Mínusz húsz fok, nem a legideálisabb h?mérséklet egy alig tizenhat éves szerelmes párnak. Hosszas városbeli andalgás után, a fehér lovon ül? hercegnek tekintett ifjonc hazakísérte a leánykát a szül?i házhoz. A kapuban, amúgy nagykabátok által gátoltan igyekeztek egymással ismerkedni. Ez [… Tovább]
Nincs se szerelem, se isten. Magamat már kisemmiztem. A h?t?ben bontott bor áll, élet: koszos üvegpohár. Megváltoztam. -te sem vagy az- Magamhoz se vagyok igaz. Aki nem hisz, szeretni gyáva: keményen él, de hiába.
Csak egyetlen részlet! Folyt. nem köv. A tanszék legnagyobb előadótermében összejött a tíz-tizenkét fős évfolyam. A diplomamunkák témáit kellett megbeszélni, amelyek címszavakban már egy ideje ki voltak függesztve ajánlásként a folyosó falára, a portás kuckójával szemben. András választott [… Tovább]
Igaz történet…* Hűvös tavaszi reggelen álmosan baktattam a buszmegálló felé, kerülgetve a pocsolyákat, amit az éjszakai zápor emlékben itt hagyott. Az emberek fázósan várakoztak, türelmetlenül nyújtogatták nyakukat, de a busz nem jött. Persze most is késett, mint általában. Úgy [… Tovább]
Szerelemkék álmok éjemmel játszanak,hajló törzs? fák közt suhan az id?,fényfonatból csavart indázó vágyakatszemfényveszt? módon varázsol el?. Gondból font kerítés szegte az utamat,? jött, s lebontotta – nyoma sincs ma már,karjában nem érzem – nincs, amit nem lehet,Vele csak táruló végtelen [… Tovább]
Úgy ölj meg, hogy a seb felszaggassa minden örömöm, ami volt. Éjhasadásnyi őrületben a vigasztaló szó is fájjon, s magam lehessek nélküled összekulcsolt imákban, világgá kiáltott levetett rongy, félredobott nyűg, szentségtörő aki ma is félt még, hogy kinevethessem [… Tovább]
levelein remegteti a láz a napfényt állva gótikus íveket tart a bükk levelein remegteti a láz a napfényt mint egybe forrott két lény ki nincs is otthon egyebütt íved feltárul a zárók? mint szerelem mely karjába omlott éhez? heves párjának [… Tovább]
Miért provokálod, óhajtod a tiltott gyümölcsöt? Miért hajtod ki bel?lem a jajt és a nemet, miért jó hallanod, azt, hogy nem lehet? Hogyan foghatnám vágyaidat vissza? Hogyan koppantsak ujjaidra, mikor ezeket a szavakat hozzám írja? S hogyan [… Tovább]
* Vannak találkozások, mondatok, miket nem felejtesz. Minden lámpaoltáskor párnádra ülnek, mint kísértetek, és nem hagynak elaludni. Visszakószálsz az időben, látod magadat, virágos nyári ruha van rajtad, piros szandállal, a férfin kockás térdnadrág, inggel. Szerette az ingeket. [… Tovább]
Meghalt a vágy, meghalt egy érzés, mely égetett, mint izzó parázs… Tér és idő, ezekből keverték, keserű ital, de kiiszom, minthogyha lázas beteg lennék, ne álljon ott az asztalon. Meghalt a vágy, meghalt egy érzés, mely égetett, [… Tovább]
Éjjel álmodom,majd képzelet fest képet – mindig csak rólad – *** Becsomagollakegyetlen földrenget?szívdobbanásba. *** Kápráztat a fény,der?t vetít napombalágy tekinteted…
* 7. Micsoda mosoly ült Kata arcán! A megdicsőülés boldog öröme ragyogott rajta. Olyan gyenge volt, hogy nem tudott segítség nélkül elmenni fekhelyétől az asztalig, de tele volt boldogsággal. Gyerekeink pillanatok alatt eltűntek a kert mélyén, mi [… Tovább]
„…Tükörbe néznem most nehéz – csaló, ki vélem szembenéz…” Szerelmem mímeltem csupán!Ölembe zártalak, de tény –Karom lehullt rólad sután,mihelyt elült a szenvedély. Becsaptalak bizony nagyon,pedig te szívedb?l szeretsz – Hazudtam azt, hogy egy napontalán a hitvesem lehetsz. Tükörbe [… Tovább]
Micsoda mosoly ült Kata arcán! A megdics?ülés boldog öröme ragyogott rajta. Olyan gyenge volt, hogy nem tudott segítség nélkül elmenni fekhelyét?l az asztalig, de tele volt boldogsággal. Gyerekeink pillanatok alatt elt?ntek a kert mélyén, mi pedig nagy beszélgetésbe kezdtünk. [… Tovább]
