Avi Ben Giora. : Az aranyifjú 24.

24.

 

Robert még 1916-ban elkezdett foglalkozni fogságba esett katonák kiszabadításával. Gyűjtéseket szervezett. Nem csupán a csomagok eljuttatása volt a gond, hanem az is, hogy el tud-e jutni Szibériába. Már lassan a megvalósítás felé terelte a dolgokat, amikor kitört a forradalom Oroszországban. Módosítania kellett az előzetes terveken. Végül, csak a háború befejeztével, a béketárgyalások megindulása után szánta rá magát az utazásra, néhány, mindenre elszánt emberrel. Volt egy listája hozzátartozóktól, akik levelezni tudtak a hadifogságban szenvedő szeretteikkel. Igy volt fogalma Robertnek az előzetes tájékozódásai alapján, hol kell keresni őket. Az öltözéke mit sem változott azóta, hogy eljött Tolsztojék birtokáról. Ugyanúgy rubaskát viselt a hozzáillő szűk hosszúnadrággal. A hegyes kis kecskeszakálla nem illet ugyan ehhez az oroszos kinézethez, de nem változtatott rajta. Még indulás előtt végigjárt egy pár hozzátartozót, anyagi támogatást kért, és kapott. Volt ugyan pénze, de az előre nem várható nehézségekre hivatkozva összegyűjtött egy kis adományt. Ha nehezen is, hosszas utazás eredményeként eljutott Szibériába, és találkozott a hadifoglyokkal. Csakhogy az őrök és a táborparancsnokok, mindenért baksist követeltek. Robert persze számolt ezzel még Magyarországon, ezért rendezett még egy utolsó gyűjtési akciót a visszaindulásra. Ez a pénz nagyon jól jött. Kiválogattak egy száz fős kontingenst, akikkel útnak is vághattak haza. Pár emberét otthagyta, hogy szervezzék meg a következő csoportot, és ahogy tud, igyekszik vissza pénzzel, vagy egy megbízottját küldi.

Nagy ovációval fogadták mikor visszaérkezett a hadifoglyokkal. Ismét cikkezni kezdtek róla az újságok. Ennek, és pár bennfentes embernek köszönhetően sikerült újra összegyűjteni egy jelentős összeget. Elindult, hogy ő is utazik, ám az utolsó percben megbízottat küldött maga helyett. Egy darabig elkísérte, és útbaigazítást adott neki, ám nem tartott vele.

Más dolgai akadtak közben. Hazalátogatott Svájcba, hogy láthassa a családot. A család már előzőleg értesült, az újságokból, hogy Robert ismét nem mindennapi jótékonysági mentőexpedíciója sikeres volt.

— Megmondtam nektek — kezdte a beszámolóját —, hogy sikeresen fogom teljesíteni a kitűzött célt. Már útban van a következő csoport Szibériából Magyarország felé.

— És mi a helyzet Oroszországban? — vált egyre kíváncsibbá Katyerina.

— Még fejetlenség van, és imitt-amott harcok is vannak. A helyzet urai azonban szinte mindenütt a bolsevikok. Kevés az élelem és vannak helyek, ahol éhínség tombol. A hadifoglyokat kényszermunkára fogták. A földek megművelése a fő feladatuk, valamint a betakarítás, illetve a bányászat. Ám pénzért mindent el lehet érni ma is. A volt muzsikok, akik ma katonák vagy parancsnokok, igen könnyen hajlandók pénzért szinte bármit megtenni. A szibériai hadifogolytelepen le tudtam fizetni jópár embert, és ennek fejében elengedtek néhány foglyot. Sőt meg tudtam csinálni a magam üzleteit is.

Azzal egy kis zsákot vett elő és a tartalmát kiborította az asztalra. Csupa drágakő volt.

— Ezeket hol szerezted? — kérdezte az anyja, és nagyítót hozott, hogy megvizsgálja a köveket. — Egy kisebb vagyon, amit hoztál!

— A kozákoknak, akiktől kaptam, fogalmuk nincs, micsoda értékek ezek. Na persze, így csiszolatlan állapotban ők csak a színűket látják. Én sem sokat értek a gyémántokhoz, ám elég sokat forgolódtam a műhelyben fiatalon, amit megtanultam, annak most hasznát vehettem. Italért és élelemért csereberéltem össze ezeket.

