Gyereksarok

Mese Egy nagyváros parkjában lakott a kicsi mókus. Unottan üld egy faágon az odúja előtt. Irigykedve nézte lent a homokozóban játszó gyerekeket. Az ovisok minden nap ebbe a szép parkba jöttek játszani. Volt itt hinta és mindenféle remek játék. — [… Tovább]

Mese   Élt egyszer egy király, s volt neki egy dalia fia, aki napjait azzal töltötte, hogy a környéken barangolt lóháton. Bejárt minden falut és várost, amely apja birodalmához tartozott. Egyik nap is, amint lovagolt hazafelé, az útja egy sűrű, [… Tovább]

  Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren, ahol a kurta farkú kismalac túr, élt egy öreg király a feleségével, nagy boldogságban. Mindenük megvolt. A szép, kacsalábon forgó várban kilencvenkilenc szolga leste minden óhajukat és kívánságukat. Már azt hitték [… Tovább]

Az igazi barát az életét is feláldozza     Gyermekkoromban magányosan teltek a napjaim. Már fiatalon át kellett élnem a magány fájdalmát. Az iskolában mindig csúfoltak, mert szemüveges voltam. És volt, amikor meg is vertek az utcán a fiúk. Ezért [… Tovább]

mese   Mimi vagyok, egy méhcsalád boldog tagja. A családom sokat dolgozik, gyűjtik a különböző virágok porait, nektárját, hogy finom mézet készítsenek belőle. A vágyam az, hogy olyan kitartó, szorgalmas legyek, mint a társaim. Ezért korán elkísértem őket nektárt gyűjteni. [… Tovább]

Zsongott a kert, a rét, az erdő. Lekerült a kucsma, bunda, kabát, meleg lopakodott az emberek szívébe.     Tavaszodott. A ficánkoló szellő megkergette az égen legelésző felhőket, és friss földillattal szórta be a levegőt. Kinevetett a nap, sugarai erőre [… Tovább]

Kovács Beatrix rajzára Nézd csak, ott a vörös macska! A Szaturnusz körülkapta! Körülkapta, nem csoda! A Szaturnusz nem ostoba, megunta bús magányát, felhozta a nagy égre, körbe-körbe csalogatta, a bolygók szívörömére.   Cili cica suhan, s hopp, fényes öve hullahopp! [… Tovább]

Mese   Hol volt, hol nem volt, egy kicsi falucskában élt egy legény, akit Bolond Ferkónak hívtak a falusiak. Pedig ránézésre semmiben nem különbözött a többi legénytől. Csak agyában állítólag kevesebb volt egy kerékkel, vagy több, nem is tudom. Állandóan [… Tovább]

Mese     Volt egyszer egy hatalmas erdő, és abban lakott a mókusuraság egy nagy tölgy odvában.  Az odút berendezte minden kényelemmel, amire szüksége lehet egy előkelő mókusnak. A harkállyal még egy másik odút is készíttetett, ahol tárolta a rengeteg [… Tovább]

  Csodálatos napsütésre ébredve úgy gondoltam, jó lenne sétálni az erdőben, amely nincs messze. El is indultam és hamar elértem az erdő széléhez. A fák nagyon magasra nőttek s eltakarták a Napot. Befelé menve az erdő sötétsége vett körül. Nagyon [… Tovább]

  Élt egyszer egy rigócsalád. Mindennap tették a dolgukat, amit kellett. Rigó apa reggel elment dolgozni és csak késő este tért haza. Rigó anya gondozta a gyerekeket, egész nap tett-vett a ház körül. Egy családi házban mindig rengeteg a munka. [… Tovább]

Pökhendi pillanatok alatt repülősárkányt szőtt magának erős fiatal fonalából, majd ügyesen lavírozva a kétségbeesett sirály után repült. Észre sem vette, hogy útitársa akadt. Picur, a tesója … Nagy vihar után pihent meg a háromárbocú. Nem sérült meg semmi és senki [… Tovább]

