August Wilhelm Schlegel /1767-1845/ Ave Maria Koosán Ildikó fordítása A lány pihen, -alázat csupán az éke, – Alkonyatfényben a kunyhó előtt. Nem tudja, Isten eljegyezte őt, Békés tűnődés lelke gyönyörűsége. De nézd! Egy ifju fényes ruhában jön Elé, [… Tovább]
Ballada ad notam Francois Villon Koosán Ildikó Háborgó voltam mint a tenger, dagály, apály a Hold alatt, március voltam és november, hátán hordott a hangulat, kapaszkodtam az ősz hevébe, napfény fürdette arcomat, meleget gyűjtöttem a télre, hittem, a [… Tovább]
Szavak rajzanak elő /stílusváltások idején/ Koosán Ildikó Télvégi délutánban szavak rajzanak elő láthatatlan hasadékából az égnek, itt duruzsolnak, zümmögnek mint a méhek, ha a kesernyés illatú avar rozsdás foltjain nyújtózni kezd a nap, s a repedt hófelhők [… Tovább]
A Dunatükör c. szépirodalmi folyóiratban / 41. sz./ három műfordításom jelent meg a napokban egy francia és két német költőtől.
Hajnali romantika Koosán Ildikó Szűz hegyi sziklák gömbhéj- üvegén nyüzsgő tűzlárvákból születik a fény, áradó folyamban át az ablakon csontig hatolva puhán körbefon, s merészen égre csalja a Napot; Élővé varázsolt kristálycsillagok oldják valóssá páralétemet: Létezhetsz bárhol, [… Tovább]
Salvador Dali stílusában Koosán Ildikó Vége-vesztett a tér ölébe bújt a hold az idő számlapján két célgömb összeforrt a kezdet és a vég ketyeg és vizet ér rá csigaház tapad foszlik mint békanyál folyóvá dagad az [… Tovább]
November végén Koosán Ildikó Szunnyadva gubózik az őszvég ködpihe némaságba ajtónk elé, mint vén komondor, bebocsátásra várva boszorkányátok, amit mormol az enyészet, ne bántsa, színes ruhában, cicomásan érjen az elmúlásba kivérzett vad, haldoklik mégis, látni, a [… Tovább]
A halott Koosán Ildikó Kórbonctan gyakorlaton fehér sapkában, köpenyben álltunk a boncasztal körül mi hallgatók. Előttünk egy idős nő feküdt kitárulkozva meztelen; mi életerős fiuk, leányok, ö azt hiszem, nyolcvanévesen. Mi bohókás tervekkel teli vártuk az estét, rokonok, [… Tovább]
Őszi haikuk Koosán Ildikó vértócsába fúl az ég bevérző kékje ha alkonyodik lombtalan fák közt egyre messzebbre lát a merész tekintet aki szeretné látványát élvezni még érzi a halált az idő teste [… Tovább]
Alkalmi labirintus Koosán Ildikó Aki gyanútlan üldögélni készül egy parkban a padon – akár egy idegen idepottyanva az űrből a számára ismeretlen térbe és időbe – hogy kiszakítsa magát a jelen zajos forgatagából, időt nyerjen a gondolatnak, ahogy [… Tovább]