befejező rész * A házassági kapcsolatot nem állították vissza. Állítólag Kálmán nem tudta Katának megbocsátani, hogy nem tanúsított kellő együttérzést, amikor nagy bánata volt. Jóval később felmentem Pestre Katához, s látván mennyire magányos, megkérdeztem, miért nem próbál valami [… Tovább]
Calmarius – mondhatnánk így is – adott még egy esélyt a lánynak, ám ez az éjszaka sem különbözött a legutóbbitól. A patricius ezek után úgy döntött, Filippinának ugyanott a helye, ahol Musicusnak: a rabszolgapiacon. * Calmarius nagy népszerűségnek [… Tovább]
* 4. Nem csoda hát, ha Kata nem vette észre, hogy életét, nyugalmát több oldalról is veszély fenyegeti. Egyre kevesebb időt tudott családjával tölteni, egyre inkább szükséges volt állandó jelenléte Pesten. Kálmán pedig unalmában hol ide csapódott, hol [… Tovább]
A temetés után nem találkoztunk néhány napig, úgy gondoltam, magához kell térnie Katának ennyi megrázkódtatás után, meg házastársi kapcsolatuknak is hasznára válhat, ha most nyugton hagyom ?ket. De, hogy nekem minden lében két kanalam van, mi több egyszerre, mi sem [… Tovább]
Ne kérdezd, mit hoz a holnap. Nem tudom. Kábultan, álmodozva járok, léptek nélkül veled, úttalan-úton fényárban hordom a vakságom. Csillagösvény visz, megbúvó hold-tavi kráterek méhe lobbant lángra. Engedd szomjadat szomjammal oltani, öleljen gyümölcshozó ágad. Repít a vágy. Látod, [… Tovább]
* 5. Csak ültünk egymás mellett a földön, és hallgattunk. Vártam, hogy jöjjön egy ötlet, egy gondolat, de semmi. Kata ismét rágyújtott, és nagyon lassan, nagyon szomorúan mondta tovább. – Látod, milyen ostoba vagyok? Nem vettem észre semmit. Mi [… Tovább]
* 6. Már csaknem elaludtam, amikor valaki besurrant mellém, a takaróm alá. Az én első szülöttem, a fiam akart velem beszélgetni ezen a késői órán. Ha belegondolok, már napokkal korábban szokatlanul viselkedett, ingerült volt és elutasító. Észre [… Tovább]
* 3. Kálmán talált rá a fiúra. A felnőtt férfira, aki szintén vágyott a húgát megismerni. Már nem emlékszem, hol és hogyan talált rá, de azt tudom, hogy ekkor mondta el nekem Kata bizalmasan élete történetét. Ma sem [… Tovább]
saját fotó Levelez?lappá változott a város, bájos-lustán libeg, lomhán hull a hó, vacogó bokrokon szél gyakorol táncot, felcifrázott fák közt id?t mutató. Hótól vakult szemmel figyelem a múltam, boncasztalra teszem magam, s a szívem, bolond Ophelia, fáradtra fakultam, [… Tovább]
* Becstelen szerelem1 „Milyen csodálatos asszony! – mondta a férfi, és benyújtotta a válókeresetet.” Kinn minden szürke volt és lehangoló. Lassan ereszkedett rá a világra a sűrű átláthatatlan köd. Mint a rosszkedv, mely átjárja a zsigereket, [… Tovább]
Szerelem az, amikor valaki teljességgel befogad a maga idejébe. Láttam és hallottam beszélgetni a Szerelmet és a Fantáziát. Valósággal vitatkoztak, pedig egy idegen jóformán ikreknek láthatná ?ket. Azzal kezdték, hogy idegen nem is láthatja ?ket, csupán akiben már fényük felragyog. [… Tovább]
* 2. Most döbbenek rá, hogy észrevétlenül illantak el az életünkből a bensőséges csendek. Azok a mindent feloldó, lelket melengető falusi esték. Azóta motorok, autók és nagy gépek zaját szoktuk meg úgy, hogy közben elvesztettük a szépséges hangulatok [… Tovább]
Elmúlt egy szerelem, hidd el, csak ennyi! Ha harmat üli meg a szempilláidat, ne szégyenkezz miatta, az egy vádirat. Ha döbbent fájdalom némítja ajkad, a szemed mondja el majd a vádakat. Nem rajtad múlt, te mindent adtál. Nem [… Tovább]
Avagy hogyan próbálja egy elveszett lélek értelmezni a szerelmet. Nem vagyok igazán szakért?je a szerelemnek. Eddig körülbelül kett? vagy három komoly kapcsolatom volt. Nem azért titkolom el a pontos számot, mert nem emlékszem rá, hanem azért mert a [… Tovább]
Miriamnak ó, mi lehet ennél szebb mint beteljesülő mostunk, szemem vonalán a szó, ringat kacsintásom, veled tárulok másban, hajlok bele, és ébredek ismét karjaidban: mindig, újra!
