Különleges barátság volt az övék. Széttéphetetlen és ellentétekkel teli. A véletlen sodorta ?ket össze a neten, azaz, inkább Ildi kitartó érdekl?dése. ? figyelt fel Mártira, egy írása kapcsán. Úgy érezte, egy hullámhosszon vannak. Írt neki. Hideg válasz. Ismét írt. Kitartó [… Tovább]
Meddő igyekezettel ontják buja színeiket a kertek, miközben fagyos kezével kinyúlt már feléjük az ősz. Mulandó szépségük lassan odavész, és a szeszélyes szél karján elszáradt szirmok szállnak dísztelen temetésre, bele a szürke, hideg tél gödrébe.
Sárga levelek között hintázik egy sugár. Kandikál apró résen, kezemre ül le éppen. Nézem, ahogy remeg, pulzál, a szívemmel egy táncot jár. Nem is köszön, tovalibben, egymáshoz már közünk sincsen. Dió koppan, reccsen az ág, ölelgetik egymást a fák. [… Tovább]
Faggatom a krizantém illatú csendet.Kérdéseim kopognak a sima kövön.Nem is hallod.Csak ülök és várok, mígkabátom alatt fészket rak a fagyés valami fojtogat .Pedig még szikrázik a fény,néha illatod is érzem,csak belül fázom.Fogvacogtató hidegek ráznak,konganak a termek bennem.
Miattad árvulnak a fontos pillanatok.Igéretek rebbennek szerte.Szerelmes heved kitakarod,ím, vörös pipacsok haldokolnak benne.
Zöld f?szálak hajladoznak, amerre a szél jár.Kicsi csigák másznak rajtuk,a szemük is szétáll. A kis csigák cipekednek,nehéz házuk hordják,lakásukat örökölték,f?nek, fának mondják. Nem kell nekik házat venni,erre nincsen gondjuk,nem kell nekik gy?jtögetni,irigykedve mondjuk. Csiga-élet, mégsem álom,én meg [… Tovább]
Kés? éjjel, mikor egymásba érnek az árnyakés a hallgatás az úr,akkor a leomló id?falaktörmeléke alatt,mint élettelen hever? testek,mik az id? kútjába estek,kikandikálnak az álmok.Majd hirtelen új er?re kapnaks feltámadnak koponyámrejtekén és orvul támadnakvédtelen magányomra.Megremegek.Ijeszt az érzés:Szeretlek.
1. Unalomig ismert búcsúztatófrázisai koppannak koporsódons a meghasadó felh?k közötttáncot jár egy kóbor sugára „Csak a teste.” feliratán. 2. A földkörüli pályáról visszatér? gondolat,már az antenna-erd?ben matat.
Rám hullott csókjaa nyárnakés borzolta vágyamsóhajos este.H?ségt?l bágyadtgyöngyöz? testtelkarodba estem.Szállj, szállj ezt akartam.Fülembe tücsök hegedült,szemed izzása elült. Éhes testemmegtörte egy este.
Ültem a lépcs?naz es? szakadt,buborék úszott a kapu alatt. Fekete rongyok az ég mezejéncikázó villámült fa tetején. Ömlött és áradta fekete víztetején szirmokbólsodródott dísz. Egyszer csak felt?nta hét szín? fény,szivárvány táncoltaz ég tetején.
