Győri Nagy Attila Szerző
Vezetéknév
Győri
Keresztnév
Nagy Attila
Ország
Hungary
3 hónap Nincs Komment

Évszázadokon át támadva,
ostromolva, ellened lázadva,
háborúkat kirobbantva,
betiltva és legázolva
is erős maradtál.
Túlélve tudományt,
evolúciót, okoskodást.
Fényed mit sem fakulva
nyújt vigaszt a bánatban,
erős kart a csatákban,
türelmet a vitákban,
mértéket a vágyakban.
Utam százfelé visz
s bővül tapasztalatom
ha néha elgyengülök is,
hitemben stabil maradok.
Ha le tudnám törni a gátlásokat,
eltörölném a vallásokat.
Közös imára mennénk,
az életet tisztelnénk szentként,
mindnyájan boldogok lennénk
a hozzád vezető út mentén.
Köszönöm, hogy megszűnt a magány,
köszönöm, hogy kevesebb a talány.
Ami kérdés még maradt,
már kevésbé fojtogat.

3 hónap 1 Komment

Miután megkötöttem az ingemhez harmonizáló nyakkendőmet, elégedetten néztem bele a tükörbe. Minden rendben van, az öltözékem kifogástalan, hajam rendben, frissen borotvált arcom bizalomgerjesztő. Még egy díszmandzsetta, egy utolsó pillantás a cipőmre és mehetek. Ma fontos tárgyalások várnak az irodában, jó benyomást kell keltenem. Kulcscsomó, külön a kocsikulcs, riasztókat bekapcsolni, pénztárca, mobil és a töltője, cigi, öngyújtó, egy gyors kávé, vitaminok, valamit reggelire, hogy még se üres gyomorral menjek. Nyolckor értekezlet, fél kilencig be kell fejeznem, jönnek az álláshirdetésre, kilenckor egy reklámcég képviselőjével megbeszélés, tízkor… Mi is lesz tízkor? Ja, igen, a határidőnaplót itthon ne hagyjam. De ha itthon hagyom sincsen nagy baj, Klárika mindent feljegyez, ő is meg tudja mondani, mi lesz tízkor. Nem felejtettem el semmit? Tűzhely, villanyok lekapcsolva, macska megetetve, az alom kitisztítva, fűtés levéve. Nem felejtettem el semmit? Már most zsong a fejem. Hova raktam az értekezlet beszédét? Klárika jól megírta, még át kell olvasnom….

A portás hangosan üdvözöl, vissza köszönők, de elfelejtek ránézni, más jár most az agyamban. Mindenkinek kell köszönnöm, még a végén megsértődnek. Takarítónő, irodások, levélhordó férfi. Most őt tegezem, vagy magázom? Mindegy, a „Jó reggelt!” az mindenkinek jó lesz. Egy mosoly Klárikának, különben leszid, hogy nincs jó kedvem. Mitől lenne? Ez is ugyanolyan nap, mint a többi, ugyanolyan hihetetlenül zsúfolt, percre kiszámított, feszült és… nem is tudom, lejjebb kellene venni a gázt, valahogyan lassítani kellene. Beszélnem kell Klárikával, iktasson be szüneteket is. Tiltakozni fog, az biztos. Hé, én is ember vagyok! Legalább pár tízpercest, hogy ne úgy kelljen szívnom a cigit, mint egy őrültnek. Legalább kétóránként egyet-egyet. Nem felejtettem el semmit? A macskának raktam ki száraz tápot és vizet, nem fog éhen halni. Hazafelé vennem kell tejet, kenyér még van, de nem ártana valami gyümölcs is. Mindegy, majd a boltban úgyis az eszembe jutnak. Ha nem, az se baj, valami csak van otthon. El kell mennem a bankba is. Vajon, ha adok meghatalmazást Klárikának, ő is elmehetne? Nem tudom, meg kell kérdeznem a bankban, akkor egy dologtól megszabadulhatnék. Ma jön a takarítónő? Nem raktam ki a mosnivalót! Ja, ma csak kedd van, majd holnap jön. Rendben, el ne felejtsem holnap reggel kirakni neki. Csörög a telefonom, anya az.