Befont hajtincs volt loboncos idő ahogy elnyúlt visszacsókolt a Nap szétomlott testünk mint a kőszirt ő csillagpor lett én meg égő salak Szerelem volt ma is éltet az hogy belém szépült s vulkántűz fénye lettem velem járt a [… Tovább]
A szerelem filozófiája (Love’s Philosophy) Forrás, folyóval lesz elegy S a folyók az óceánnal A Menny léhe mindörökre egy A jóindulattal Az ég hozta rendeletül: Nincs magány; mi testi lény Lelki párjával egyesül. Veled mért nem én? [… Tovább]
Szemed zafírja – ékkövem Tekinteteddel adsz er?t nekem, s ha benne ég a vágyad is,- nem érdekel, csak égjek el! Hamis lehet talán, de kincset ér… Tucatnyi drágak?vel is felér, hiszen – ha elhiszem neked, hogy én vagyok, csak én [… Tovább]
vízöntő szerelemből született a Tenger! hallod a tátogásban morajló gondolatolvasást? égre vetülve, telepátia-vizek lélekbe öntik a hullám adta, elsodró labilitást: az érzékenységet is vízbő, mindent érző, mindenkit szeretővé… mi farokcsóvál, de hogy! múltat-jelent-jövőt egybe kötve-látva-tudva él, fontosra rátalál, [… Tovább]
hótestem lazulhat ennyi t?zre (két verset olvastam egymás után, eszembe jutott: a „szerelmeim emléke” – na, ez a harmadik vers idézete!) hóember leszek az ágyban répás orral melledre fagyok olvadásom a drága ára a szenvedély s a lét vagyok miért ébredek [… Tovább]
Csodálatos… * Gyermekkorom kedvence volt a közelben lakó, csaknem szomszéd bácsi lova. Abban az időben egy kisváros állattartás szempontjából alig különbözött a falvaktól. Határtalan öröm volt számomra négy-ötéves koromban, mikor a ló hátára ültettek nagy elővigyázattal, s bemehettem [… Tovább]
„…nem egyszer?, én mégis elhiszem, hogy rajtam kívül nincsen senki más…” Szemed zafírja – ékkövem. Tekinteteddel adsz er?t nekem, s ha benne ég a vágyad is, nem érdekel, csak égjek el! Hamis lehet talán, de kincset ér, tucatnyi [… Tovább]
„…találkozás és búcsúzás, az élet ennyi csak..” Eltörtek a fények, sebzett lett a nap, kifakult a lényeg, már nem vallanak jövőről az álmok, színtelen szivárvány keríti a távot, repedezett márvány. Kopasz fa tövében, elhalkult koboldok, éjjelek vízében [… Tovább]
Addig nem engedted, hogy közelebb jöjjek — egy karnyújtás mindig elválasztott tőled. Az a nyári este. A ránk borult égbolt. Az a szívdobbanás. Akkor, ott. Miénk volt. A hajad illata. Fény a pupilládon. Hitetlenkedésem. Beleborzongásom. Én rontottam el, és [… Tovább]
ki gondol a perzsasz?nyeg múltjára? Emlékeztetem a t- Szerkeszt?séget a feljánlására, amellyel a kofnliktusok elkerülhet?k! Radnai István: SZERELEM LEPRÁS SZ?NYEGEN fakó lakóm a színeinket vesztve még tapodunk a hímes sz?nyegen amit nem gyerekmunkás vetve át a szálakat sz? míg ridegen egy [… Tovább]
magasra lendül ma is a hinta nem láttalak soha többé? kés?n ér? gyermek voltam libbent dobbant a sok szoknya kés?n ér? gyermek tejfölt nyalok emberi testben két nem magyararázatát is kétlem ruha rejti nagy titok hinta billen szédülök n?r?l borról [… Tovább]
Ki gondol a perzsasz?nyeg múltjára? fakó lakóm, a színeinket vesztve még tapodunk a hímes sz?nyegen, amit nem gyerekmunkás – vetve át a szálakat – sz?, míg ridegen, egy marék rizs vagy faggyú, nehogy éhen vesszen a fattyú, ki a családnak addig [… Tovább]
