Sci-fi

A REZERVÁTUM

    Szóval a Gyuri is… Ma hallottam. Nem hiszem el! Én meg… állok itt az esőben, bokáig a sárban, és várok valamiféle csodára. – Na! Mondjon már valamit, kollega! Ennek a szivattyúnak is vége? Értem. Se alkatrész, se ember. [… Tovább]

Vers

Messziről-messzire

    Volt, hogy éltem halkan, megunt messzeségek mögött, eljátszottam lelkemnek az ostobát, miközben felettem keselyű had körözött. Megesett, hogy kabátom felfeslett, elhordta az utcasarok, megdermed tüdőmben a lehelet, ha erre gondolok. Legbölcsebb utam árkában szétomló köd gomolyog, keskeny ösvény [… Tovább]

Novella

Horthy

  Mari néninek kopogtattak a kapuján. Kicsit meglepődött, nem szokott látogatója lenni, a gyerekek külföldön élnek a saját családjukkal, ritkán jönnek haza, a szomszéd Julis pedig inkább bekiabál és az ablakot veri. Kicsoszogott, a kerítésen át meg is látta Imrét, [… Tovább]

Vers

Őszi haikuk

szél gyűrte felhők palástja lóg az égről sírdogál az ősz x gyengülő fények fakó levélre hullnak késő üzenet x indián nyarak emlékét felidézi úszó ökörnyál x ködös hajnalok fátylaiba burkoltan közelít az ősz x rőtarany fények lobbannak rózsa szirmán utolsó [… Tovább]

Vers

KÁRPÁTOK

Talán angyalszárnyon szállt át a Kárpátok öblén Árpád, s onnan föntről szíve látta, ölbe ölelt a hazája, s mert e tájék lelke égi, körülzárja, bekeríti. Hegyek őrzik jussolt titkát, a folyói megitatják, földje kemény, Isten-áldott, megtermi a boldogságot. nem is [… Tovább]

Vers

Nyárvég

meleg színekkel búcsúzik a nyár tó vize csendes, ringat kék eget selyemfonálon billeg egy bogár harsány élet, vidámság, ég veled bennem is halkulnak a szavak, leülepszik, tisztul sok érzelem hű barát, család, mi fontos marad csalódás ellen legjobb védelem már [… Tovább]

Gnóma

Fizesd ki az italodat

  Mégsem kellett volna bemenni abba a bárba. De annyira kiszáradtnak éreztem a lelkem az egész napos sziszifuszi tárgyalások után, hogy úgy éreztem, egy pohárka fehér kubai rum helyrehozna. Kellemes félhomály fogadott, és ahogy a bárpulthoz közeledtem, megláttam Ott ült [… Tovább]

Vers

Egy gyorsvonat késik

A pályaudvar lámpái közt hunyorog a magány, aprópénzt csörget zsebében egy hajléktalan, összegömbölyödik vállán a remény, s  kígyózó síneken egy élet emléke rohan.  Az aluljáró falán vacog a pontos idő, tikk-takk szívet pumpál szüntelen, megállni volna kedve, elszunnyadni egy fontoskodó [… Tovább]

Életrajz

Debrecen, Teleki utca 60.- 7. rész

Anyám negyvenkét éves volt, amikor elváltak, én pedig tizenhat, már javában kamasz, így reagáltam a dologra is, Korda György féle számot hallgatott, potyogtak a könnyei, megkérdeztem, „aput siratod?”, dühös voltam, mit sír, most már nyugalom van. Évekkel később, amikor én [… Tovább]

Életrajz

Debrecen, Teleki utca 60.- 6.rész

Itt kezdtem az általános iskolát, nem sokkal azután, hogy leköltöztünk, akkor még leányiskola volt, a tantermet szélességében keresztül érte a pad, hatan ültünk egymás mellett, télen pedig vaskályha adta a meleget, akkoriban volt szénszünet is, mondanom sem kell mindannyiunk örömére. [… Tovább]

Vers

Kertek alatt

Kalapos öregúr az ősz kertek alatt keserű füstöt pöfékel, s csontos diófának dőlve nézi barázdát szántott az idő ekéje.  – Fáradt vagy te is örök barátom?  – kérdi a földet, s leveti kalapját. Déli harangszóra indul nyirkos röggel kezében, altató [… Tovább]

Vers

átkozott szerelem

egy világháború dúl bennem sárkányok bombát szórnak s lángol, pusztul a házak alja vörös fénytől haldokló falak a tűz az összeset akarja menekülne az ember az átkozott szerelemtől ettől a felemésztő vörös fénytől de nem tud égek, csendben ordítva égek [… Tovább]

Elbeszélés

Randevú önmagammal

Ma elraboltam a szívem egy sétára. Az est borostyánfényt festett a hajamba, és mély gesztenyeszín lángot lobbantott szemembe. Szomjaztam erre, randevúzni önmagammal. A csend puhán lépkedett mellettem, lehullott emlékfoszlányokat szedegetett, majd langyos tenyerét nyújtotta felém. Úgy éreztem, lázas és libabőrös [… Tovább]

Vers

Te tudnád

Te tudnád mit érzek sűrű hajamat ismét sátorrá növesztve. Ismét csak elbújva, keresem elengedésem egy testben. Futnék/szaladnék, miért roskadok látszólag árván? Pedig a mindenség valamiért nem fojtja belém a szót. Talán szívmegállás.

Emlékirat

ANYÁM

  egyre többen látogatták régi ismerősök, szomszédok nővérem adott ötven forintot a főnővérnek hogy adjon neki beöntést elfogadta, annyit mondott köszönöm, de új anyukát nem tudok adni gabi néni harminc év után nézett rá “ha már te is eljöttél, akkor [… Tovább]

Vers

Biborszín

Bíborszínű pillangókon lépkedek. Arcomon álom Megkaptam minden vágyam, amit elérhetek. Kifolyik a számon a méz Fülemből szavak csorganak, illatuk autószagos fenyő Hitehagyott hosszú csöcsű kóbor kutya lelkemet Kajánul kacagva lóbálja a lenge nyári szellő. Hová bújhatnék én a koldus, aki [… Tovább]

Novella

Őszi napfény

Rozsdabarna lombú fák hajladoztak az út mentén, fájt nekik, ahogy az erős szél belekap a koronájukba. Az elvirágzott bokrok elbúcsúztak lehullott leveleiktől. Vége lett a gyümölcsöt hozó nyárnak és lassacskán már a betakarítási időszak is elmúlik. Egyfolytában jöttek elő az [… Tovább]

Vers

A mindenség bennem

Hajnalt fest az ég csendek peremén a város szunnyadó lelkére. Ébredő álmok néznek valóság terén. Kávé itatja a reggelt. Őszülő vágyaim hitem kapujában. Élet rezzen bennem, utat tör szemem sugarába. Haldoklik a sötét, száműzte békességem. Nem ragyog más csak körbefont [… Tovább]

Vers

– cseppre csepp –

Diófalevélágyba dől a délután, míg mogyorót csörget két harácsolás között a szarkacsőr, és egyre duzzadóbbá lesz a Hold, mi jól tudom, majd nagylábujjra állva sétál el az istálló előtt. Beszédes este hírét hozza a párkányon kopogtató eső, s hiába intem [… Tovább]

Vers

Beállt az ősz

Beállt az ősz                           Koosán Ildikó   Mondhatnám úgy is, bedőlt a nyár, ablakpárkányra ül a napsugár tollászkodni, látom, az eresz alatt néhány csipkézett árnyékfolt matat, eljött az idő, cserépbe szedem a muskátlikat.   Itt-ott sárgászöld hullongó levél, kései [… Tovább]

Vers

A TECHNIKA RABJAI

Egy teremőr naplójából Átveszem a ruhatárat, könnyűnek ígérkező nap, múzeumba nem igazán vetkőzni járnak. Vizes törülközőt a nyakban, elviselhetetlen hőségben természetes klímapótlás. Busszal, villamossal, metróval jöttem. Egy percre a telefonlesők töltik be egész lényem. Verset írnék róluk, de gondolkodásnál erősebb [… Tovább]

Mese

Gonosz lángocska

 Nagy szárazság volt. Már hetek óta a környéket elkerülték az esőfelhők. A földek vízért rimánkodtak, s rajtuk a növények szinte élettelenül hulltak alá. Mindenki az eget kémlelte, vajon, mikor nyílnak meg az ég csatornái, és varázsolják újból üde zöldé a [… Tovább]

Elbeszélés

Templomos Kostas

Templomos Kostas[1] 1. A Budai Vár udvarán két dalia csattogtatta a kardját. Csak úgy szikrázott az acél! – Támad! Támad! – kiabálta a harmadik, a vívómester – Védd! Jól van! Folyt a tusa tovább. Hirtelen azonban egy nőkből álló csoport [… Tovább]

Vers

felségjelem

                                                          hommage à 1989 zászlómat kitűzve meghirdetem harcom nem tudom milyen lesz újrakezdett arcom túl vagyok mindenen s mindenen még innen mindenre elszántan végsőkig szelíden nyomaimhoz vissza cipel felségjelem csodák múlásában kezdődhet életem                                                           /1990/

Vers

Válasz

Válasz              Koosán Ildikó   Október lépked az utakon, színekbe bújnak a kertek, elnyílott virág, levélalom, múlnak a nyári szerelmek.   Rejtett tájakon kalandozok, arany-bronz szelek járnak, s lám, mégis levelet kapok,   újdonsült jelét a vágynak.     október [… Tovább]

Életrajz

Debrecen, Teleki utca 60.- 5.rész

Apánk, Szabó Mikós, harcolt a második világháborúban századosként, majd a háború végén Oroszországban hadifogságba került, sokat mesélt róla esténként, éheztek, a fagyott földből vérző ujjakkal kaparták ki a megfagyott krumplit, szemfüles volt és igazi hős az elbeszélések alapján. Harcolt a [… Tovább]

Vers

A Földé

  hátsó udvaron a diólevél felhő eltakarja az eget ősz van és kékkel vegyülő aranybarna levelek haláltusája újjászületésének receptje vigyázz a dióesőre mely lágyan hullik mintha nem is csontból lenne a Föld ajtaján kopogva behatolva termékenysége lenne erőszak nélküli ha [… Tovább]