– Szia!

– Szervusz, fiam! Nem felejtettél el valamit? -nevet.

– Te gondolatolvasó vagy? Én is mindig erre gondolok – válaszolok.

Erőltetem az agyam, mire célozhatott, de hamar   kiböki, és így megelőz.

– Január hatodika. Ma van a születésnapom! – még mindig nevet.

– Igaz is. Ne haragudj. Este biztos eszembe jutott volna, ha már nyugodtabban leszek.    Boldog születésnapot, anya! Mit szeretnél ajándéknak?

– Na, nézzük csak, mit is szeretnék. Megvan! Látogass meg!

– Mikor?

– Ma!

– Tessék? Hétköznap van, tudod, hogy rengeteg a dolgom.

– Halaszd el őket. Ugyan már! Hétvégén meg programjaid vannak. Egy fél napot kihagyhatsz igazán. Nem dől össze a világ! Mondd, hogy beteg vagy, vagy találj ki valamit. Olyan okos vagy, menni fog.

– Egy órán belül ott vagyok.

– Rendben, kimondtad, már késő, nem vonhatod vissza. És ne vegyél rózsát, tele a kertem rózsával – fejezte be gyorsan és még gyorsabban szakította meg a vonalat.

Behúzott a csőbe! Most mit csináljak? Azonnal indulnom kell, az még legalább negyven kilométer, és még vennem is kell neki valamit. Rózsát ne, ez biztos, de azért kell valamilyen virág. Veszek cserepeset és csokit. Igen, csokit muszáj, imádja. Előtte még hazaugrok átöltözni. Nem, arra már nincs idő. Na de, ilyen elegánsan mégse mehetek egy kis paraszti házba, koszos lesz mindenem. Na és akkor mi van? Van elég ruhám. Majd Magdika kitisztítja az öltönyöm. Vagy Zsuzsika. Hogyan is hívják a bejárónőmet? Áááá, tényleg lazítanom kell. Jobb is lesz, ha most kimozdulok. De mit szól Klárika? Ezt meg kell tervezni… Rendben, gyorsan elhaladok előtte, köhögök egy csúnyát, megérintem a homlokom, gyorsan közlöm vele, hogy rosszul vagyok, holnap reggel jövök csak, mondjon le mára mindent. Közben nagy léptekkel haladok előre, így a tiltakozást már nem hallom tisztán. Még odadobok neki egy hangos köszönöm-t. Jó lesz, így jó lesz. Majd holnap reklamálhat, de addigra már úgyis lenyugszik.

Vezetek. Milyen könnyen ment az egész. Tényleg nem dőlt össze semmi. Vagy legalábbis nem tudok róla. Nem is akarok tudni róla. Most kikapcsolom a világot. Kezdem a telefonommal. Anyát felköszöntöm és pihenni fog ma az agyam. Teljesen kikapcsolok mindent. Ez nem is rossz, kellett már. Szerintem ezt máskor is meg tudom csinálni. Lehet Klárikának majd új kifogást kell kitalálnom, tudja, hogy nem vagyok egy beteges típus. Ott a ház, meg is érkeztem. Ó, gondtalan gyerekkor! Itt nőttem fel. Ilyen szegényes körülmények között. De boldog voltam, nem hiányzott semmi. Anyának köszönhetem, hogy kiegyensúlyozott felnőtt lettem. Kiegyensúlyozott vagyok? Felnőtt vagyok egyáltalán? Kor szerint mindenképpen. Már sokkal nyugodtabb vagyok. Jaj, azok a krumplis pogácsák. Látom, ahogyan szaggatja őket. Kevergeti a kakaót a tűzhelyen. Megeteti az állatokat. Kiganézik alóluk. Mindenhol szarszag terjeng. Nem zavar, ez a vidék szaga. Hopp, sáros lett a cipőm. Mennyit tisztítottam reggel. Kit érdekel? Ha sáros, hát sáros. A francba, a kutya ráugrott a nadrágomra. Jól van, csak örül nekem. Én miért nem örülök neki? De, igen is, örülök neki. Sőt, örülök a pornak, a sárnak, a vidéki szagnak, ami beivódik a ruhámba. Mindennek örülök. Gyerek vagyok újra. Egy gondtalan, önfeledt, boldog gyerek. Aki most meglátogatja édesanyját. Nem, nem is meglátogatom. Én itt lakom. Itt lakom, ebben a romladozó falusi kis házban. Ez az otthonom és boldog vagyok. Milyen nyugodt itt, Istenem, milyen nyugodt itt.

