Sci-fi

AZ ÓMEN

Döntöttem: mindent, ami eddig történt, leírok majd egy novellában. Aki azt hiszi, hogy ez az elhatározásom ilyen határozott formában született meg, mint ahogy azt a fenti sor sugallja, az téved. Hosszú, napokig tartó bizonytalan tépelődés előzte meg. Azon a reggelen, [… Tovább]

Karcolat

Kicsúfolt emlékek

  Úgy szökdösött a szívem a mellkasomban, mint a kicsi kecskeolló a tavaszi réten, ahogy kezdett a táj ismerőssé válni. Olyan ismerőssé, mint akit már hosszú ideje nem láttunk, s most elénk bukkan. Nem váratlanul, de mégis valahogy hirtelen. Amíg [… Tovább]

Novella

Otthon

Miután megkötöttem az ingemhez harmonizáló nyakkendőmet, elégedetten néztem bele a tükörbe. Minden rendben van, az öltözékem kifogástalan, hajam rendben, frissen borotvált arcom bizalomgerjesztő. Még egy díszmandzsetta, egy utolsó pillantás a cipőmre és mehetek. Ma fontos tárgyalások várnak az irodában, jó [… Tovább]

Vers

– mélaság –

Jácint illatúak most a percek, körös-körül hűvös, átölel az estiség a kertben, s nem történik semmi különös. Éle van a fénynek, csak el ne vágja fáim ágait, mit oly nagy gonddal óvnak itt a méhek betudva Isten érdemének. Valóban nincs [… Tovább]

Humor

Őseink ezt sose hagynák!

Wikipédián a déli harangszó tekintetében az alábbi leírást találtam: „A magyar és nyugati hagyomány szerint a déli harangszó (Pulsatio Meridiana) az 1456. július 22-én kivívott nándorfehérvári diadallal függ össze, amikor a középkori keresztény Magyar Királyság déli kapujának tartott végvárat Hunyadi [… Tovább]

Novella

A kapu

Szokása szerint korán kelt fel, hogy megkóstolja a reggeli harmat mosta gyümölcsöket. Kertje végén a napfényben fürdő hatalmas műhely épülete mintha elnyomná a málnabokrokat. Egy pillanatra megállt a veranda utolsó lépcsőjén, és mélyet szippantott a friss levegőből. Figyelmét az épület [… Tovább]

Vers

Támaszom

Menedék. Az vagy nekem, egy óvó balansz e zavarosban. Távoliak a szürke árnyak közeledben, védő szárnyaid sugallata nyugalom. Maradj mellettem. Maradj szüntelen. Nem félek így a félelmetesektől, a zord árnyak okozta rémülettől. Világod óv, s én is óvlak hálául biztonságos [… Tovább]

Vers

Önzésem tükörképe

  Amikor először megláttalak, Tudtam, érted vagyok és általad. Lopva egy mosolyt csaltam arcodra, Úgy, hogy ne lássa senki más S azóta ez a mosoly tart fogva, Lelkemen nőtt égszínkék encián. Tavaszi napsugarak játszanak, Végigsimítják kecses válladat. Álomképekből raktalak össze [… Tovább]

Vers

vesztegzár

én a külvilágot karanténba zárom de nem is csak mára inkább hosszú távon ha elmegy a vírus és még mindig élek a karantén marad jószerivel végleg amit adni tudnék nem kell úgyse másnak idegent ismerőst többé ne is lássak ajtómra [… Tovább]

Vers

Érkezés

Azt mondtad, minden madár szép. Pedig te nem a sirályok földjéről és nem darutollakkal érkeztél. De elhallgattad, hogy a vadludak miért úgy siklanak, akár a nyilak, mint záporban a szürkén csillanó acél. Én hangjukat csak álmomban hallottam – olyan volt, [… Tovább]

Vers

– térerők –

(1) A helyzetet nem elnagyoltan látva és súlyosságát sem csorbítva meg, azért még jó sorolni mindazt, amit gondolatban újratervezek. Talán eddig túl sokat foglalkoztam olyasmivel, mi lelkemnek mihaszna, és testem javára sem vált lustaság, ami ráérőssé biztatott valószínűleg csak saját [… Tovább]

Vers

ambíció

szeretném én is a halhatatlanságot de nem művekből emelt piramis jövőnek konzervált lakójaként mert mit is keresne szabadon lobogó szellemek között egy papírbörtönbe zárt múmia meddig jutna a végtelen időben amelyben még a legkiválóbbnak is csak szakaszgyőzelemre lehet esélye az [… Tovább]

Vers

Elröppent pillangó

Anyám! Megtagadtad létezésem, eldobtál, mint olcsó zálogot. Egyéves gyermek mondd, mit vétett? Odafent magad vádolod? Anyám! A pillangó már elröppent, vele gyermekként szőtt álmaim, ezernyi könnyes ébredések lapultak vérző szárnyain. Anyám! Sötét van! Nagyon félek! A Hold fésüli ezüsthajam. Mázsás [… Tovább]

Mese

Arany tallérocska

Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás  tengeren, volt egy gyönyörű ország, Bergengócia. Ebben az országban lakott egy legény, akit Palkónak hívtak. Egy kicsi házacskában éldegélt édesanyjával. Nagyon szegények voltak. Gyakran napokig nem volt, mit enniük. Ennek ellenére mégsem [… Tovább]