Figyusz…Adél tudd…komállak időm is van nálam…nálad mit mondhatnék… vagy már mondtam akkor…oké ma…vagy holnap Bevállalós csajszi lehetsz van nálad lé… csipszet…vehetsz együtt leszünk mint…az atom Anikót …meg lekoptatom Mint a bringám… úgy szeretlek rád hajtottam szét…szerellek egy kicsit…még [… Tovább]
izgalmas levelezés kezdődött közöttünk * Kedves ismerősöm évekkel ezelőtt kivándorolt Izraelbe ahol több-kevesebb sikerrel beilleszkedett. Mivel felesége keresztény, gyermekeik identitása körül gubancok adódtak. A legnagyobb leánya, Magda nem is találta meg helyét a mediterrán országban. Katonai szolgálatának letöltése [… Tovább]
Péter Erikának, aki felkért, hogy gy?jtsek voksokat az igaz szerelemnek Kérlek, ne fürdess meg, miel?tt a szeret?je leszek! Ne becézz! Csak számolgassuk ujjunk: ez elment vadászni, ez megf?zte. Mondogasd nevem, hogy minél kés?bb felejtsem el! Ígérem, [… Tovább]
megfeszül még tested mint kivégzéskor ívben (Radnai István) vad vágyaink genetikai kódjahinnéd hogy csak a mások agyanem a tiéd jár erre a sróframikor az önuralom lefagy apárod titkolt vagy csak vágyottmint él?fa csonkított levágottlepusztult kih?lt és leszáradt csókja miért éled [… Tovább]
Egy leheletnyi érzés volt csak éppen hogy átsuhant rajtam a kertre nyíló égen búcsúzott az éj mikor megérintett s ment tovább Álom volt ez vagy valóság nem tudom nem is kutatom valaki szétbontott darabokra parányivá tett mint az atom [… Tovább]
Mikor velem vagy, a kör még kerekebb. A négyzet szögeiben fordított szivek, az enyém is bucskázik neked, mint nyári pántos ruhán virágok, ha leveszed a szerencsés boxered. Mindig hozzád ér, de engem karolsz.Hasamon elbújik a verejtékcsepp, hogy rá is [… Tovább]
…hittem az ?si mesét… nem hagy a bús emlék: mozdul a hajdani kéz csókra vadászik a száj, t?z-szeme tiszta varázs hallom a halk susogást, nem szeretett soha mást hittem az ?si mesét, bízva szorítva kezét gyorsul a szívdobogás, hajtja az [… Tovább]
Már szendergett éppen, tizenegy óra múlt pár perccel. Kis álomképek futottak szemei el?tt, de még hallotta, ahogy távolabb a f?úton autó haladt, s egy-két kutya ugaott. Az éjjeliszekrényen a mobilja elkezdett rezegni, s a sima felületen elindult a [… Tovább]
mint a fa amelyikre a szívet rajzoltad kizöldült a szerelmem tavaszkend? bekötötte a szemem gyöngysort f?z a nap ajándékba húsvétkor neked virágváza-testemen verébricsajos hangulatok kerget?znek [… Tovább]
Éjszaka leple alatt csalogány csalogatja a párjátVágya dalát harsányan kürtöli széjjel – eréllyelAddig hajtja az ösztöne – nem kímélve a torkát,mígnem a hajnal társra találva köszönti a fénnyel És ez örök szerelem – közös életüket köti össze, s szárnyal [… Tovább]
Mottó: ‘És tudjuk a szerelmet és a boldogságot, amikor a belső kékség összekapaszkodik a nagy felső kékséggel. Szinte közöny, de legfensőbb szerelem.’ Petz György Homlokod hegycsúcsán kapaszkodom, lefelé húznak lélekörvények. Onnan lépek írisz-topánban – pille játék kötényruhám [… Tovább]