– Szervusz, fiam! Hát mégis eljöttél! Nagyon örülök neked! – repül felém anyám. – Gyere be gyorsan!

– Gyorsan? Én pont, hogy lassan szeretnék!

– Akkor lassan, ahogy akarod. Jaj, de örülök neked!

– Anya!

– Igen?

– Boldog születésnapot! Csinálsz nekem egy kakaót?

 

3 hónap 2 komment

Menedék. Az vagy nekem, egy

óvó balansz e zavarosban. Távoliak

a szürke árnyak közeledben, védő

szárnyaid sugallata nyugalom.

Maradj mellettem.

Maradj szüntelen.

Nem félek így a félelmetesektől,

a zord árnyak okozta rémülettől.

Világod óv, s én is óvlak hálául

biztonságos partjaidnak.

Örökké tartson.

Tartson örökké.

Nyugalmadból merítek mára,

holnapra, élvezve e perceket.

Köszönöm a léted, áldást

küldök a találkozásnak véled.

Te vagy a támaszom.

Egyetlen támaszom.

Szeretlek. E szó oly kevés, s

kimondani is egyszerű. Többet

érdemelnél, mégsem kéred.

Ezért élek érted.

Ezért élek halálomig érted.

3 hónap Nincs Komment

a múló időben hajszoljuk álmainkat
a pillanatnyi édes percekért,
majd rögtön megálmodva új célokat,
hajtjuk a mókuskerék szűnni nem akaró
hol vadul, hol csendesebben robogó
olajozott monoton kerekeit
Mi végre?
a kérdés oktalan, ha megélted már
a katarzis mindent elsöprő gyönyörét
az eufória bensőd szaggató mámorát,
s ha csak tiszavirágnyi időre is,
de a függőség kialakult, a kör bezárult,
nincs menekvés, nincs visszaút
Megéri?
bármit odaadnék érte, az éveket,
a szabadság óráit, testem erejét,
gondolataim szárnyalását, mert a cseppnyi
örömök rakódnak, hegyeket építenek fel
egyre magasabbra, hogy a legvégén felülhessek
trónomra, körbenézzek, és többet ne kérdezzek

4 hónap 6 komment

hagyom a napsugarakkal simogatni magam

az ideges napi rutin darabokra szakad

lassan rátalálok a fantáziára

e kedvesen mosolygó ismerősre

ki meggyújtja nekem a parazsat

és neked viszi a szavakat

felettem a szivárvány, szívem kitárt

a természet hangja hozza a csodát

s mikor megtalálom boldogságomat

feltöltöm vele készleteimet,

kisimítom ráncaimat

megcukrozom álmaimat

szeretett éber álmaimat

 

hazug világnak mondom, hogy viszlát

nincs e pillanatnál tisztább

s mikor a percmutató is megáll,

kinyílik a mesevilág

gyertek hát tündérek, koboldok

tanonc varázslók, bohócok

mert tollam nedves már a tintától

így hagyom szaladni a papíron

most akkor alkotok

vagy a nyugalmamért kapkodok

szerethető állapot

jaj de szerethető állapot

 

kinek ír most a költő

befeszült világot porrá őrlő?

a pillanatot akarja megélni

önmaga örömét keresgélve

vagy neked akar mesélni

szavakkal játszani, regélni?

kié a leírt pillanat tüze?

ki mozzanatait megérezte

vagy ki mohón olvasta

kíváncsian értelmezte?

remélem a tiéd is de várj

most csak vonz

e szép világ vonz

5 hónap Nincs Komment

Lezártam a múltat, a méreg kiürült,

elengedtem és most már békegalambként

repülhet életem felszántott mezőin.

