Késő esti elégia Koosán Ildikó Nem is sejted, anyám, mekkora utat bejártam, öled origója – a rég elenyészett – mire nyitott kaput, korok, korszakok távoli égdörgése milyen irányba taszított szerényes konyhánk [… Tovább]
Egy évvel vénebb Koosán Ildikó Egy évvel vénebb lettem én! Az év is, mint a falevél pörög [… Tovább]
Hangulat Koosán Ildikó Hömpölygő köd az ablak előtt. Nyár volt amikor láttalak, habzó fehér nyár és fényözön. Ma ködtengerbe fúlt a nap. Beleolvadni volna kedvem, mennék, nyitnám az ablakot, ha tudnám itt lehetsz közelben. Nem volnék olyan elhagyott. Ábrándozásom [… Tovább]
Duci Breki lakmározik Koosán Ildikó Itt egy szúnyog, jó kövér, Ducikának sokat ér. Ham, bekapja mit tehet, Nem kér hozzá kenyeret. Nagyot nyel, mert ízlik is, Jobban mint a tejberizs. [… Tovább]
Breki breki brekeke Koosán Ildikó Világgá menne a béka, Elfogyott a tartaléka. Ugrik ide, ugrik oda, Ahol jobb lehet a sora. Ki a partra be a tóba, Át a kacsaúsztatóba Szúnyoglárvát vacsorázni, Nem topogni, ázni-fázni. Brekkent egyet, fordul aztán, [… Tovább]
/mai fotóm/ Vízkereszt 2020 Koosán Ildikó Vízkereszt van ma, még tél az idő, Kertemben kinyílt a téltemető. Jaj, szegény barátom, bajod lehet, Messze van március a kikelet. Huncut kis szellőre bíztad magad, Félrevezettek a napsugarak. De mikor véletlen megláttalak, [… Tovább]
Szilveszter 2019 Koosán Ildikó A városban hideg a reggel, most kél a nap, oszlik a pára, véres az ég és csupa sebhely, leplet terít fényből magára. Azt hittük, faggyal, hóviharral tör ránk az év utolsó napja, jáspisjövőnket csontujjával [… Tovább]
Költőnek szó a vagyona a. n. Baka István Koosán Ildikó Verseit igézve olvasom ókulám orromra téve, tányér, pohár az asztalon, holnapjaim reménye mint sánta [… Tovább]
Történelem Koosán Ildikó Mesélték, lehet, nem is volt igaz a történet, de diktálta az érdek; tán derültek is rajtunk a vének, lelkes arcunkra ült az áhítat. [… Tovább]
Őszvég retro stílusban Koosán Ildikó Szegény elvérzett ősz immár menni fog, pirospozsgás arca fakó sárgára vált, szemén a fény még- itt-ott felragyog, betegágyánál deres hajnalok odázzák tovább a fagyos halált; Lombtalan fákon gyászos varjú sereg, ködfüggöny szitál párát [… Tovább]
