Veszekszem
Vers

Veszekszem

    Megint veszekszem. A sértettség makacsul megtapad bennem, mint szőnyeg rojtjai közt a macskaszőr, te meg úgy tudsz nézni bambán-meredten, hogy kihoznád az állatot bárkiből. Hiába dünnyögsz, hogy nem bírod a drámát, én kinyúlok egész az ideghatárig, míg te [… Tovább]

Vers

– harmóniánk –

  ki figyel a filmre*, saját emléket tisztogatni sem kell, mindig fényes helyére tenni magunkban, ugyan pont itt a lényeg, magától oldódik: magától motivál, engem meg se kérdez mégis él – a jelenben is -, elhagyni nem tud, emlékkatarzis, vízesés, [… Tovább]

Vers

Közösen

    Nem ígértél túl sokat és csak néhány álmot hoztál magaddal, ehhez hozzászőttük az én összes vágyamat egy nagy színes gombolyaggal – aztán éltünk és albumokba ragasztottunk mindent, és szaladtunk felfelé mikor a hegy hirtelen felszisszent (!)   tudtuk: [… Tovább]

Vers

Maradj

    Már mindenhol ott vagy, bárhová is gondolok, te lettél a középpont, a bizonyosság, minden régi lépésem hozzád vezetett, és az ösvényt angyalok taposták. Már mindenhol ott vagy, nélküled lerombol a magány, maradj, ne csak árnyék légy, elbújva a [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Szolmizáció

Dór dalia vagyok, végül dísztelenné érett férfioszlop. Réveteg pillér a főtemplom lépcsőin. Mily rozsdásra vált köröttünk a lugas – te belül és mögötted én. Fásult redőkbe bújik arcunk. A szív túlcsordult kőedény. Szóval tartalak, mint akkor, az utolsó vacsorán. Látod [… Tovább]

Vers

Ha én festeni tudnék

    Ha én festeni tudnék, először a fekete festék fogyna, ha én festeni tudnék, minden vonal búsan hajolna a másikra. Hogyha festeni tudnék, a falamon el nem férnének a képek, mert őket senkinek sem adnám, csak azt az egyet, [… Tovább]

Sci-fi

Limerencia

Tamás a hátán feküdt, és kifejezéstelen arccal bámulta a plafont. A felkelő nap sugarai betűztek a redőny résein, és lassan végigkúsztak a párnán, majd fel az arcára, egészen a szeméig. Hunyorgott egy kicsit, megdörzsölte az arcát, és lassan kikászálódott az [… Tovább]

Vers

Január

Január   Lassan fogy el ez a hónap, a felhős, januári napok között nyoma sincs a hónak. Az ember mire várjon? A tavasz messze és rég elmúlott karácsony. A hideg is behúz az ablakon, számban az ég szürke fémíze, reggel [… Tovább]

Vers

Összhang

    Így működünk, egymást keresve, nem gombóccá gyűrjük – kimondjuk, ami fájt, aztán figyelünk a csendre, mely egymáshoz sodor, és kincsként őrizzük minden pillanatát. Önmagunk maradunk, mi így szeretünk, és ha én néha jobban, azt jámboran viseled, az egész [… Tovább]

Vers

Minden szemszög jelenet, de érik a bölcsesség az arcon. Mosolyban immár több tisztaság mint a harc most. Ezért fut középen már – szemgödreink zsákja bebarnult – két finom fonálként spirálja. Mentegetőzni képes(-e), a szerelem örökös hála, gyógyír, mert van még [… Tovább]

Életrajz

Debrecen, Teleki utca 60.- 7. rész

Anyám negyvenkét éves volt, amikor elváltak, én pedig tizenhat, már javában kamasz, így reagáltam a dologra is, Korda György féle számot hallgatott, potyogtak a könnyei, megkérdeztem, „aput siratod?”, dühös voltam, mit sír, most már nyugalom van. Évekkel később, amikor én [… Tovább]

Vers

átkozott szerelem

egy világháború dúl bennem sárkányok bombát szórnak s lángol, pusztul a házak alja vörös fénytől haldokló falak a tűz az összeset akarja menekülne az ember az átkozott szerelemtől ettől a felemésztő vörös fénytől de nem tud égek, csendben ordítva égek [… Tovább]

Elbeszélés

Templomos Kostas

Templomos Kostas[1] 1. A Budai Vár udvarán két dalia csattogtatta a kardját. Csak úgy szikrázott az acél! – Támad! Támad! – kiabálta a harmadik, a vívómester – Védd! Jól van! Folyt a tusa tovább. Hirtelen azonban egy nőkből álló csoport [… Tovább]

Elbeszélés

Ördög vigye a nősülést

  A kopott Kandúr bekapta az utolsó Márton napi libatöpörtyűt, és nagyot húzott a kupából, amiben jóféle portugieser volt. Azért is szerette, mert mindig, mindenhez lehetett inni. Asmodi barátja adta neki, a jószívű ördög, akit itt a pokolban ártatlanul meghurcoltak. [… Tovább]