Szabad vagyok.

Helyet csináltam az új magnak, hogy

csírája ontsa a szépséget, a mosolyt,

mely talán újra a részemmé lesz.

Magam vagyok.

Lelkem ünneplőbe öltöztetve, mint

paraszt gyerek áldozáskor, s fényesre

pucolt cipőm csak úgy ragyog, virulok.

Boldog vagyok.

Arcom tisztára mosva, szemem csillog,

befogadóképesen és lelkesen üzenem

a világnak, az ajtó végre kinyílt.

Nyitva vagyok.

Szívem kis réseit kitágítom, ne

legyen akadály az előtt, ki mer, ki

szerencsét próbálna vakmerően.

Hívő vagyok.

Még társtalanul, de társra vágyva,

téged lényem ajtaja szélesre tárva

vár, s bízom, hátha benyitnak.

Szia, én vagyok!

5 hónap 1 Komment

Boreász paripái száguldanak

vérfagyott ereimben,

s hideg csókod mögött keresem a

tavaszt szemeimmel.

Belassult izommozgás visz

előre az utamon,

keresem a szépségét,

figyelemmel kutatom.

A lehulló jégpihék

fehér tűnékenységében,

a marótiszta levegő békéjében.

Veled pihenek, természet.

Nyugvólusta pillanatok

a szobámban csendesek,

olvasok, írok,

alkotok lelkesen.

Teagőzös aromák

járnak át,

s élvezem, élvezem

az illatát.

Belealszom a fürdőkádba

habos vizet nyelve,

szétgőzölt bőrömet

tűnődve figyelve.

Veled pihenek, természet.

Csalogat ágyam ígérete:

álmokat adok.

Dolgoznom is kellene, csak

pár percet maradok.

Vagy talán többet,

s kicsit elkések.

Majd rohanva kitalálom

a meséket.

Karácsony jön, Újév, farsang.

Visszaszámolok már halkan.

Veled pihenek, természet.

6 hónap 2 komment

Fagymarta járdákon kopogtat

a szeretet. Kirakatok.

Szikrázó fényekbe csomagolt

életjelek. Hívogatók.

Mézédes csodák tömik

a hasakat degeszre.

Jut is.

Marad is.

Az ünneplő köntösünk

leporolt vásznán

simítunk.

Szép is.

Ragyog is.

Parancsszóra szeressünk,

nosza hát!

Ütött az óra, s te vigyázz,

a pillanat

tovaszáll!

Táncol még a béna is,

mosolyog a bohóc,

s erőltetett menetben

dübörögnek a katonák.

De tudod mit?

Mégis szeretem.

Mégis szeretem,

s megállítanám az időt

ha lehetne.

-hogy egy picit jobban legyünk szeretve

Megállítanám az időt,

de nem lehet.

