Vers

Már késő

Egyre jobban zavar a múlt. Ha emlékezel, én is kapcsolok. Mutatsz egy fotót, enyém is hasonló. Szeretnék kiszakadni az emlékvilágból, élni még a mában, pörögni tüllszoknyában, babazsúrba járni, főzni anyával, szörpöt inni mamánál, síelni kétélűn, zongorázni nagyívűn. Hisz újra a [… Tovább]

Vers

Ugye nem fázol?

  Egyszer azt mondtad, nem télre tervezed a halált, talán attól féltél, hogy fázni fogsz odaát. Ez mindig eszembe jut, mikor ennyi hópihe táncol, mert végül a tavasz vitt el… anyu, ugye most nem fázol? Legutóbb szerkesztette 2020.01.13. @ 20:18 [… Tovább]

Vers

Mozdulatlan

ez egy kihűlt fémes éj csak üres rácshelyek a csillagok fémgőzökben párolódnak az álmok mint a kövek – közéjük ékelődve hallgatok a hold most úgy tolat az égen mint a rák rettenetes szájszervükkel sziklák talpát rágják a bogárarcú éjszakák minden [… Tovább]

Vers

Békét ölelünk

Néha sikerül beleveszekedni az éjszakába, az meg fogja a mosolyunk és magával rántja. Így fekszünk egymás mellett egy darabig, a szavak mögött a néma fájdalom lakik. Te fehéren-feketén szereted… hiába igyekszem én árnyalni, szürkébe hajlítani az éleket. De tudom, békét [… Tovább]

Vers

Vallomás

Nem kell, hogy az ember bevallja. Belül mindenki egyedül van, akár az imából kiforduló arca, tétova – és olyannyira gyámoltalan. Elől a megváltás némasága, mögöttünk a fájdalom evez. Mosolyod kövekbe mártod – gyönge vagy. Ajkaidra kavicseső permetez. Én nem érzem [… Tovább]

Vers

Szótlan

  Amikor megtudod, Hogy ő is elment, Zavartan állsz, S mintha moziban Újranézed együttléteitek Színesbe játszó Kaleidoszkópját. Legutóbb szerkesztette 2020.01.13. @ 15:52 – Szilágyi Erzsébet

Vers

Szakadék

Te láttad a félelmet az arcomon, De nem szóltál egy árva szót sem, Csak a ház sarkánál megbújva figyelted Némán, hogy mint kíváncsi Ikarosz Emelkedek lassan a sűrű felhők fölé. Most nem másért, csak magamért. Félve mondtam mindig azt, hogy [… Tovább]

Vers

Sorsfonák

  Színváltó erdő. Bőrömmel beszél megmondó szél, magamból vetítős. Feltörve mindaz, ami voltam. Sorsfonák. Tükörképek egymásra vetülése. Félre nem érthető készülődés. Legutóbb szerkesztette 2020.01.11. @ 19:19 – Bereczki Gizella – Libra

Vers

Összhang

    Így működünk, egymást keresve, nem gombóccá gyűrjük – kimondjuk, ami fájt, aztán figyelünk a csendre, mely egymáshoz sodor, és kincsként őrizzük minden pillanatát. Önmagunk maradunk, mi így szeretünk, és ha én néha jobban, azt jámboran viseled, az egész [… Tovább]

Vers

Hangulat

Hangulat Koosán Ildikó   Hömpölygő köd az ablak előtt. Nyár volt amikor láttalak, habzó fehér nyár és fényözön. Ma ködtengerbe fúlt a nap. Beleolvadni volna kedvem, mennék, nyitnám az ablakot, ha tudnám itt lehetsz közelben. Nem volnék olyan elhagyott. Ábrándozásom [… Tovább]

Vers

– pitypangos –

A szerelem talán még mindig olyan izgalmas lehet, mint amikor tíz éves koromban azért izgultam, hogy ne kiabáljon ki este az ablakon anyám, hogy sötét van, menjek be, hiszen pont egyszerre fogta meg a kezemet Zoli és Balázs a ház [… Tovább]

Vers

– jégtakarta –

Amikor hajnalonként buszhoz indulok a „Jézus segíts” után -bevallom- arra gondolok; hiába ólálkodik körülöttem hideg, becsapnak csak az ócska ingerek, hiszen tudatomban a tavasz rügyekkel teli ágain dajkálja a kismadarakat, és virágok szirmait bibékre hajtva tavaszt akar a jégtakarta. Legutóbb [… Tovább]

Vers

Egy pillanaton át

  A pillanat addig tiéd, míg élsz, s ha meghal, vele halsz, ne légy pillanat, hiszen így szelíd magaddal takarsz!   Míg a csöndet hallgattam, mellém énekeltek, azóta nem kellek, sem magamnak, sem néked.   Falj is, harapj is, üss, [… Tovább]

Vers

Breki Breki brekeke

Breki breki brekeke Koosán Ildikó   Világgá menne a béka, Elfogyott a tartaléka. Ugrik ide, ugrik oda, Ahol jobb lehet a sora. Ki a partra be a tóba, Át a kacsaúsztatóba Szúnyoglárvát vacsorázni, Nem topogni, ázni-fázni. Brekkent egyet, fordul aztán, [… Tovább]