„barackszínű ruhában alszika félig se felnőtt barackfa alatt,amit én ültettem neki az este,hogy élvezze, ha reggelig marad,ezt a különös, új harmóniát,amikor lenn, a fűben ébred…” (Őz Zsolt)Párizs-éjben, padlásszoba rejtekében, kényelmes, nagy terpeszkedésben mezítelen pár hever: egy huszonhárom éves férfi és egy [… Tovább]
pendül a dob és penderül a tánc körbering a szél lót fut dalolász gyűrött az út visz repít csuda hogy foszló felhőpaplanunk csupa rongy tépett árny lesz a kökénybokor mosott farmering lóg a lombokon csavargó szerelem, az [… Tovább]
Oly tiszta már lelke, csak a gonosz, csak az engedje. Ha már megtalálta földi istenét s javait amit az ég vele mért… Legyenek ők, a szent család. Úrhoz, angyali sereghez szól már az ima: Kordonkötél vastag legyen, erős és [… Tovább]
Bolondá tesz, elvarázsol A legszebb érzés körültáncol, A szív izzik, forrón lángol, S rózsakert lesz a világból. Nem is lehet ezt leírni, Ezt az érzést át kell élni, Hisz mikor a szíved szárnyal, Akkor semmi be nem árnyal. [… Tovább]
* Nagyon hideg volt a reggel, mínusz 17 fokot mutatott az udvari hőmérő, minden keményre fagyott. 11 felé valamennyit enyhült az idő, és ahogy a folyópart felé gyalogoltak, a hó teteje minden lépésnél beroppant a lábuk alatt. A [… Tovább]
Három hét is eltelt már azóta, hogy David elküldte a verset Janenek. A lány megkapta a nagybátyja házának kulcsát, hogy bármikor be tudjon menni. A „nagybácsi,” a lány apjának negyedik, legkisebb öccse volt, a harminchatodik évében járt, és úgy [… Tovább]
Pár nap múlva, ismét találkozott a nagybácsi házában Jane és David. A vacsora még nem készült el mire odaért, így felajánlotta segítségét, de a lány nevetve kitessékelte a konyhából mondván, hogy férfiembernek csak addig van ott helye, míg eszik. [… Tovább]
befejez? rész Két hét múlva érkezett vissza Jane. Egyenesen Davidhez jött. Mintha kicserélték volna. Kipirult, az arca simább és sokkal nyugodtabb volt. Olyan ?szinte örömmel bújt a fiúhoz, hogy ebb?l úgy gondolta bár hihetetlen, de valószín?leg ?t választotta végül [… Tovább]
– Mi volt ez? – Kérdezte Lisa dühösen, míg a szállásuk felé igyekeztek, mely szintén a reptér területén volt, tízpercnyi gyaloglásra a fiúkétól. – Mire gondolsz? – kérdezte álmodozó hangon. – Most ismerted meg, és leállsz vele csókolózni? Mi [… Tovább]
Mondj olyat nekem amit senki más ne tökéleteset a tökéletes gyanús vagy hibás Mondd azt hogy szeretsz s gondold hogy szeretlek ahogy én mondom mikor te gondolni se mered hogy szeretsz csak én gondolom azt szeretlek Látod ilyen [… Tovább]
Hans Richter a Luftwaffe jeles pilótája, borotvájával lehúzta az utolsó habos csíkot az arcáról. Kezével végig simította állát, s az eredménnyel elégedetten nézett a tükörb?l barátjára, Wernerre, aki az ágyon fekve valamit olvasott. Hozzáfogott a borotva, és a mosdó [… Tovább]
A kilencvenes évek elején rendezett magyarországi motoros hétvégék olyan benyomást keltettek a látogatóban, mintha a lengyel-piacot, a búcsút és az erotika-vásárt ötvözték volna egy festői környezetben fekvő ócskavastelepen. A szocreál még erősen keveredett egy-egy nyugatról behozott tíz-tizenötéves masina lenyűgöző látványával. [… Tovább]
