Nap: 2007.11.18.

úgy átölelnélek de helyettem átölel a csend a gyertyafényben világok surrannak át a vörösbor opálos testén azon át látlak messze másként érted szavaimat belőlem beszélnek úgy beléd költöznének de a csend költözik beléd borzongató intimitás ez mikor legbensőbb bugyraid tárod [… Tovább]

úgy megbontanám megbonthatatlan világod és tudom máshogy kéne mégis törékenyen bújnék karodba és olyan apróra zsugorodnék mint az a nem létez? anyajegy a combodon   mondd, elringatsz egyszer?

– gyerekszemmel –   Minden bizonnyal nem szabadott volna hallanom.                      – és mégis.   Leguggoltam a csigalépcs? mellé és félre hajtott fejemmel figyeltem. – ?ket. ? … (látod, már ebben sem vagyok biztos.)   Értetlenül kapaszkodtam a bokámba, …jól [… Tovább]

Legközelebb, ha Kedved támad Nyakadba kapni lábad S elfutsz a világ el?l Ne engem kérj Vigyázzak rád   Legközelebb, ha Tükörbe nézel És csupán egy torz Alakot látsz Ne nekem mond Félsz magadtól   Legközelebb, ha Pókhálós avarban Látod meleg [… Tovább]

  Hetven ember olvad, és lángol a szoba! T?zokádó sárkány, vagy mi ez a csoda? Zöld szem? vámpír – vagy mi – szívja az agyam, vigyetek és egyetek, eladom magam! „Beng! Beng!  Beng! Beng!"   Ti régi fiúk vagytok, tetovált [… Tovább]

  Fent a messzi mélységben fázik a novemberi hold, csillagok rezg? fény? serege nyomában lohol, csillámló emlékek szúrós szilánkokban valahol, míg Morrison az ágyam szélén hintázva dalol: „C'mon baby, light my fire!   C' mon baby, light my fire!"   [… Tovább]

  Fellegek puha fénye homlokodra hull, ajkad csillogón remeg. Nászra hívlak. Morajló vérem izzik, megperzsellek. Benned szól dalom, suttogva dúdolom; – szeretlek

…hagyj álmodni tovább… a múlt csipkés hálójatakarja szememTe akartad hogy így legyenmár nem hatnak a gyönyör? szavakpillantásaidszertefoszlanakelvagdosoma múltsz?ttepókháló szálaitmarkomba szorítoma szétszóródott hajnalgyöngyszemeit újra álmodok s szívembe nézve már nem fáj, feledem a régi sebeket…

Fülledt nyármeleg éjszakák, fehér hegycsúcsok hócsaták. Forró ölelések, vágyak kihült hitvesi ágyak. Szerelmet suttogó szavak, ?rjítve üvölt? vadak. Gyönyört?l eltorzult arcok, szenved?n lázadó harcok. Hány évig játszmázunk még?

    Sebhelyes estéken bántottak a percek – lámpafénynél néztem, ahogy az óramutatók botorkálnak csendben. A meleget sem éreztem már, összehajtogattam az álmokat. Minden pillanat ónos esőként hullt rám. Jajgatott az éjfél, lapátolta a sok lehullott csillagot, de parazsukból nekem [… Tovább]

Egyirányú út – állandóság nélkül. Más néven: ÉLET. Lehetne más? Igen, talán, esetleg – ki tudja?   Egyirányú út mindegyik élet fogamzástól a porrá válásig, építés, s bontás a lét lényege, maradandóság ritka adomány. Kering? Földön, forgó talajon, mozgó galaxis [… Tovább]

szemhéjam alatt villódzik minden ami elmúlt mint egy kórház elhagyott steril folyosója villódzik – mint a neon   éjjel néma csillagok alatt két állomás között egy omladozó gyárépületre látok a sínektől távol egy árokban fekszem nincs hang, csak ha szörnyű [… Tovább]