Robert nem várt több elismerő szót. Később Katyerina szóba hozta, hogy Tánya tovább-taníttatása céljából Angliába szeretne menni.

— Gondolom, a kövekből lesz elég pénzetek erre.

— Nem a pénzzel van gond, Robert — folytatta Katyerina. — Nem szeretnél végre már nyugalomban velünk élni? Megvan már mindenünk, együtt élvezhetnénk az életet és a gyerekünket.

— Katyerina! Rám még rengeteg feladat vár. Én a szegények és az elesettek megsegítésével akarok tovább foglalkozni.

— Mit gondolsz, mi vagy te, egy „apostol”? Elég volt már abból, hogy a családodnak megadsz ugyan mindent, amire szükségük van, de igazából nem érdekel sem a gyerek, sem én.

— Most mondtam neked, hogy kötelesség tudatom van, hogy segítsek a szegényeken.

— És úgy nem tudnál segíteni, hogy velünk is legyél?

— Érts meg valamit: hogy a pénz oda menjen, és arra fordítsák, amire kell, ahhoz nekem kell ott lenni. Ha más intézné, akkor maga felé fordulna a keze, és nem jutna a rászorulóknak semmi.

— Látom, hiába beszélek neked. Tedd akkor, amit tenni akarsz. Van viszont valami, amit el akarok mondani neked. De ez szigorúan maradjon köztünk.

— Mesélj!

— A szüleid nem tartanak teljesen épelméjűnek. Félnek, nem keveredsz e bele olyasmibe, ami miatt az ő biztonságuk is veszélybe kerülhet. Beleértve az üzleteket. Anyád, ahogy meglátta a sok drágakövet, rögtön ideges lett, és azt mondta, ezeket te biztosan loptad, vagy nem törvényes úton kerültek hozzád. Anyád azt találta ki, hogy mindent rám és a gyerekre iratnak még életükben.

— És ezért miért kellene nekem idegeskednem? Hál az Istennek, hogy a menyükre és az unokájukra hagyják. Nincs rá szükségem. Van már annyi tartalékom, hogyha nem adnak nekem a vagyonukból, akkor is megélek. Ezen felül meg titeket is tudlak támogatni, valamint a szegényeimet, akik nélkülem éhen halnak.

— Én csak azt szeretném, hogy ne kelljen elveszíteni a szüleidet és minket.

— Miért veszteném el a szüleimet? Ha kitagadnak az az ő bajuk. Te, meg a gyerek fontosak vagytok számomra. Ők valóban megadtak nekem mindent, utazhattam a világban és minden számlámat ők rendezték. Ám most már egyenesben vagyok. Visszafizettem nekik kamattal, amit rám fordítottak.

— Nem erről van szó, Robert. Tudod te mi az, hogy szeretet? Az egy olyan dolog, amit nem lehet megvenni. Akármennyi pénzed lehet, nem megvásárolható. Lehet, hogy a hiányát még nem érzed, de ha egyszer később egyedül leszel, nagyon fog hiányozni. Most még nem fogod fel, vagy nem akarod felfogni, hogy mit érzek. Te azt gondolod, engem csak a luxus, a pénz érdekel? Láthattad Oroszországban, hogy mennyire nem érdekelt. Szerettem a társaságot, a színházat, a művészeteket, az nincs ingyen. Viszont mivel csalódtam a férfiakban, azt gondoltam, te még más vagy és viszonozni fogod az érzelmeket, amit én próbáltam sugározni feléd. Az elején minden szép és jó volt, egészen addig, amig meg nem ismerted Tolsztojékat, amíg nem költöztünk oda. Ott változtál meg, és azóta nem akarsz ismét olyanná válni, akit akkor régen a hajón megismertem. Még most sem veszed le ezt a fehér rubáskát, amit ott szerettél meg.

Robert kezdte magát kellemetlenül érezni.

— Ne haragudj, mennem kell. Írj, légy szíves, hogy tudjam, mi van veletek. A címem most már állandó.

 

         

Legutóbb szerkesztette - Avi Ben Giora.
Szerző Avi Ben Giora. 453 Írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.