen és a jövő kivetülései a pillanat átláthatatlan akár a pupillák feketesége hol a mindenséget látni de magunkat sosem mit rejt a tükör ha a képmás mögött valahol Isten áll és [… Tovább]

  Panelok, egyforma válaszfalak. Ilyen az, ha nincs miből válasszanak. Vigyázol, soha ne késs el, reggelente szabadeséssel esel be ötötvenkilenckor, hat helyett. Nem kell aggódni, mindig lesz helyed biorobotként valamelyik soron. Áthallások. Vékony a panel nagyon, a szomszéd üti, én [… Tovább]

  Virágvasárnap születtél  ezernyolcszáznyolcvanötben,  hetven évvel késelődve én, akinek hátha bátyja vagy azóta, hogy szeretlek, játszani, hogy tanítottál: van, mi szent, de az is nevet, mér lennék hát búval festve, bohócszájat szélesebbet kis időre minek fessek; amögött is fog van, [… Tovább]