Levél

Mostni kell, micsoda trauma tortúra, ha ha, viccelni sem tudok, megérteni – igen.

Havazik, hanyatt fekszem kőrised alatt, hajamba belekapott a szél – suttogja neved – látod jó fiam, eljön az ünnep nélküled – ujjaim nem engedik az utolsó érintést – hangod is itt suttog mellettem – lépted a hóban topog, egy nyárról [… Tovább]

Csókod lopnám, Szeptember,fehér köd a varázsköpenyed.Tarlódon lépkedő ujjbegyek,tépkedhetném tükörarcomat. Új utak szemeid szeretet-éh.Azzá fordítod tét vermeimből.Lopakodás csak a beszéd,hallomásaink játszóterén Ő. Becsapós szokás a könnyű,nehéz szívvel most tekergő.Barátkozni erő-dobbanásig,akaratlanul is egy levéltánc.

A zárójelek nélküli szöveget hiába küldtem. Jaginak   (Oly nagyon tudni mások versét, mint az a messiás, aki mögül kihátrált az Isten; pokolba az igazságok viszonylagosságával, a sokféle úttal, az örökös útjelzőkkel, egyáltalán az élet sem tud meglenni halál nélkül.) [… Tovább]

Elmozdult higany a szelíd köd villája. Hálás tapintattá lett szótlanság baja: homlokra csodált óriás napkorongok. A misztériumok ideje lépéseké, amíg szárnyalás asztrálerezete egy darab. Csalánteával ringatja kertjét álmom, és egész éggel szereti világ a világot.    

(mert az angyalok is írnak haza)   Egy napon, mikor minden olyan csodás, és azt hisszük életünk csodáit csak mi érdemeljük meg, csak nekünk szépül a világ, egy napon hirtelen minden megváltozik.                 — Úgy mentem el, hogy időm sem [… Tovább]

Drága fiam!   Írom én azt a levelet, egyre csak írom.          Nem akar vége szakadni sóhajomnak, és a könnyek zápora, sem apad. A fehér lapon feketék a betűk, pedig ma színes ceruzát vettem kezembe. Minden fekete színt ölt magára [… Tovább]

Önvalód önzés nélküli, önözéstelen: egyben szemlélődés tudatos fénye rezzenéstelenné teszi felkorbácsolva, Bácsimmá tesz egótlanodó védelem. Minden a szeretet, és szeretet mind. Az igazi férfi nem más – felébredés.

Az illusztrációt a hálóról vettem.     Tisztelt XY!   Hagyományosan politikamentes témaválasztásaid során az innovációval kapcsolatos felvetéseid mélyen érzékeny területre vittek, megint komolyan ámulatba ejtettél! Pláne úgy, hogy uniós szabályozást messze figyelembe vevő törvényalkotásunk 2014 óta a kérdést rendezettnek [… Tovább]

Nárcisz Jácint szerelmetes ifjú reményvesztett levele az imádott hölgynek, akinek a figyelmét ezúton is szeretné szerény személye felé irányítani.   Kedves Kisasszony!   Sokáig gondolkodtam azon, miként is fogalmazzam meg az ön irányában kialakult érzelmeimet, hiszen ön oly mélységesen megvet [… Tovább]

Saját fotó   Istentelenek Istene, Jó Uram!   Vádollak. Vádollak ezért a lehetetlen és célját be nem töltő teremtésért, ami az ember. Nem értettelek a kezdetekkor sem, és nem értelek azóta sem. Lázadásom hűségem, és nem valami istentelen szándék, mint [… Tovább]

Pintyőkés Rózsalugasaim, avagy mélyen tisztelt szerzőtársak! Több jó hírem is van:     1. Készül a Héttorony antológia „X”, ahol az x messze nem ismeretlen: az   első szerzők idén éppen tíz éve jelentek meg az alapító által megálmodott Héttorony [… Tovább]

Az utolsó levél Robertonak     Azt olvasom váratlanul vitt magával a legerősebb, akit eddig még senki sem tudott legyőzni. Pedig oly sok éven át őrizted a hited, akkor is bíztál az értékek hatalmában, amikor a könyvkiadó  vaskos díj fejében [… Tovább]

  Már megint mentegetőzéssel kezdem a levelem, drága Icám, de most komoly az oka, hogy ennyit késtem a válaszommal. El se tudod képzelni, mennyi gondom, bajom származott nekem a Bangúrteás esetből. No, de az elejin kezdem. Van nekem két rosszcsont [… Tovább]

Történelmi párhuzam, minden politika nélkül.   Emlékszem, nem oly rég viccelődtünk ezen a méltán sikeres TV vetélkedőn. Például nekem a „Maradj tampon!” mondén szóferdítésed nagyon tetszett. Akkor nem mondtam el neked, amit gyakorta érzek ezzel a műsorral kapcsolatosan. Enyhe émelygést, [… Tovább]

Ajándék a tudat, hogy létezel – valahol. Valahol, valahol… Valahol. Kint csillaglajhárok kapaszkodnak fellegek ágaiba, én mégis a legföldibb, de egyúttal legszebb földi érzést próbálom a lapra örökíteni, tintám kopott, elmém gyatra, hisz még nem ismerlek, csak akkor érezlek egy [… Tovább]

