Helen Bereg : Kézenfogva

Kézenfogva

Szürkül a nappal.
Köd fátyola vállamra hull.
Lábunk alatt zizzen az avar,
mikor kezed kezembe simul.

Sétánk lombhullás
halott zenéje kíséri.
A szivárványszín? elmúlás
utolsó rezdülését éli.

Kopott az erd?.
Ezer foltból sz?tt kabátja
egyre didereg, míg az es?
s a szél rongyosra nem tépázza.

Sétálunk csendben
Utunk ?sz árnyékán lépdel.
Kezed kezemre félt?n lebben,
El?zi az ?szt melegével.

Hajam már hamvas.
Szívemben ötven év a múlt,
mégis benne dobban a tavasz
mikor kezed kezembe simul.

Legutóbbi módosítás: 2007.11.02. @ 12:23 :: Helen Bereg
Szerző Helen Bereg 44 Írás
Helen Bereg lánykori nevemből alakult ki, mikor elkezdtem verseket írni. Azóta ezen a néven jelenet meg két digitális verseskötetem Majd egyszer és Kétség címmel és a honlapom is ezt a nevet viseli. ÿ½?rok verseket, meséket és egyéb zöldségeket. ÿ½?gy túl az ötvenen elhatároztam, hogy híres leszek. Mivel még fiatal vagyok, hatvan éves koromra tettem az időhatárt. :) Hogy te mit gondolsz erről az itt felkerült alkotásokból is eldöntheted, vagy megtalálod az összes firkálmányomat a honlapomon. :) ww.helenbereg.hu Ica