Vers

alternatív minta

a lóláb sokszor kilógott próbálták ugyan rejteni s ha nem ment legalább menteni a menthetőt özönlött menten száz cifra magyarázat hogy a látszat csal káprázat játszik és csak velünk mentsvárnak pedig ott volt a megkésett bánat a megtévedt így lett [… Tovább]

Vers

Minden szemszög jelenet, de érik a bölcsesség az arcon. Mosolyban immár több tisztaság mint a harc most. Ezért fut középen már – szemgödreink zsákja bebarnult – két finom fonálként spirálja. Mentegetőzni képes(-e), a szerelem örökös hála, gyógyír, mert van még [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Rohanok

Rohanok veled, szaladok, Ez a legtöbb, mit adhatok, Ég a kék fény, éjjel van már, Visszaverődik a reménysugár, Itt vagyok, segítek! Bízz bennem, megértlek. Rohanok veled, szaladok, Ez a legtöbb, mit adhatok, Üresek az utak, csak mi vagyunk. Magányos páros, [… Tovább]

Vers

A vulkán ékszerei

nézd víz alatt ím e gyöngyöző kő fentről szürke rétegfelhő grafitja miként csorog – körötte a hűvös homokban üveghalak olvadt lábnyomok tegnap még a vulkán járt itt idők előtti lávafolyóban lebegő ékszerpárna – kővé érett bazaltok riolitok szuronyokkal alusznak a [… Tovább]

Vers

Mert élsz

Mert élsz   Mert nem vagy már a régi, sem olyan feszes, sem légies, és aki rég nem látott, megdöbbenve kérdi: mi ez? Ezt persze nem veszed könnyen, de a lapot meg igen, no meg a szemüveget a fejedre, hiszen [… Tovább]

Vers

Ez egy álom

Ez egy álom   Ez egy könnyű álom, ebben csak ringok – veled ringok, iszapágyon rózsaszirmok. Minden ködös, egybeolvad, tudom én: már rég halott vagy, de ez egy álom, könnyű álom – rózsaszirmok iszapágyon. Legutóbb szerkesztette 2020.01.08. @ 18:43 – [… Tovább]

Vers

meddig

játszik az élet a halállal zsinóron rángatja kezed lábad, örülsz ha földig ér hiszed egyre jobb úton jársz már majdnem középen állsz meghajolsz, tapsra vársz válladra zuhan a padlás s a függöny legördül Legutóbb szerkesztette 2020.01.08. @ 13:50 – Szilágyi [… Tovább]

Vers

brutálisan jó

mást sem mondott, csak hogy szeretet az élet, minden mi a földön: szeretetből éled, közeledtem hozzá, meghallgatott, nem szólt, nincs rá jó válasza – hiszi: így bölcsebb volt. mindmegannyi ötlet, elcsórták előlünk, megírtak már mindent – csipkedjünk belőlük. egy-két unott [… Tovább]

Vers

Vízkereszt 2020

/mai fotóm/   Vízkereszt 2020 Koosán Ildikó Vízkereszt van ma, még tél az idő, Kertemben kinyílt a téltemető. Jaj,  szegény barátom, bajod lehet, Messze van március a kikelet. Huncut kis szellőre bíztad magad, Félrevezettek a napsugarak. De mikor véletlen megláttalak, [… Tovább]

Vers

Újév hajnalán

„Miért?” – Olyan sokszor tettem fel Már magamnak, el is felejtettem, Hogy miért kérdeztem legelőször. Milyen jó volt a gondatlan tánc, Hogy egy pillanatra válladra Rakhattam a magamra aggatott Terheket. A sebeket, mit okozott Múlt és jelen. Az éveket, amiket [… Tovább]

Egyéb

Újév-köszöntő

Újév-köszöntő Az üveg kristályfalán átsüt az óbor rubint vére, imbolygó gyertyaláng lobban vöröslő árnyakat szőve. Emeld hát poharad az eljövendő évre! Az első kortyot loccsantsd áldozatul kandalló tüzébe, s ahogy az izzó hasábokon sercenve tűnik semmivé a bor, úgy múljon [… Tovább]

Vers

Viharmadár

Úgy látom, ma sem jött el a világvége. Vállamra passzátszél és halcsont tapad. A tenger sós vize felragad az égre és örökkévalóságig lassul egy mozdulat. Hullámmezővé érik most a felszín, lebegő tányérok a liliomok – játszanak mint megsemmisülésig a hínárillatban [… Tovább]

Vers

Raposillo

Naplójegyzet 2020 01 01 Mennyi izgő betű fut, szalad – mondjátok? Három regény, három regényhős? Sok statisztámmal vagyok csak Én? Spirituális egómmal jártasan. Szomorú üres fejem? Bőgőmasinás bátorsággal szembejön olykor a (az aki a) épp a legrészletezőbb irodalmam. Legutóbb szerkesztette [… Tovább]

Vers

– köszönő –

Napunkat Földünk körbejárta, vele sétáltam én is át az életen – csendes, hálás zarándokává tett az év, mi annyi jót adott nekem. Ahány napján csak ébredeztem, s hajtottam álomra fejem, sosem gondoltam azt; elégtelen az életem. Valahogy minden áldott napban [… Tovább]