8 hónap 8 komment

  Megkentem a kenyérszeleteket vajjal, mindegyikre raktam pár szelet szalámit és kitettem őket az asztalra. Zöldségeket már vágtam fel, a kakaó még forró, ideje felkeltenem a gyerkőcöket. Örömmel hallottam, már megelőztek, hangoskodásuk kihallatszott a fürdőszobából. Felmentem a lépcsőn és bekopogtam hozzájuk.
– Szép jó reggelt! Látom, frissek vagyok.
Dani épp zuhanyozott, Pistike a haját igazgatta a tükör előtt. Mióta a feleségem hajnali 5-re jár dolgozni, a reggeli teendők rám vártak. Örömmel indítottam a gyerekeket iskolába, én ráértem, csak 10-re kellett beérnem. Már két éve együtt jönnek-mennek, szülői kíséret nélkül. Az én gyerekkoromban is így volt, tanulják csak az önállóságot.
Ahogy elbúcsúztunk, fél szemmel már láttam is a kanyarban befordulni a takarítónőnket. Gizike ma igazán jól időzített. Integettem neki, majd az ajtóban megvártam. Mindketten nagyon elégedettek voltunk vele, a lakás ragyogott a tisztaságtól és bármikor meg lehetett kérni egy kis bevásárlásra, postai sorban állásra, egyéb apróbb dolgokra. Gizike egy kincs.
Fogtam kedvenc bögrémet, teleöntöttem kávéval és kiültem a kertbe. Még van legalább egy órám, élvezem kicsit a reggeli napfényt és a tavaszi virágok szépségét. Komótosan meggyújtottam egy cigarettát és élvezettel fújtam  a füstöt. Gondolataim a hétvégi kiránduláson jártak. Előre elképzeltem, merre megyünk, mit nézünk meg négyesben. Jó lesz kimozdulni a természetbe, jó lesz együtt lenni.
Nem tudom, utána mit csináltam volna, mert hirtelen kinyitottam a szemem. Pár másodpercig körbe néztem, majd lecsuktam újra. De az álom elszállt, már nem tudtam folytatni, így kitakartam magam a kabátom alól és felálltam. A valóság úthengerként jött nekem. Hová mennél? Mit akarsz csinálni? Nincsen semmi dolgod, feküdj vissza nyugodtan. Szomjas vagyok. Nincs innivalóm. El kell mennem a kútig. Ennem is kéne valamit. Még van pár darab “Fedél nélkül”-m, hátha eladok belőle párat. Túl sokáig tart, inkább nem eszek. Leültem. Vártam. Körbe néztem, az agyam tiltakozott. Nem, nem realizálom ezt a képet, ez nem lehet az én valóságom. Ez csak átmeneti, ez egy rossz álom. Nemsokára vége. Munkát kell találnom. Munkát kell találnom!

8 hónap 1 Komment

Márta

Hangosan csapódott be a bejárati ajtó, miután bevágta maga után. Ledobta szatyrait a konyha kövére, és fáradtan leült az asztal mellé. Ekkorra férje már kikelt kényelmes foteljából, abbahagyva a tévézést, és érdeklődve nézett rá.

– Mi történt? Idegesnek tűnsz!

– Jaj, ne is mondd! Kioktatott egy nyikhaj a szupermarketben. Azt mondta, hogy szerinte rossz paradicsomot választottam, mert nemcsak drága, hanem ízetlen is.

– Mi a baj ezzel? Csak segíteni akart. Biztos ő is befürdött vele korábban.

– Na, veled is ki vagyok segítve. Ki mellett is állsz te? Engem ne oktasson ki egy siheder, akinek még pihék vannak a bajsza helyett. 30 éve főzök, a kisujjamban van az egész. Ráadásul ott, egy csomó ismerős előtt. De nem kell engem félteni, jól kioktattam, hogy hol okoskodjon. De megismertem én, ő az új szomszédunk, a hétvégén költözött a Bányaiék lakásába.

– Megőrültél? Így köszöntesz egy új lakót? Milyen szomszédi viszony lesz ebből?

– Erre gondoltam én is, úgyhogy a végére lecsillapodtam, sőt, hogy lássa, kivel van dolga, meghívtam holnapra ebédre.

– Na, most vesztettem el a fonalat. Harminc éve ismerlek, minimum, nem vagy te ilyen kedves – nevette el magát János.

– Semmi baj a kedvességemmel. Olyan vendéglátást kap, hogy az álla leesik. Majd megmutatom én ennek a kölyöknek, mi az a főzéstudomány. Térden állva fog elnézést kérni.

– Nagyon felfújod ezt a dolgot. De legalább megismerem én is.

Márta egész délelőtt készülődött, hogy délre minden tökéletes legyen, a lakást is alaposan kitakarította. Délben megjelent a szomszéd pontosan, akit először körbevezetett otthonukban. Megterített, és elfogyasztották a vasárnapi menüt hármasban. Utána beszélgettek még egy órát, ami inkább volt udvariaskodás egymás felé, mint önfeledt csevegés. A végén ők kaptak meghívást a jövő vasárnapi ebédre Tamáshoz. Márta önelégült arccal kísérte ki vendégét.

