Vers

Szereteteredet

Ősz hajába tűzött, fekete hullámcsat, a szobában csend, a lélekben rend, csipetnyi fahéj, citrom illat. Időnként látlak az utcán, megjelensz mint hologram, a fejkendőn monogram, várom, de nem szólsz hozzám. Édes délibáb, ahogy jössz felém, de csak a köd ölel, [… Tovább]

Vers

Mozgó

Örök sétám. Alkuléptek. Teszem, amivel kezdtem. Fény még hív. A fellegek rongyán költőség lebben át. A tájlementén lóg egy kabát. Legutóbb szerkesztette 2020.02.22. @ 19:10 – Nagy Horváth Ilona

Nincs kép
Vers

MIT AKARSZ

    Mit akarsz? – kérdezed tőlem. Én? – már semmit. Téged akartalak és megkaptalak. Nem akarok hát semmit. Most kérdezted ezt először.     Kérdezed tőlem – mit akarsz? Én? – én semmit sem. Amit akartam, azt már megkaptam. [… Tovább]

Vers

Újra welcome to 1984

a mohácsi vész után sok száz évvel nagygyűlést tartottak egy híres épület előtt egy rendzavaró beordított: Orwell tévedett most van 1984 bolond károgták kirendelt varjak a közeli fákon de hangjuk valahogy nem volt meggyőző a háztetőkön körös-körül mesterlövészek lapultak feltehetőleg [… Tovább]

Vers

– csalogató –

Mindig csak a körülmények, a bút kísért jajok, mindig csak a tévedések, megbolondult furcsa évszakok. A ránk aggasztott félelmek, elfajzott világ; erről szólnak a hírek, sajnos erre mozdul a száj. De hol van a tegnapi napszín? A völgyben ott van-e [… Tovább]

Vers

Esőanyám

Anyám úgy mosta a hegyeket, hogy minden egyes érintése zöldellő réteket teremtett a hideg sziklák közé. Háta ráhajlott a hullámzó erdőkre. A madárdal ilyenkor felolvadt az ágakon. Amikor szomorú volt, a patakok megáradtak és mindig elöntötték az udvart. Nehéz estéken [… Tovább]

Vers

Közösen

    Nem ígértél túl sokat és csak néhány álmot hoztál magaddal, ehhez hozzászőttük az én összes vágyamat egy nagy színes gombolyaggal – aztán éltünk és albumokba ragasztottunk mindent, és szaladtunk felfelé mikor a hegy hirtelen felszisszent (!)   tudtuk: [… Tovább]

Vers

– adomány –

Bevallom Istenem, én nem tudom, hogy tudlak-e úgy szeretni téged, ahogyan csak egyetlent lehet, mert ugyan törekszem a jóra, cselekvéseim gyakran tökéletlenek. Hozzád méltóbb Kedvest képzelek, kit nem csaphat be képzelet, és nem pusztán csak el- gondolva lát, átszűrni képes [… Tovább]

Vers

Ha te…

Ha te virág, én a harmat, ki csókjával betakargat. Ha te író, én a papír, minden betűd rajtam zafír. Ha te hegy vagy, én a szellő, titkos csókot lopó felhő. Ha óra vagy, s nagymutató, én az idő, mely suhanó. [… Tovább]

Vers

– kesztyű –

A hosszabb nappalok vagy a melegedő idők hoznak-e, nem tudom, de érzem, meg kell hívjalak magamba, hogy együtt időzzünk egy kicsit, és el kell hinnem a jöttöd, meghallgatni ki nem mondott, csak sejtett gondjaid. Hallgatnom kellene, nem folyton szót halomra [… Tovább]

Vers

Az ajtó nyitva

Lezártam a múltat, a méreg kiürült, elengedtem és most már békegalambként repülhet életem felszántott mezőin. Szabad vagyok. Helyet csináltam az új magnak, hogy csírája ontsa a szépséget, a mosolyt, mely talán újra a részemmé lesz. Magam vagyok. Lelkem ünneplőbe öltöztetve, [… Tovább]

Vers

– kísérgető –

Micsoda hajnal ez! A deres úton bakancsom redőinek nyomát számolgatom, míg az égbolt bíborról lilára vált, s a hétköznapi munkám nyomán keletkezett seb nyílásán a nagyujjamon belém szökik a fagy, figyelmem tompul, és sajog a hát. Valami szokatlan kesernye kísérget, [… Tovább]

Vers

Csak beszélek

  Idegenként ül itt köztünk egy újabb kis darab belőled, megint reggel ütköztünk, és én volnék aki újra erőltet némi csevegést… de te csak nézel rám hideg szemekkel, és látom hogy az egész nem is igazán érdekel. Épp csak súrol [… Tovább]

Vers

Hétköznapi ADHD

Kérdez a tanár, de kit érdekel? A sarokban már megint ki térdepel? Meg nem értett zseniként kezelnek, vagy javasolják a szülőnek, Hogy valahol majd csak kikezelnek, és ez most nem diszkrimináció, Legfeljebb külön bontva értelmezésre ajánlott dísz, krimi meg náció, [… Tovább]

Vers

Hermész ürügyén

Szárnyas az isten, farkas a ló. Szende királylány mind eladó, Hidd el idővel mind elenyész, Úton a gyermek, nem nagy a vész. Semmi az ember, semmi a lét, Végy levegőt, nincs itten a vég, Földbe ha ültetsz kék ibolyát, Észre [… Tovább]

