Vers

Örök sétám. Alkuléptek. Teszem, amivel kezdtem. Fény még hív. A fellegek rongyán költőség lebben át. A tájlementén lóg egy kabát. Legutóbb szerkesztette 2020.02.22. @ 19:10 – Nagy Horváth Ilona

a mohácsi vész után sok száz évvel nagygyűlést tartottak egy híres épület előtt egy rendzavaró beordított: Orwell tévedett most van 1984 bolond károgták kirendelt varjak a közeli fákon de hangjuk valahogy nem volt meggyőző a háztetőkön körös-körül mesterlövészek lapultak feltehetőleg [… Tovább]

Mindig csak a körülmények, a bút kísért jajok, mindig csak a tévedések, megbolondult furcsa évszakok. A ránk aggasztott félelmek, elfajzott világ; erről szólnak a hírek, sajnos erre mozdul a száj. De hol van a tegnapi napszín? A völgyben ott van-e [… Tovább]

Bevallom Istenem, én nem tudom, hogy tudlak-e úgy szeretni téged, ahogyan csak egyetlent lehet, mert ugyan törekszem a jóra, cselekvéseim gyakran tökéletlenek. Hozzád méltóbb Kedvest képzelek, kit nem csaphat be képzelet, és nem pusztán csak el- gondolva lát, átszűrni képes [… Tovább]

Ha te virág, én a harmat, ki csókjával betakargat. Ha te író, én a papír, minden betűd rajtam zafír. Ha te hegy vagy, én a szellő, titkos csókot lopó felhő. Ha óra vagy, s nagymutató, én az idő, mely suhanó. [… Tovább]

A hosszabb nappalok vagy a melegedő idők hoznak-e, nem tudom, de érzem, meg kell hívjalak magamba, hogy együtt időzzünk egy kicsit, és el kell hinnem a jöttöd, meghallgatni ki nem mondott, csak sejtett gondjaid. Hallgatnom kellene, nem folyton szót halomra [… Tovább]

Micsoda hajnal ez! A deres úton bakancsom redőinek nyomát számolgatom, míg az égbolt bíborról lilára vált, s a hétköznapi munkám nyomán keletkezett seb nyílásán a nagyujjamon belém szökik a fagy, figyelmem tompul, és sajog a hát. Valami szokatlan kesernye kísérget, [… Tovább]

Kérdez a tanár, de kit érdekel? A sarokban már megint ki térdepel? Meg nem értett zseniként kezelnek, vagy javasolják a szülőnek, Hogy valahol majd csak kikezelnek, és ez most nem diszkrimináció, Legfeljebb külön bontva értelmezésre ajánlott dísz, krimi meg náció, [… Tovább]

Szárnyas az isten, farkas a ló. Szende királylány mind eladó, Hidd el idővel mind elenyész, Úton a gyermek, nem nagy a vész. Semmi az ember, semmi a lét, Végy levegőt, nincs itten a vég, Földbe ha ültetsz kék ibolyát, Észre [… Tovább]

  ismersz-e vándor ki szembe jössz velem kérded ki volnék nevem nem sejtheted hordozok egy lelket testemben a kór virágerdő szélén elhullani jó várnak égi lángok rejtelmes szavak templomok csöndjébe félrevert harang Legutóbb szerkesztette 2020.02.07. @ 11:59 – Szilágyi Erzsébet

Hát, magadra maradtál – mint szinte mindig. Ennyi. Megint nagyobbat haraptál, mint amit le tudnál nyelni. Pedig csak rágni kellett volna ( őrölni, ürülni, örülni ) Ez a halandó koldus dolga: nem kiégni, beleőrülni. Lettél emészthetetlen, rothadó, romlott lélek, félig [… Tovább]

Én nem tudom, hogy ezt ki látta még, de észrevettem, ahogyan a fény a gyár falához érve sárgaságát nem sajnálva ott, egész délutánig csak lustálkodott. …és nem tudom, hogy hallotta-e más a szél susogva búsult dallamát, s hogy fémfödém alá [… Tovább]

Lehettem volna az, miattad vagyok ez, néma árnyékra remegő Hold,   múltam botozott, fegyelmez (!) puha lelked kötöz és felold.   Miközben távozol, mellettem tudlak, az ördögszekerek is egymásba futnak, éjjel szerettél onnan, mint még senki jobban. Legutóbb szerkesztette 2020.02.01. [… Tovább]

Még tisztán emlékszem, Mikor szemedbe nézve Az ártatlanságot láttam, Egy őszinte, gyermeki Vágyat, boldognak lenni.   Mint idegenre néz rám Sok ember és nincs már, Aki bennem rendet teremt. Egy hónapja nem esett, Most mégis mély a sár.   Hallod, [… Tovább]

Színpad alatt lelkem haladt. Függöny mellett tükröm rejtett. Fordított alak ordította szavak. Rozsdaporba fektetett kámforba lebeghetett. Eltaposott idő kitaposott cipő. Kikockázott elme sziporkázott győzelme. Vasmarka fogta csalfa fogda. Kicsorbult önérzetét fényben áztatta. Legutóbb szerkesztette 2020.01.29. @ 17:52 – Nagy Horváth [… Tovább]

van hogy a hold eltelik aztán karcsúbb mint a Kedves kékszárnyú angyalok a fákra deret permeteznek derűnk is ez hiszen a napi lábmosáshoz tellett de tudnod érdemes hogy bízom benned Legutóbb szerkesztette 2020.01.28. @ 19:31 – Nagy Horváth Ilona