Levél fiamnak 77.   Drága fiam!   Már két napja esik megállás nélkül. Az a kevés kis hó, ami ott nevetgélt az udvar végében, halk-csendes megadással olvadt el, és magával vitte a tél emlékeit. A tavalyi avarban a levelek örök [… Tovább]

Drága pici meg nem született lányom! Megdöbbentem video-üzeneteden, amely, a youtube-on, bejárta a világot… (Lásd a naplómat – olvasd el mielőtt ezt elolvasnád!) Drága pici meg nem született lányom!   Megdöbbentem video-üzeneteden, amely, a youtubeon, bejárta a világot.[1] Persze, hogy [… Tovább]

Bármennyire egyedül vagyok – ha folyamatos szavaid nem bélelik ki bensőm – bármennyire növekszik bennem falevélszőnyegével az évszak, mohásabb nem is lehetne szívem körül messzeséged. Puhább nem is lehetne emléke, feledése. Tágabb és többdimenziós nem is lehet más, csak Te [… Tovább]

tekintettel a 7torony est előtti városnéző sétára. Ha a Gyenes térre értek, tudjátok történetét. Tisztöltetöm kendöt, Jucus néném!   Ha má úgy bévetődtem Köcskemét városába, há, ne higgye ám, hogy úgy gyüttem ki belőle, mint hülyegyerök a kukoricásbó! Ganajosan, me [… Tovább]

Beszélj magamban. Minden hajnalod kibontja fényem kontyát. Minden erdőd kecses fuvallatod érintésétől borzolódna. Mint hosszú pálcaujjak, fegyelmezik szívünket a fák. Madárcsevegésbe fojtva őrzöm, hozzád repülni kész, beszédes leveleim. Itt ősz van. Kint még tavasz, esőtől tompa észjárású délelőtt. Lomhaságba bújna, [… Tovább]

Illusztráció: saját festmény   Ismét egy anyák napja, amin már nem köszönthetlek édesanyám. Ismét egy évvel öregebb lettem és te már nem vigyázol reám. Elolvasom kedvenc idézeteidet, könnyeim mossák róla a port. Mesélnék neked, volna mondanivalóm sok, de te mindezt [… Tovább]

Nyugalmunk záloga, ha néha nem hiszünk a szemünknek. Nagyon megleptél a kérdéssel, hogy mik is azok a néhol rácsos szerkezetű, másutt szabályos csík-mintázatok, melyeket egyre gyakrabban láthatunk az égbolton, időnként közvetlenül a fejünk fölött. Övezzen csodálkozásom és egyszerre elismerésem is, [… Tovább]

  Kevesen tudják, hogy nem tudok helyesen írni. Nem sajátítottam el a helyesírást, úgy ahogyan „illett” volna, és ezért egyáltalán nem a volt tanáraim a bűnösek. A kék dolgozatokból pirosak lettek, amikre mégis ötösöket kaptam. Jóindulattal úgy magyarázom, hogy nincs [… Tovább]

  Akár művészettörténettel foglalatoskodó órán is mutathattak neked egy csodálatos kópiát és elmondták, Auguste Rodin a neve annak a szobrászművésznek, aki megformálta ezt a témát, A gondolkodó-t. Tényleg lebilincselő látvány! Léteznek prózaibb megközelítések is, amelyek közül a legismertebb egy latin [… Tovább]

Tényleg mozgalmas év volt.   Európa máig tartó gerincsorvadását — benne Magyarország fölszámolását — Bakócz Tamás sikertelen ambícióiból vezettük le egy korábbi beszélgetésünk során. Most csak emlékeztetlek néhány akkori gondolatunkra: amennyiben őt választják pápának, akkor nincsen reformáció, Magyarország a régi [… Tovább]

Hitélet   Noha mostanság érdekes számodra a spiritualitás és a hitélettel való ismerkedés, mégsem fogok bele vallási közösségekkel kapcsolatos fejtegetésekbe, mert édes szüleid gondoskodása mindenkor elégséges és mértékadó kell, hogy legyen. (Tudod, hogy ehhez tartom magam.) Ehelyett elmondok neked egy, [… Tovább]

  Nagy örömmel olvastam leveled, amelyben az ünnepi ajándékozásról írod meg okos gondolataidat. Megható, hogy a többiek mellett, kishúgodnak olyan játékot szánsz, amely egyszerre több értéket képvisel. Ez az, ami miatt lelkesen támogatlak így, a válaszom keretein belül is. Ötleted [… Tovább]

Tükörvilág   Már tisztáztuk, milyen előnyökkel jár számodra egy bármikor megnyitható levél, ámbár ez minden más irományra és élményforrásra érvényes. Nekem tetszik ez a kölcsönösségen nyugvó állapot, annál is inkább, mivel egyre több időt töltünk a számítógépünk képernyője előtt. Mostani [… Tovább]

      Merész ölelést hordok karjaimban. Kit nevezzek meg a pillanatokban? Gyötrődés nélküled, mesétlen, űr. Úgy fakasztod fel szemérmetlenül, varázslatokkal mindenttagadásom, mint az engedelmessé érlelő csend. Mégis szavakba bújtatott képekkel, filmtelenedve lelkesít csupasz valód. Míg másokét néztem, és valótlanná [… Tovább]