Vers

Hazafelé

Talán túlléptem már a tejfogakkal kőbe harapás elkerülhetetlen időszakán s a szorítás is enyhült – ha láthatnád értelmezhetetlenül megkínzott testem – az alvadt vérrel kifestett térképen a főbb azonosulási pontokat – fél évszázad nyomát kitapinthatnád elrendezett évgyűrűimet állok mint döntésre [… Tovább]

Vers

Maradj

    Már mindenhol ott vagy, bárhová is gondolok, te lettél a középpont, a bizonyosság, minden régi lépésem hozzád vezetett, és az ösvényt angyalok taposták. Már mindenhol ott vagy, nélküled lerombol a magány, maradj, ne csak árnyék légy, elbújva a [… Tovább]

Vers

találkozás

  ismersz-e vándor ki szembe jössz velem kérded ki volnék nevem nem sejtheted hordozok egy lelket testemben a kór virágerdő szélén elhullani jó várnak égi lángok rejtelmes szavak templomok csöndjébe félrevert harang Legutóbb szerkesztette 2020.02.07. @ 11:59 – Szilágyi Erzsébet

Vers

Daráló

Hát, magadra maradtál – mint szinte mindig. Ennyi. Megint nagyobbat haraptál, mint amit le tudnál nyelni. Pedig csak rágni kellett volna ( őrölni, ürülni, örülni ) Ez a halandó koldus dolga: nem kiégni, beleőrülni. Lettél emészthetetlen, rothadó, romlott lélek, félig [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Szolmizáció

Dór dalia vagyok, végül dísztelenné érett férfioszlop. Réveteg pillér a főtemplom lépcsőin. Mily rozsdásra vált köröttünk a lugas – te belül és mögötted én. Fásult redőkbe bújik arcunk. A szív túlcsordult kőedény. Szóval tartalak, mint akkor, az utolsó vacsorán. Látod [… Tovább]

Vers

Bonyolítva

  Túl sűrűre szőttem, túlbonyolítottam az egészet. Most meg ijesztően itt tornyosul, benne millió kétség és rossz előérzet. Miért is voltam ilyen bizonytalan? A megoldás valahol az összevisszaság mögött van. Na gyere gubanc, most megküzdünk, én hanyag eleganciával érkezem, hogy [… Tovább]

Vers

– gyári kép –

Én nem tudom, hogy ezt ki látta még, de észrevettem, ahogyan a fény a gyár falához érve sárgaságát nem sajnálva ott, egész délutánig csak lustálkodott. …és nem tudom, hogy hallotta-e más a szél susogva búsult dallamát, s hogy fémfödém alá [… Tovább]

Vers

Szerethető tél

Boreász paripái száguldanak vérfagyott ereimben, s hideg csókod mögött keresem a tavaszt szemeimmel. Belassult izommozgás visz előre az utamon, keresem a szépségét, figyelemmel kutatom. A lehulló jégpihék fehér tűnékenységében, a marótiszta levegő békéjében. Veled pihenek, természet. Nyugvólusta pillanatok a szobámban [… Tovább]

Vers

Lehettem volna

Lehettem volna az, miattad vagyok ez, néma árnyékra remegő Hold,   múltam botozott, fegyelmez (!) puha lelked kötöz és felold.   Miközben távozol, mellettem tudlak, az ördögszekerek is egymásba futnak, éjjel szerettél onnan, mint még senki jobban. Legutóbb szerkesztette 2020.02.01. [… Tovább]

Vers

Sárban lépkedek

Még tisztán emlékszem, Mikor szemedbe nézve Az ártatlanságot láttam, Egy őszinte, gyermeki Vágyat, boldognak lenni.   Mint idegenre néz rám Sok ember és nincs már, Aki bennem rendet teremt. Egy hónapja nem esett, Most mégis mély a sár.   Hallod, [… Tovább]

Vers

Ellensúly

Köztünk él és elkísér. Arcán hűvösen lebbenő fátyol, át nem látható. Jószándékkal övezett pályán kőmadarak repülése. Paradicsom helyett alma. A Nap hajnalt olt ma a kormos villanykörtékbe. Kinyújtott kezedben fehér gyolcs, lágy korbács, bőrkötésben levendula. Vesztőhelyek téli illata. Bűnben állok, [… Tovább]

Vers

Fém szavak

Színpad alatt lelkem haladt. Függöny mellett tükröm rejtett. Fordított alak ordította szavak. Rozsdaporba fektetett kámforba lebeghetett. Eltaposott idő kitaposott cipő. Kikockázott elme sziporkázott győzelme. Vasmarka fogta csalfa fogda. Kicsorbult önérzetét fényben áztatta. Legutóbb szerkesztette 2020.01.29. @ 17:52 – Nagy Horváth [… Tovább]

Vers

Ha én festeni tudnék

    Ha én festeni tudnék, először a fekete festék fogyna, ha én festeni tudnék, minden vonal búsan hajolna a másikra. Hogyha festeni tudnék, a falamon el nem férnének a képek, mert őket senkinek sem adnám, csak azt az egyet, [… Tovább]

Vers

Bízom benned

van hogy a hold eltelik aztán karcsúbb mint a Kedves kékszárnyú angyalok a fákra deret permeteznek derűnk is ez hiszen a napi lábmosáshoz tellett de tudnod érdemes hogy bízom benned Legutóbb szerkesztette 2020.01.28. @ 19:31 – Nagy Horváth Ilona

Vers

Január

Január   Lassan fogy el ez a hónap, a felhős, januári napok között nyoma sincs a hónak. Az ember mire várjon? A tavasz messze és rég elmúlott karácsony. A hideg is behúz az ablakon, számban az ég szürke fémíze, reggel [… Tovább]