Vers

Mi a vers

A vers fiatal folyó mint tájon fekvő kígyó arccal felfelé néz titkoktól zavaros mély lágy parton fekvő néha mezőt elnyelő mint a tudás vékony patak duzzadás vagy szublimáló szerelem levegőtől vagy hiányától terem szótag patakok kemény vagy puha adagok könnyszárító [… Tovább]

Vers

Mecsek

Pécs mellé font zöldből becset, horvát-németből lett Mecsek, feje búbján a nagykendő faágakból suhhant, Zengő, csodáltuk is szerelemmel dombját, völgyét kedvesemmel, lepi titok, óvja derű, vulkánikus eredetű, gyomra telt volt hő-dús szénnel, s rejtegetett uránérccel, gépek, népek ostromozták, kincseiért kifosztották, [… Tovább]

Karcolat

Cirkusz

A tigris fenyegetően húzta fel a felső ajkát, és mély, gyomorból indított hangon felmordult: Nincs kedve most ugrálni! – üzente vörösen izzó tekintete. Az idomár arca rezzenéstelen maradt, csak a szeme villant a méltatlankodó felé. Neki a jelenetet figyelő másik [… Tovább]

Novella

Presszó

Nézte a lány arcát. Az italát kortyolgatta, és ahogy kicsit felemelte a fejét, megfeszült a nyaka, megkívánta őt. – Ne, kérlek! Nyilvános helyen vagyunk – mondta a lány, és arrébb húzódott. – Edd a fagylaltodat inkább. – Jó, de a [… Tovább]

Írások

Szent István király

Jankovics Marcell: Jelképkalendárium (részlet) Szent Korona   Első királyunk a kereszténységben az István nevet kapta. A névválasztás tudatos lehetett az európai keresztény államok közé beilleszkedni vágyó Géza fejedelem részéről: István, görögül Sztephanosz azt jelenti: „koszorú, korona”. Hogy a név jelentőségét [… Tovább]

Novella

Hun

Éppen csak hajnalodott. Hűvös, szeles napnak nézett elébe a város. A széllel néhány csepp eső is jött. Felhő nemigen volt az égen, meg ha volt is, azt még így hajnali négy óra tájban nem nagyon lehetett látni. – Megjöttem Dénes [… Tovább]

Vers

BALATON

    Egy ajzott húr a hullám-idegen, zöld aurájú, megtért végtelen, törött tükör egy ringó üvegen, kaméleon leány lágy színeken, az ég tekintetét bűvölte szem, egy testbe búvó, rejlő érzelem, a Pannon tengerből szakadt jelen, egy eleven, folyékony szerelem, nagy [… Tovább]

Vers

Orientális

dalolni volna jó lélekteli változás-e ha tiszta egyensúlyban ringat az ég belelátok a felhőkbe és tenger alá kitörlöm-e harmadik szemem sebes folyású virágait vagy egyszerűsödés elengedései a szerelemé Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:12 – Marthi Anna

Elbeszélés

Augusztusi szellő

Augusztusi szellő   Augusztus közepe volt, néhány helyen sárgállott még az ott felejtett, le nem aratott búza, de már nem volt olyan szép aranyszínű, mint Péter-Pál napja idején. A Nap még magasan, az ősz pedig még messze járt. Piri szívében [… Tovább]

Novella

Lajos

Az ezotéria jó dolog – gondolta Kovács úr, és erősen koncentrált. Annyit tudott, hogy mindazok a jelenségek, amelyek a tudomány módszereivel nem magyarázhatók, nem illeszkednek be a megfejtett esetek sorába, azok az ezotéria által nyernek bizonyosságot. Gizi ilyen volt. Mint [… Tovább]

Fordítás

Ion Minulescu: Könnyek

Kép: Palma de Mallorca saját fotó   Ion Minulescu Könnyek  Koosán Ildikó fordítása   Újra meglátogatom az erdőt, ahol együtt veled Bolyongtunk, átkószálva holdas nyáréjeket A magányos padot, rejtve sok égszínkék virágtól Amin megpihentünk, s kezembe kulcsoltam kezed Elkápráztatva a [… Tovább]

Elbeszélés

Még a határ sem…

    A négy polgárit[1] elvégezve Vera beállt a pult mögé – nagybátyja, Tibor üzletében. A rövidáru részleg lett az övé, s Tibor maradt a méterárunál. Azt nem adta volna át senkinek semmi pénzért sem. „A méterárunál lehet legkönnyebben elveszíteni [… Tovább]

Elbeszélés

Alex ollója (7./11)

Az első után rám legyintettek: majd a kemo kinyírja a többit. A kemo valóban kinyírná… Occam-ot. Úgyhogy a műtősnő tálcájáról felkapom a legelső eszközt, amit csak érek – Resano porcolló –, és úgy ragadom meg a markolatát, ahogy a rák [… Tovább]