Reggel épphogy összekapták magukat, már jött is a riasztás. Két raj emelkedett els?ként, a leveg?be. A még csíp?s hideg letépte az álom utolsó foszlányait némelyik fiú szemér?l. A gépek nedvesek voltak, és a füvön is bokáig ért a harmat. [… Tovább]
A szerkeszt? el?szava: „svéd” gyerekvers Van egy n?vérem, a Sári. Az is kérdés, mit lehet egy n?vérrel csinálni. Megmondom ?szintén: Nekem púp a hátamon a Sári! Miért kell neki, mindenbe belepofázni? Tegnap például hazakísértem az Évát. Csak azért kísértem haza, [… Tovább]
A szerelem nyugalma ez? Belepte hajam a dér. Még perzsel? az álmom akár a frissen sült kenyér. Ragyog a f?? Nem látom én: a völgyben lenn forrás zenél?! Ott fent kutatlak árnyalak, a Holdtól messze jár a Nap. Fényedig [… Tovább]
Nézek felé, de már oly messze… * Térképet nézek, fel-le, pásztázza a szemem, s megáll egy kék helyen. Adriai-tenger — olvasom újra, meg újra. Képzeletem elindul. Vonaton ülünk, alig múltam húsz. Útitársunk ott szemben hófehér hajú, idős hölgy. Olyan [… Tovább]
Szeptemberi délután néztem, ahogy a szemközti fáról lehullt egy levél. Lassan röppent, a szélben kicsit cikázott ide-oda, majd földet ért. Talán így röppent felém is a szerelem. Észre sem vettem. El?bb testemre pottyant, ott elid?zött egy kicsit. Azután egyszer [… Tovább]
A sorrend nem véletlen. Az élet rendez, váratlanul. * Eszter este jött itt aludni, hogy a férje nyugodtan csomagolhasson, mert el kell mennie. A szememben felvillanó miért-re azt válaszolta, mert azt mondta, nem szeret már. Amit most leírok, neki írom, [… Tovább]
Számomra tökéletesen alakult minden, és elérkezettnek láttam az időt arra, hogy felépítsem az új életem.* Persze az élet ment tovább, mi továbbra is mindent megbeszéltünk. Az anyósomhoz mindig együtt mentünk, anyám elől meg bujkálnia kellett. Teljesen magára maradt, [… Tovább]
Évek óta készülök neked, nem tudom ki vagy, ki váratsz engemet. Ideje lenne erre járnod, mert én biz nem megyek, bevallom és szégyellem is, soha nem kerestelek! Álmaimból megszőttem perceinknek fátyolát és hímeztem annyi éjen át…E fátyolon nincs arc, [… Tovább]
Azon az ablakon nem látszott át az ég, visszatükrözte szösz-haját, s szeme tenger-színét. Befútt a szél a réseken, fehérlett künn a rét, s lázas szemmel csodáltam kezének lágy ívét. Új irkát vett el?, (kötése tiszta, kék) s türelmes [… Tovább]
Mi ez a fénysugármindenek hajnalán?Világossága bejármindent e föld táján.Szikrázó szépségmi elárasztja lelkem.A tudat s az érzéshogy te itt vagy nekem… Csodálatra méltómost minden csillag az égen.Fényl? s csillogó…hisz veled együtt nézem.Úgy érzem szállok…s hogy veled szebb a holnap!Elt?nnek a gondokmert most [… Tovább]
S ha mégis vége, kesergünk kicsit, meg fogadkozunk aztán….. (meghallgatom) S mint szégyenben ég? leányanya – kire mindenki más büszke volna – frissen született gyermekét folytja vödörbe, kútba, majd rejti újságpapírba, kukába. Úgy rejtem én is ‘mosolyba’ e kéretlen kés?i [… Tovább]
támolyog a gondolat múltra csomózva rágjuk magunk reményt nyüszítve arcunk kihuny és varasodik- az ágy alig áll a lábán hány- n?t ölelsz gyáván- én majd a holtakkal sírkövön- szívemmel árván eltemetve sírok magamon virágföldem átitatom szerelempázsit-maggal ……………………… ……………….. [… Tovább]