Vers

– manapság –

Mindig azt hisszük, hogy túl vagyunk már mindenen, valami egészen újat nem hozhat a nap, pedig százszor is tapasztalhattuk – észrevétlen is felbolygat egy-egy pillanat. Valamit mindig meg kell fejtenünk, a világ titkos kamra csak, s úgy gondoljuk; benne bölcsebbé [… Tovább]

Novella

Menekülés

Lakása valóban kicsi és szűk, egyszobás. Mivel konyha és fürdőszoba is volt, garzonlakásnak keresztelték. Számára egy apartman. Szűk, és kevés hely maradt mozogni benne az elhízott férfinak. Hasa kiömlött nadrágjából és ingét nem tudta rendesen begombolni. Bútorai között a kis [… Tovább]

Vers

A koronáshoz

vírusom most nem lelem rajta függ az életem nem látom a kabáton értékes és karátos elvitte tán valaki ne dobd el, még kell neki világjáró úton van röpköd szerte utunkban ha tüdőd ma megleli magát ott befészkeli kevés a hely, [… Tovább]

Novella

Gyerekgyár

(1) Amikor az intézetet létrehozták, nem gondolták, hogy ekkora sikere lesz a programnak, mert túlszárnyalt minden képzeletet. A siker természetesen, nem kizárólag az intézetnek köszönhető, hanem annak a propagandának, amelyet a program népszerűsítéséért folytattak. A pénz nem számított. Luxuskörülményeket teremtettek [… Tovább]

Hírek

Március idusa

    „Mai időben majd mindenütt a politika van napirenden; minden egyéb háttérbe tolatik. És ez helyes; ez időkor a nép életének egyik leggyönyörűbb szaka, melyben elveszett szabadságát visszanyerni küzd, de éppen ez tanúsítja, hogy jelenleg szabadsága nincs, hanem csak [… Tovább]

Vers

– jelenlét –

Nem túl régen egy megmagyarázhatatlan érzést találtam magamban, amikor semmi sem úgy alakult az életemben, ahogyan azt vártam. Nem kerestem ezt az érzést, csak tényleg rátaláltam. Emlékszem, egészen másképpen hangzott a Miatyánk, másképpen égett a gyertya, finomabban csókolt kanóc a [… Tovább]

Vers

Mindig volt egy

Mindig volt egy… Mindig volt egy, kivel kacérkodtam, kinek néha haját húztam. És volt egy, kiért szívem először fogott lángot, kinek a szomszéd kertjéből, loptam gyönyörű virágot. Mindig volt egy, kiért órákig álltam, az ablaka alatt esőben, sárban, kiért sírtam [… Tovább]

Fordítás

Jézus Krisztus pokoljárása

  Költői gondolatok Jézus Krisztus pokoljárásáról Felkérésre készítette: Poetische Gedanken über die Höllenfahrt Jesu Christi Auf Verlangen entworfen Johann Wolfgang von Goethe von J.W.G. Mily szokatlan nagy sokadalom, Welch ungewöhnliches Getümmel! Zeng az égen vigadalom! Ein Jauchzen tönet durch die [… Tovább]

Vers

Késő esti elégia

      Késő esti elégia                                      Koosán Ildikó      Nem is sejted, anyám, mekkora utat bejártam,    öled origója – a rég elenyészett – mire nyitott kaput,    korok, korszakok távoli égdörgése milyen irányba    taszított  szerényes konyhánk [… Tovább]

Vers

Nőnap elé

(2020) Mikor összerezzen a fény s a tér, a tudat és az eszméletlen, amikor a csend magához ölel, te ébredsz fel bennem. * Ha lelkem égő katlan, véremmé simulsz mozdulatlan. Legutóbb szerkesztette 2020.03.07. @ 18:56 – Serfőző Attila

Anekdota

A GYILKOS

bejelentettük orosz szemináriumon, hogy jövő héten nem lehet óra, mert kirándulni megy a csoport, magyarázatot nem adtunk, van ilyen is, a tanárnő is örült, végül is tényleg kirándulni mentünk, valahová a bakonyba, lefoglaltuk a szállást egy turistaházba, sok ágy volt, [… Tovább]

Sci-fi

TAKARODJATOK! TAKARODJATOK!

Felreppentek a madarak. Mi történhetett? – Kerz kuit! Kerz kuit! „Takarodjatok! Takarodjatok!” – vijjognak a sirályok. – Tec’h kuit, tec’h kuit! – csatlakoznak hozzájuk a maguk hangján a skawikok. Jön valaki! Egy csónak? Innen, a világítótorony tetejéről is alig látni. [… Tovább]

Sci-fi

2058 – Menekülés Édenből – III.

Miközben a mezőn át baktattak, Peter megnézte a címet és betáplálta a régi GPS vevőbe. Szó sem lehetett róla, hogy modern eszközt hozzanak magukkal, de ezt biztosan nem tudták nyomon követni. Igaza volt, az ősöreg masina tudta, hogy merre kell [… Tovább]

Vers

– láblógatós –

Meddig érnek el az érzetek? A napsugarak száma végtelen? A lány miért türelmesebb? A férfi tényleg féktelen? Egyetlen fűszálra átlagban mennyi szél hajol? A súlya grammban mérhető vajon? Milyen neműek országainkban falvak, városok? Tulajdonságaikról sem sokat tudok. Emlékeinket idő szitálja [… Tovább]