Matos Maja Szerző
Vezetéknév
Matos
Keresztnév
Maja
9 év 14 komment

Különleges barátság volt az övék. Széttéphetetlen és ellentétekkel teli. A véletlen sodorta ?ket össze a neten, azaz, inkább Ildi kitartó érdekl?dése. ? figyelt fel Mártira, egy írása kapcsán. Úgy érezte, egy hullámhosszon vannak.

Írt neki. Hideg válasz. Ismét írt. Kitartó figyelme eredményt hozott.

Márti egyre nagyobb érdekl?déssel várta Ildi leveleit, melyb?l egyre jobban megismerték egymást. A levelek egyre s?r?södtek, és ?k egyre közelebb érezték magukat egymáshoz, mígnem egy napon találkoztak. Egyre közelebb került a lelkük egymáshoz. Naponta jöttek – mentek a levelek, verseik, prózáik kitárták legbels?bb énjük minden zegzugát. Barátságuk egyre mélyült, a közöttük lév? óriási különbségek ellenére.

Míg Ildi szeretetéhes, nyitott szív?, pörg?s, sokbarátos életet élt, addig Márti lassúbb, zárkózottabb nehezen megnyíló volt, aki érzelmeit inkább írásaiban tudta kifejezni.

A megértés, a szeretet egyre elfogadóbbá, nyitottabbá tette ?ket egymás iránt. Ellentéteik lassan egységgé ötvöz?dtek.

Most is, amint a korlátba kapaszkodva, óvatosan lépkedtek lefelé a harmadikról, Ildi meg-megállva figyelmeztette Mártit, hogy kapaszkodjon, és legyen figyelmesebb, majd óriási kacagások közepette majdnem ? bucskázott le a rengeteg lépcs?n.

Ildi soha nem figyelt magára. Neki a barátság állt az els? helyen. Már kétszer támadta meg az alattomos kór, de ? mindig legy?zte. Most Márti új csíp?protézise volt a legfontosabb. Minden figyelmével támogatta ?t a gyógyulásban. Márti meggyógyult. Szervezete befogadta az idegen anyagot, és óriási sétákat tettek együtt. Szinte lelkük minden rezdülését ismerték már.

Leérve a földszintre, várta ?ket János a kocsival. Márti a férje mellé, a jobb els? ülésre akart ülni, mikor Ildi finoman intett és odasúgta:

– Jobbra és mindig hátra ülj Szívem! Tudod a jobb els? a legveszélyesebb!

Márti legyintett és a megszokott jobb els?re ült, mint ahogy mindig szokott. Lassan feledésbe is merült ez a jó tanács, de mikor legközelebb Ildiék indulni akartak t?lük hazafelé, Márti megfigyelte, hogy barátn?je a jobb hátsó ülést foglalta el, szabadon hagyva a veszélyes els?t.

Közös programok itt és ott, közös versek, és egy közösen kiadott könyv után, a derült égb?l ismét lecsapott a menyk?. Ildit harmadszor is megtámadta az alattomos rák. Márti a pokol fenekére zuhant, míg Ildit most sem tudta hatalmába keríteni a kétségbeesés.

– Meggyógyulok Szívem! Nem lesz semmi baj! – mondta és mosolygott, kacagott, mint ahogy mindig is szokott.

Rengeteg vizsgálat, kemoterápia után a javuló eredmények hitet csepegtettek Mártiba, és Ildivel együtt hitte, hogy nem lesz semmi baj.

Rövid javulás után ismét borzasztó hírek következtek. Áttétek képz?dtek.

– Nem lesz semmi baj Szívem! Meggyógyulok, hidd el!

Kemoterápia, javulás, majd aggasztó tünetek. Kar és lábzsibbadás. Kemo leállítva. Új terápia, addig, míg bírja a szervezet. Javulás közben irigylésre méltó lelki és testi er? áradt Ildib?l. El?teremtette új, közös könyvük anyagi fedezetét, és a szerkesztést is megszervezte. Könyvük megjelenésével egy id?ben kapta Márta a borzalmas hírt, hogy a legutóbbi vizsgálat új áttétet mutatott. Nem hitte, hogy innen fel lehet állni. Ildi mégis megtette. Nyüzsgött, szervezett tovább.

