Marthi Anna : Szeretem

 

/nőnapra/

szeretem a szádat
minden szál energiádat
magnóliádat
sűrű illatát
a régi nyárnak

szeretem benned hangjait
az összes madárnak
csicsergésre rákapott író kezed
szeretem bebogozhatatlan hangod
tiszta csobogását
súlytalanságát/könnyűségét
mikor kinevetsz

szeretem a szemed
puha árokparton kis virág
apró szirmainak ragyogó belseje
százszorszép szagosmüge

szeretem ahogy szeretsz
nem jön át  az észen
mégis az összes
kémiánál többnek
éreztelek

szeretem ahogy vékonyka
tollaid cirkalmai megformálják
a legszebb verseket
az apró betűs részeket
őszinteségük
az űrbe húz
egészen

szeretem benned
minden élőlénynél magasabb
finom igyekezeteket sőt
mosolyodban
a kérdőjelet

Legutóbbi módosítás: 2022.03.20. @ 18:48 :: Serfőző Attila

Szerző Marthi Anna 1351 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak