Vers

– negyvenegy –

  Ketyeg a vekker. Negyvenegy. Mi szeretnél lenni? El kell döntened! Mikor elvárták volna tőlem, tudjam, talán még tizennyolc se voltam. Úgy gondoltam, lesz időm még átgondolni, hagyjam, és mostanra már azt sem tudom, lenni mi akartam. Csupa olyasmi érdekelt, [… Tovább]

Vers

Teremtés

  Kell Neked Istenről Szónokolni. Elpusztít, teremt. Te Magad Teremtesz Új életet, És még örülsz is. Ő Nevet. Ember vagy, Isten fölé Nem emelkedhetsz. Legutóbb szerkesztette 2019.11.11. @ 16:28 > Szilágyi Erzsébet

Sci-fi

LÁTTUNK PINGVINT IS

Végre elérkezett a szombat, a már sokszor megígért, de addig mindig elhalasztott kirándulás napja. Apukám péntek délután minden szükséges holmit becsomagolt, és berakott a csónakba. Mi, mármint a húgom és én, nem segíthettünk neki, mert azt mondta, hogy gyerekeknek az [… Tovább]

Vers

Mozivers

Erőszakos szél, füvek fekszenek. Gyalogút félpillantásra. Terhe nehéz: több ezer év. Gyaloglók, nyikorgó kocsik, lópaták. Lépegető madarak. Átfutó rókák, farkasok. Eső, hó, szikkasztó nyarak. Most én, különös álommal: költői gondolatok vers nélkül. Ezer éves gyalogúton széllel dacoló fűszál. Legutóbb szerkesztette [… Tovább]

Levél

– kötetlenül –

  Mindaz, amit Istentől ingyen kapunk arra, hogy azzal mást boldogabbá tegyünk nem számszerűsíthető. Én már belecsúsztam abba a hibába, hogy pénzt kértem és fogadtam el írásomért… Olyan írásomért, olyan versemért, amiről úgy sejtettem, hogy a benne foglalt gondolatok, az [… Tovább]

Gnóma

Lázas lett Gyárfás

  Kedves unokaöcsémről mondok történetet. Egykorúak voltunk, s az első elemitől a gimnáziumig egy osztályba jártunk. Öcsémnek szólítottam, mert két hónappal kisebb volt nálam. S ez ugyebár már feljogosít, hogy öcsémnek szólítsam. A Hargita tövében látta meg a napvilágot, szívta [… Tovább]

Vers

Mozaik

A maradás hadiállapota. Horgászok. Szerencsés esetben kezemben ficánkol egy egész hallá lett idő. A csend kész regény, csak rövid. Ülök a még nincs-készben. Magamévá tétel. Legutóbb szerkesztette 2019.11.08. @ 21:04 > dudás sándor

Vers

Lassul

Emléke idegen erdő. Nem az övé. Zúgó szél. Derékba tört ágak, zörgő avar. Nem az övé. Ő még ő, de semmi sem az övé. Az erdő, a szél, az ágak nem volt az övé sosem. Lassuló szárnycsapások: köröz, landol, cél [… Tovább]

Vers

– hibátlan hibáink –

Őszi estéken az ember többet gyón, mint teszi azt korábban. Talán a fény hiányát pótolja így a lélek, temérdek kudarcát a szellem felsorolni bátrabb, vétkeket sem rest ragozni már. Nyáron csak élményt élvezetre hányni, későn feküdni, későn ébredni rá a [… Tovább]

Vers

Caton Avenue

  Ha jól emlékszem, talán tíz éve volt Hogy az üresség belém karolt Lefekvés előtt egy cigi még belefér Fordított világban legyél hát denevér Amíg virrasztottam, másra sütött a nap Mire felébredtem, már nem sok maradt Vámpír álmaimat megalázta a [… Tovább]

Vers

Valódi

nekem engedelmeskedett élet és halál csendben figyeltél egy meggyfaágról megformált rajtam keresztül a sár még évek voltak hátra a délutánból felnéztem, de nem láttam túl a fán szeretethiányom: éretlen gyümölcs a pincében lyukakat fúrt apám túl késő volt, hogy a [… Tovább]

Vers

Fénylő

Cs odát láttam az égen. I stenek szemébe néztem? L ángoló volt, tüzesen égő, L átóhatáron túl is fénylő. A ngyalok játéka tán G alaxis túloldalán? O lyan, mint a gyémánt, K ristálytisztán, némán. Legutóbb szerkesztette 2019.11.07. @ 09:41 > [… Tovább]

Egyéb

Különleges szeánsz

H.K. sohasem volt valami szerencsés ember. Ha úgy hozta a sors, hogy talált az utcán száz forintot, inkább visszaadta jogos tulajdonosának, vagy, ha a tulaj már régen messze járt, egyszerűen bevitte a kerületi rendőrőrsre, és leadta, mint talált tárgyat. Amikor [… Tovább]

Vers

A tenger

Amikor először láttam, indigókék volt, sima és nyugodt. Éreztem, parányi vagyok, és az ölelésébe vágytam, mint az anyaölbe. Mélységes boldogság foglya lettem, azt hittem,  örökké tart. Hívott és vonzott. Akkor és ott ő volt az ISTEN és az Ősanya.   [… Tovább]

Elbeszélés

Homokóra

Hertzsprung 63 professzor meglepte Möbiust. Annak ellenére, hogy már régen megszokta a több milliárd fényévnyi területen szétszóródott emberiség legtöbbször lényegtelen és ritkán lényeges kérdéseit, néhány nano-pillanatig attól félt, hogy neuronjai rövidzárlat áldozatai lesznek. – Ismételje professzor úr! Hertzsprung 63 nem [… Tovább]

Vers

Gazdag vagy szegény

  Pőrén jövünk s megyünk ruha nélkül nem viszünk magunkkal mást csak utolsó mosolyunk melyet ráragyogtatunk a jóra s betakarjuk vele hazug szavunk magára hagyva múltunk és velünk veszett bolond tegnapunk… mert pőrén jövünk üres kezekkel majd tanulunk szeretni tán [… Tovább]

Vers

Plusz 1 év

Mint az őszi légynek, úgy fogy el erőm; jobb lett volna halnom, hirtelen, s előbb. Mégis itt maradtam, szenvedtet az ég, apám, anyámnál is idősb vagyok rég. Legutóbb szerkesztette 2019.11.05. @ 01:01 > Szilágyi Erzsébet

Egyéb

MÁTRA

A magyar táj tenger-zöldje, egyik vég a Zagyva-árok, másikán a hegy-világot lezárja a Tarna völgye, itt él országunk magassa, Kékes és a Galya-tető, s csupa szépség, csupa erő, ahogy kedvvel tör magasba, s megitatják a hegy alját, dél felől a [… Tovább]

Elbeszélés

Egy hosszú nap

Nem tudta hány óra. Régóta elfelejtette az idő múlását. Nyáron egy parkban aludt, és télen, mint most, az éj beköszöntével, kartonokon egy kapu alatt. Egy padon ült. Szerencsére nem esett, de a hűvös keleti szél a régen szebb időket látott [… Tovább]

Esszé

Utazás vonaton és időben

Váratlan vendég toppant be hozzánk vasárnap délelőtt. Rég látott, de el nem felejtett barátunk, Kristóf keresett fel városunkon való átutaztában. Örömmel fogadtuk, feleségem ebédre is itt tartotta. Jót beszélgettünk, elkérdeztük egymást mindenféléről, ami az elmúlt évtizedek alatt megesett. Kicsit büszkélkedtünk [… Tovább]

Vers

Vackol a tél

Kopnak az álmaim, látod öregszem, őszül a táj is, ha csurran a fény, futnak az évek, hiába kötekszem, egyre sötétebb a mogorva éj. Szirmukat ejtik a nyári virágok, halnak a rózsák, ha csókol a dér, riadtan nézem e fagyos világot, [… Tovább]

Egyéb

FÖGGÖNY

Úgy mentek el, mint fecskevillanás a halálosra kékült ősz egén, s nem ér véget az őrült zuhanás, csak legördül a szárnyakról a fény. Legutóbb szerkesztette 2019.11.04. @ 21:49 > Bereczki Gizella – Libra

Vers

Tündér legyek

Azon a napon békesség volt, igen így emlékszem… A felhők, mint kövér dunyhák kiszakadtak anyám és apám  csizmája alatt ropogott a hó, a szán lassan siklott. Nem éreztem testem a szánon, könnyű boldog lelkecske lebegett rajta. Anyám és apám sem [… Tovább]

Vers

Nevető tükörben

  Nyirkos ágyban úszó álom, sebes faleveleket mosdató holdfény, macskakövek közt imbolygó erekben szűkölő fűcsomó hiányod. Ernyed, oszlik…   És szentségtörés összemázolni nap mint nap bőrömből is szivárgó hiányod, megélni kéne, összegömbölyödni Isten tenyerében, ha adta hálásan fogadni, de megfestem, [… Tovább]

Vers

Paresztézia

  ma hőhullámmal érkezel mint a testvéri szeretem kérdő életekbe vétkezel mítosz marad történelem szűk szemed útja keret térkővel támadt traktus biotikus bársony kezed dobra vert néma taktus havazik nem fehér érc lapátra fészkelő madár ha fázik holnap a félsz [… Tovább]

Vers

Szomorúfűz-vigasztaló

Szomorúfűz-vigasztaló   Szomorú a szomorúfűz, vigasztalni kellene, hogy ne lógjon a fűzfának lefelé a levele.   Ha sejteném minek örül, odaadnám azt neki, de nem tudom, hogy egy fának vajon mi fog tetszeni.   S az emberek megcsodálnák mért vidám, [… Tovább]

Sci-fi

TIZENHÁROM BAGOLY

A kód itt volt. Itt volt évszázadok, évezredek, vagy talán már évmilliók óta, de senki sem ismerte föl. Időnként véletlenül néhányan már a közelébe jutottak, de mivel nem azt keresték, átsiklottak felette. Elhessegették maguktól azt a gondolatot, amely az egyetlen [… Tovább]