Archív fotó a netről, a szükséghíd és az Összekötő Vasúti híd roncsai 3. Az otthoniak túlzottnak hitték a felkészülést, de Bözsi emlékezett még a hazamenekülésére, Karcsi meg járt csereberéléssel beszerző úton úgy is, hogy két hétig nem ért [… Tovább]
Egyszer csak vége, nem titok, elfutnak bíbor hajnalok, űzöd a fáradt napokat, júdáscsók marja arcodat. Száraz sivatag lesz szemed, színét sem mondja senki meg, hajadba nem búj őszi szél, az esti árnyék sem kísér. Hangod a múltban elmerül. [… Tovább]
tükör foncsorában sokszorozódik az arc a múlt a jelen és a jövő kivetülései a pillanat átláthatatlan akár a pupillák feketesége hol a mindenséget látni de magunkat sosem mit rejt a tükör ha a képmás mögött valahol Isten áll és [… Tovább]
Panelok, egyforma válaszfalak. Ilyen az, ha nincs miből válasszanak. Vigyázol, soha ne késs el, reggelente szabadeséssel esel be ötötvenkilenckor, hat helyett. Nem kell aggódni, mindig lesz helyed biorobotként valamelyik soron. Áthallások. Vékony a panel nagyon, a szomszéd üti, én [… Tovább]
Amikor István egy kora őszi napon végleg kiköltözött a kertjébe, még megvolt a kocsija. Igaz, alig tudott már benzinre pénzt szerezni, de semmiképpen nem akarta eladni a Fordot, féltve őrizte egykori jómódja szimbólumát, mintha minden jóra fordulhatna, amíg megvan a [… Tovább]
