Marthi Anna : csak azt

Nyomtatás

Elolvasta:
34
Nyomtatás

csak azt szeretném

hogy újra mosolyogni lássam

minden ölelkezés társtalan

míg mosolyt nem tudok csalni

bennem férfi boldogtalan?

hiszen a szerelem

mandulája mától mindig

dobogó szíveken pihen

Nyomtatás

Elolvasta:
58
Nyomtatás

álmodtalak

szebb vagy mint bármi belőlem naprakész szavak

megújuló arcod követi a rendet

megmásíthatatlan mosolyodban bujkáló derű

közhelyekben és hallgatagon feltétlen és egyszerű

bonyolultságod nem éri fel ésszel

senki fia

mert csodával határtalanul értesz az egészhez

és lekedveltebb bolondságod éppen

viccnek érteni mindent

mégsem elvetni

a feledésben

Nyomtatás

Elolvasta:
37
Nyomtatás

/nőnapra/

szeretem a szádat
minden szál energiádat
magnóliádat
sűrű illatát
a régi nyárnak

szeretem benned hangjait
az összes madárnak
csicsergésre rákapott író kezed
szeretem bebogozhatatlan hangod
tiszta csobogását
súlytalanságát/könnyűségét
mikor kinevetsz

szeretem a szemed
puha árokparton kis virág
apró szirmainak ragyogó belseje
százszorszép szagosmüge

szeretem ahogy szeretsz
nem jön át  az észen
mégis az összes
kémiánál többnek
éreztelek

szeretem ahogy vékonyka
tollaid cirkalmai megformálják
a legszebb verseket
az apró betűs részeket
őszinteségük
az űrbe húz
egészen

szeretem benned
minden élőlénynél magasabb
finom igyekezeteket sőt
mosolyodban
a kérdőjelet

Nyomtatás

Elolvasta:
44
Nyomtatás

amit adsz
egy meglepődésbe
belerejtett apró titok

amit belelátsz
ahol üresség van
nem hozzábutulás

amit valaki mond
nem sírsz rajta
ezt is kedvelem
nagyon

amit képeken
bebarangolunk
a képzeletet

amit nézel burokban
vagy velem
egy a személyes tered

amit elsietsz
helyére természetességig
megfested hirtelen

amit játszol
mohót vagy lustát
amit aztán szorgalmasan
elfirkálunk

amit hangoddal
amiből nincs kiút
csak szerelem

amit keresek
pont ott ahol üresen
maradt csókom helye

amit kitalálsz
utánajárni nálad nem
időpocsékolás

amit tudok
felmérhetetlen de
egyedül és mégis veled
boldog vagyok

amit széppé
teszel meghittebben
ki mással is élheti meg
az ember

Nyomtatás

Elolvasta:
44
Nyomtatás

– fénylassúzás –

sebes sodrású fényed időt-
lenségbe kavarná szívemet
emléked olykor felsebzi szavam
most nem hullhatok ölnyi reménybe
ezért kérem a szádat hangtalan

Mindegy.
Alkonyat.

évszakonként bátorítalak
monogramonként megsiratlak
halovány lépteimből aprócska halad
feloldozásod szabaddá teszi
eltúlzott bátorságomat

Mindegy.
Alkonyat.

minden égvirágos csillaggal társítalak
az ablakon -hófúvástól hobbitos jégvirágig-
kinézek s Te belém látod magad
rögtönzésül megedzve szárnyamat
lélekszakadva olykor kívántalak

Mindegy.
Alkonyat.

már nem mardos homoktengerré
száradt öntudat míg éltél vártam
utánad eredtem kertekben
a víz felett aranyos gyökércsakra
színben árnyékokra pulzált a Nap
míg kidobálták maguk újra meg
újra ficánka halak

Mindegy.
Alkonyat.

őszes szőrös kő volt szívem
de jöttél kicsiny tenyerembe fért
lapátkezed két ujjbegyének köze
belátom hamar betöltötted
hiányos üregem szóval vagy

Mindegy.
Alkonyat.

habár “chi”-féle lényeges
napsugár-valóddal tudtam mit ér
ha cselekvésben dobbantanak
nyáron csak kétszer
ősszel is egyszer szépnek láttalak

Mindegy.
Alkonyat.

rád férni csak a felhők felett
szárnyam megedzve azt hiszem
széles fényű tengernyi halak
bántott ha megsirattalak
feloldozod gyávaságomat?

Nyomtatás

Elolvasta:
62
Nyomtatás

Annyira szeretnék újra alkotni – a játék örömével -,
mint horgolt ruhát játékbabának, rajzolni  színes fényt,
festeni, te mögülem nézed – a vállam felett – titokban
odaállva. Elengedett vágyakkal zabál fel helyette Hiány.
Mert hiány itt kimondhatatlanul végtelen érzésű tenger,
mégis robotként-űr féltésben virágzó figyelemmel, és
a türelem, legalább az, elrejtve robbantja szívben a célt:
megküzdenék mindenkivel már egyetlen veled-holnapért.

Nyomtatás

Elolvasta:
54
Nyomtatás

Tenyered fészkébe helyezem fejem,
bent szelíden ül vagyban a gond.
Gyógyítva kisöpör kristálykék huzatot,
űrbe mártózik bambán szép tudatunk.
Ugratlak lágyan, mert hiányt pótol e fény,
kezed éke lettem, és Te élsz-e még?

Nyomtatás

Elolvasta:
170
Nyomtatás

Naplójegyzet 2020 01 01

Mennyi izgő betű fut, szalad – mondjátok?

Három regény, három regényhős?

Sok statisztámmal vagyok csak Én?

Spirituális egómmal jártasan.

Szomorú üres fejem?

Bőgőmasinás bátorsággal szembejön

olykor a (az aki a) épp a legrészletezőbb

irodalmam.

Nyomtatás

Elolvasta:
447
Nyomtatás

Mostni kell, micsoda trauma tortúra, ha

ha, viccelni sem tudok, megérteni – igen.

Nyomtatás

Elolvasta:
548
Nyomtatás

Havazik, hanyatt fekszem kőrised alatt, hajamba belekapott a szél – suttogja neved – látod jó fiam, eljön az ünnep nélküled – ujjaim nem engedik az utolsó érintést – hangod is itt suttog mellettem – lépted a hóban topog, egy nyárról maradt levél anyját siratja – tenyeremben melengetem, már nem tudom életben tartani – utánad siet, ahogy rózsád sápadt szirmai is – már annyi hó gyűlt össze az udvaron, hogy angyalt rajzolok – nélküled – nővéred is mellém fekszik – ma nem nevetünk, gyöngyök lettek a könnyek – gördülnek messze… lassan ránk talál az este – csillagok gyúlnak – odabent gyertya adja lángját – nézd sütöttünk mézest, ahogy szereted – illata bejárja a házat – havazik – még hanyatt fekszem kőrised alatt – fázok nélküled – nem melegít a fáj – emlékek jönnek hozzánk, szépek és nevetgélnek – tavaszok és nyarak ölelkeznek – négy karácsony – négy nyomorult év – havazik – neved suttogom, míg arcomra engedem a szállingózó hópihéket – hangod hallom, szárnyad vállamon érzem – hazajöttél – vártalak – jégvirág díszíti az ablakot – szobádba beköltözött a csend – egy rózsa még emlékeket őriz – ágyadon a párnák mesélnek – takaród engem ölel – havazik – én jó fiam, az ajtóban állok…