Ma hunyorgok fényedtől, Istenem, csak a kínnak sötétjét ismerem. Felöltözött lélekkel is fázom, pedig lassan rügy fakad a fákon. A szív pumpál még, bár a test hideg, sarkamban már a rút halál liheg. Hatalmasat robbannak a zajok, a csendben, [… Tovább]
Surrog, csobog, csörgedezik vagy hömpölyög, dús lélektér a képlékeny rezdülése, ujjam hegyétől egész testemben sajdul az istenadta víz vad hullámverése. Szelíden sodródnak a gondolataim, lebegő uszadékfa minden ámulat. Lágy érintés nyomán kérészek szárnyain csipkehártyát növeszt a szél, [… Tovább]
Szótlanságom burkában ülve bújik meg a távol, remél. Ha most szemed szemembe merülne, lehet, mindent megértenél. Talán ha belülről simítanálak, súgnám füledbe a belső hangokat, nem kergetnének őrületbe a szálak, melyekkel kint létemkor körbefontalak. Ott suttognék benned míg alszol, [… Tovább]
23. A Bárczy lány megmentése megalapozta Robert hírnevét. Az újságok is cikket közöltek róla, és egyre több munkája akadt. Maga köré gyűjtött néhány általa kiválasztott embert, akiket elküldött maga helyett azokhoz a tehetős családokhoz, ahol számítani lehetett valami jelentősebb [… Tovább]
Már tavasz kopog, az ajtó előtt vár, ruhája színes, arca még fehér és csillagtalan éjen, ha búvik a hold, remény ébred – ablakszemén. már felvettem fehér inged és gombok közé fűztem itt maradt félénk sóhajod, arcomra színeztem egy [… Tovább]
Matyi, a kissé görnyedt hátú, hajléktalan férfi még alig múlt negyvenéves, de ötvennél is jóval többnek látszott. Szeméből már rég eltűnt a csillogás, tompa, reménytelen tekintettel bámult a világba.
