Naszluhácz Judit : Majd…

 

 

Egyszer csak vége, nem titok,

elfutnak bíbor hajnalok,

űzöd a fáradt napokat,

júdáscsók marja arcodat.

Száraz sivatag lesz szemed,

színét sem mondja senki meg,

hajadba nem búj őszi szél,

az esti árnyék sem kísér.

Hangod a múltban elmerül.

Ki tudja, mi élt legbelül?

Titkod, ha volt, majd ködbe vész,

pusztulni fog a szív, az ész,

elomlassz lassan, akár a por,

jön másik élet, másik kor.

Szivárványhíd a halmodon,

Mindenségbölcsőben atom.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Naszluhácz Judit
Szerző Naszluhácz Judit 55 Írás
Két éve írogatok,több kevesebb sikerrel.Teljesen villámcsapásszerűen kezdődött,engem lepett meg a legjobban.Tanácsért egy irodalmi társasághoz fordultam,aminek azóta is tagja vagyok.A Tanár Úr,aki biztatott,azt mondta:az ember elsősorban magának ír,ha másoknak is tetszik az külön szerencse.Így igaz!