Amikor Márta meglátogatta, sokkal tovább, sokkal szorosabban ölelték egymást, mint azel?tt bármikor.

Márta aggódva leste, hova fog ülni barátn?je a hazafelé tartó kocsiba. Az utolsó ölelés után, mosolygós, huncut szemmel megfogta a jobb els? ülés kilincsét. Mártán jeges borzongás futott végig:

– Jaj, ne!!!

Aztán Ildi továbblépve kinyitotta a jobb hátsó ülés ajtaját – és kacagva, ahogy csak ? tud – beszállt.

Add Istenem, hogy sose akarjon a jobb els? ülésre ülni!

9 év 18 komment

 

 

Meddő igyekezettel ontják

buja színeiket a kertek,

miközben fagyos kezével

kinyúlt már feléjük az ősz.

Mulandó szépségük lassan

odavész, és a szeszélyes szél karján

elszáradt szirmok szállnak

dísztelen temetésre,

bele a szürke, hideg

tél gödrébe.

 

9 év 25 komment

 

 

Sárga levelek

között hintázik

egy sugár. Kandikál

apró résen, kezemre

ül le éppen. Nézem,

ahogy remeg, pulzál,

a szívemmel egy táncot

jár. Nem is köszön,

tovalibben, egymáshoz

már közünk sincsen.

Dió koppan, reccsen

az ág, ölelgetik egymást

a fák. Ahogy rázza

az ?szi szél, terül körém

aranykötény.  

 

 

 

 

10 év 41 komment

 

Faggatom
a krizantém illatú csendet.
Kérdéseim kopognak
a sima kövön.
Nem is hallod.
Csak ülök és várok, míg
kabátom alatt fészket rak a fagy
és valami fojtogat .
Pedig még szikrázik a fény,
néha illatod is érzem,
csak belül fázom.
Fogvacogtató hidegek ráznak,
konganak a termek bennem.

 

10 év 17 komment

 

Miattad árvulnak
a fontos pillanatok.
Igéretek rebbennek
szerte.
Szerelmes heved
kitakarod,
ím, vörös pipacsok
haldokolnak benne.

 

10 év 20 komment

Zöld f?szálak hajladoznak,

amerre a szél jár.
Kicsi csigák másznak rajtuk,
a szemük is szétáll.

 

A kis csigák cipekednek,
nehéz házuk hordják,
lakásukat örökölték,
f?nek, fának mondják.

 

Nem kell nekik házat venni,
erre nincsen gondjuk,
nem kell nekik gy?jtögetni,
irigykedve mondjuk.

 

Csiga-élet, mégsem álom,
én meg csak azt mondom,
lakásomat háton vinni,
nem akarnám folyton!

 

10 év 46 komment

 

Kés? éjjel, mikor
egymásba érnek az árnyak
és a hallgatás az úr,
akkor a leomló id?falak
törmeléke alatt,
mint élettelen hever? testek,
mik az id? kútjába estek,
kikandikálnak az álmok.
Majd hirtelen új er?re kapnak
s feltámadnak koponyám
rejtekén és orvul támadnak
védtelen magányomra.
Megremegek.
Ijeszt az érzés:
Szeretlek.

 

 

10 év 20 komment

1.

Unalomig ismert búcsúztató
frázisai koppannak koporsódon
s a meghasadó felh?k között
táncot jár egy kóbor sugár
a „Csak a teste.” feliratán.

2.

A földkörüli pályáról
visszatér? gondolat,
már az antenna-erd?ben matat.

 

10 év 21 komment

 

Rám hullott csókja
a nyárnak
és borzolta vágyam
sóhajos este.
H?ségt?l bágyadt
gyöngyöz? testtel
karodba estem.
Szállj, szállj ezt akartam.
Fülembe tücsök hegedült,
szemed izzása elült.
Éhes testem
megtörte egy este.

 

10 év 19 komment

Ültem a lépcs?n
az es? szakadt,
buborék úszott
a kapu alatt.

Fekete rongyok
az ég mezején
cikázó villám
ült fa tetején.

 

Ömlött és áradt
a fekete víz
tetején szirmokból
sodródott dísz.

 

Egyszer csak felt?nt
a hét szín? fény,
szivárvány táncolt
az ég tetején.

 

Matos Maja Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.