– Mindennel elégedett vagy? – kérdezte János.

– Még szép! Láttad az arcát? Már akkor ledöbbent a tisztaságon, mikor körbe vezettem. Csak úgy kerekedett a szeme. Na, és ebéd közben? Még a szava is elállt, mindent megevett. Most aztán láthatta, nem egy kispályással van dolga. Ilyen az, amikor egy profi főz! Legközelebb kétszer is meggondolja, kinek adjon tanácsokat! Egy falatot se hagyott, annyira ízlett neki!

Tamás

Tamás kipakolt bevásárlószatyraiból a konyhaasztalra, majd leült az egyik székre és merengve nézett ki az ablakon. Ekkor megszólalt a telefonja. Eszter volt az, az egyik szakácslány a munkahelyéről. Eszterrel pár hete vették észre egymást, mindketten egy új szerelem lehetőségét látták a másikban.

– Jó napot, chef úr! – viccelődött.

– Ezt tartogasd a konyhára, itt csak Tamás.

– Tudom, csak vicc volt. Jól vagy? Olyan komolynak tűnik a hangod.

– Semmi különös, csak volt egy afférom a boltban. Ráadásul pont a szomszédomnak sikerült tanácsot adnom a paradicsommal kapcsolatban. Nem vette jó néven.

– Inkább örülne a balga, mások súlyos pénzeket fizetnének a tanácsaidért – kacagott Eszter.

– Még jó, hogy az összes többit meg se említettem, a bevásárlókocsijának a 90 százalékát a kukába dobtam volna legszívesebben – ekkor már Tamás is nevetett.

– Összevesztetek?

– Majdnem, de aztán szerintem rájött, hogy én vagyok az új szomszéd, és megenyhült. Meghívott ebédre hozzájuk holnapra.

– Mi?!! Ó, szegény, fogalma sincsen, ki vagy! Elmész?

– Hát persze. Muszáj lesz. Mégiscsak a szomszédaim. Majd valahogy túlélem. Miért nevetsz ennyire? Lehet az is, hogy kiválóan főz, és mesterszakács a szakmája. Ja nem, akkor nem vette volna azokat a szörnyű dolgokat. Mindegy, túl leszek rajta.

– Hát erre én nagyon kíváncsi vagyok. Holnap délután felhívlak.

Másnap Tamás már várta a telefont. Elvesztegetett időnek tartotta a szomszédolást, bárcsak inkább Eszterrel töltötte volna.

– Szia! Na, mesélj, milyen volt a vendégeskedés?

– Azt hiszem jobban járnék most, ha hallgatnék. De örömmel jelentem, élek!

  • Ennek igazán örülök. Mi volt, mondd már!

– Először körbevezetett a lakásukban. Szóhoz se jutottam látva azt az ízléstelenséget. Egyszerűen döbbenetes volt. Semmi nem passzolt semmihez… ááá… nem is folytatom, mert a hideg kirázott a látványtól.

– Ó, te szegény! És az ebéd?

– Az volt a hab a tortán. Minden falatnál imádkoztam, hogy nehogy visszajöjjön. Zsíros és túlfűszerezett volt, ráadásul mindent elnyomott valami vegeta-íz, vagy mi volt az. Komolyan megsajnáltam a végére, és mindent lenyomtam a torkomon, hogy azt higgye, ízlik.

– Na, sebaj, este elmegyünk valahová, és visszajön az életkedved. Te mit fogsz neki főzni?

– Pont ezen gondolkodtam. Csinálnom kéne neki zsíros kenyeret, még az is jobb lenne, mint az ő menüje. De nem, azt hiszem megcsinálom neki a tavalyi világbajnokságon nyertes menümet. Úgyis kritizálni fogja, legalább majd megszakadunk utána a röhögéstől.

Győri Nagy Attila Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.