Minden békés volt. Valamennyien mélyen aludtak a csodálatos napsütésben, a tengerben. Volt olyan bestia, aki álmában vidáman lubickolt, volt, aki természetesen visított, és volt, aki csigavonalban röpködött. Egyszóval, ettől boldogabb pillanatot el sem lehetett képzelni … Valahogy idehozott a sors… [… Tovább]

Ott állt a torkolat feletti vakítóan fehér felhőcskén, ahol a patak vize, a kék vizű tenger, a sárga tó vize és a vörös óceán összeért. Egyből megpillantotta a felhőcske alatt lányait: Jégvirágot és Aranyfényt.   Egy hatalmas jégkunyhó közepén, jégcsúszdák [… Tovább]

Mese      

  Egy erdőben élek, medve családommal. Én kisbocs vagyok, sokat játszom a testvéreimmel, de mégsem vagyok boldog, szomorú a szívem, mert úgy érzem, hogy unalmasan telnek a napjaim. Ezért kerestem a boldogságot, kalandra vágytam és úgy döntöttem, hogy elmegyek, s [… Tovább]

nadrágja korcát is meg kellett eresztenie, hogy azt a sok finomságot ott ne kelljen hagynia. — Felséges királyom — jelentette a hopmester —, még a nagykönyv sem tesz említést ilyen tündértörzsről. Amikor ezt a király meghallotta, igencsak vakargatni kezdte a [… Tovább]

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer három ember. Egyikük szent meggyőződéssel vallotta, hogy nem él; és valóban, egész élete, mintha csak álomban zajlott volna. A másik azt állította, hogy az ember örökké él, csupán testet változtat, de lényege sosem pusztul el; és [… Tovább]

A tizenkét herceg: Felhőfény, Bíbor, Cián, Skarlát, Hamu, Foltos, Vörös, Pega, Sárkánybarát, Bajnok, Gőgös és Maraton a legszebb lovaikon, legdíszesebb páncéljaikat felöltve, legyőző fegyvereiket vitték magukkal. Havas erdőn keresztül, jeges fuvallatokkal kísérve vágtattak a versenyek mezeje felé.   Sivatagokon és [… Tovább]

Azon a télen, amikor mindez megtörtént, nagyon hideg volt. Hatalmas, fehér hó borított mindent. Olyan volt a táj, mintha egy óriási dunyha alatt aludna. Bezzeg a Mikulás házában nagy volt a sürgés–forgás. Az ott lévők készülődtek a nagy napra. Mindenhol [… Tovább]

…decemberben, decemberben, hű, de jó, hű de jó! Szállingózik kint a hó, bent, melegben, esti fényben, édes sütit ropogtatva, ajándékot szorongatva, decemberben, decemberben, hű, de jó, hű de jó!   Karácsonyfa, csillogó, rajta ring ezüst dió, arany fényű szaloncukor, fehér [… Tovább]

Ismertem egy aranyos kislányt, Sárának hívták. Nem volt rajta semmi különös. Olyan volt, mint a többi óvodás pajtása. Szép, hosszú, szőke haja volt, és égszínkék szeme huncutul csillogott, ha valakire ránézett. Senki meg nem mondta volna róla, hogy királykisasszony. Ugyanúgy [… Tovább]

    (Kép forrása:http://www.juhaszgy-mako.sulinet.hu/galeria/szirena/2007nov/szir0711.htm)  

   Egyszer, amint a vándordiák baktatott az úton, elfáradt, elhatározta, hogy megpihen. Nézett jobbra, nézett balra, de sehol sem látott egy árnyat adó fát, ahol szusszanhatott volna egy kicsit. Feje felett a Nap szórta égető sugarait, és ezért a diák [… Tovább]

    (Kép forrása internet)  

  Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás tengeren, de még az üveghegyen is, egy nagy barlangban élt a hétfejű sárkány. A környéken lakó emberek mind úgy tudták, hogy nagyon félelmetes. Mind a hét torkából kénkövet okád, és aki [… Tovább]

Mirának Jaj, úgy féltenélek,  el  hogy engednélek a szivárvány-szélnek, a  langyos esőnek, a nap melegének, folyók mély vizének rejtelmét keresni, vágyakozva lesni a messzi, kék eget, kíváncsi kisgyerek?   Titok hív – védelek, melletted  lépdelek.   Ha elengednélek felhőnek, hűs [… Tovább]

  Egy szép, nyári nap, amikor a csöppségek kint játszottak az óvoda udvarán, az egyik közeli fa tetején levő fészekből kipottyant egy apró madárfióka. Szegényke lent vergődött a fűben, szeretett volna visszamenni édesanyjához, de nem tudott. Gyöngék voltak még szárnyacskái, [… Tovább]

Mese   Balázska még csak ősszel fog iskolába menni, de már nagyfiúnak érezte magát. Nem csoda, hiszen elbúcsúztak az ovitól és előttük a hosszú, vidám nyár. Olyan messze van még szeptember. Igaz édesanyjával múlthéten megnézték az iskolatáskákat a boltban. Volt [… Tovább]

    A tél utolsó napján Bagoly Béla, nemzetségének jeles tagja, egy fenyőfa ágán ült, és a környéket szemlélte. Tetszik nekem ez a hely — gondolta — és átröppent a szomszéd ágra, ahol várta Bagoly Bori, kit társául választott. — [… Tovább]

Lapos lápnak, fűzfa árnynak, Ziges-zugos pocsolyának, Rejtekében (ha volt éppen) Élt a béka szegénységben. Nem volt mersze tavi csendbe, Éhes gólyát felbrekkencse. Mit tegyen így? Csendes a víz Kopog a szem, legyeket hív.  Ám egy reggelen korgó éhségben – Vissza [… Tovább]

    Fejünk felett az ég gyönyörű kék, de nem volt mindig így. A régi öregek mesélték, régesrégen az seszínű volt. Akkoriban az emberek nem is szerettek nagyon az égre nézni. Mit nézzenek egy seszínű égen. Semmi szépség nincsen benne. [… Tovább]

  Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren egy faluban élt egy öregember. Olyan vén volt, mint a postaút, vagy talán még annál is vénebb. Egymagában éldegélt, nem volt senkije. Egész nap a házacskája előtt üldögélt a padon és [… Tovább]

    Medve Panna egy fenyőfa tövében ült és gondolkodott. Ez lesz az első tél, amelyet anyja oltalma nélkül fog eltölteni. Téli vackot kell építenie magának, de hogy kezdjen hozzá? Anyja mellett megtanulta ugyan, hogy a medveéletet hogyan kell élni, [… Tovább]

II. Fejezet: Furcsa nappal, különös álom   Amikor felébredt azonnal kiderült számára, hogy a nem éppen bájos nénikéjének egész nap rossz napja lesz. Nyílván az éjszakai zenebona miatt haragudott, amiért Patrik most kénytelen volt viselni a következményeket. Igaz, a történtek [… Tovább]

A mese egy zeneiskola kérésére, „Tavaszi vidámságok” c. koncertre készült, előre megadott szavakkal, kifejezésekkel. Ezekhez egy-egy zenemű kapcsolódott, s a mese felolvasása közben a gyerekek bemutatták tudományukat, zongorán eljátszották a szülők nagy örömére. Kép a netről   Egyszer, télvíz idején, [… Tovább]

  Volt egyszer egy ember, az embernek volt két karja és a karjai végén két-két tenyér, ahol lakott két-két ujj család. Apa volt a hüvelykujj, anya a mutató és volt nekik három gyermekük, a középsőujj, a gyűrűsujj, és a szófogadatlan [… Tovább]

 M. Laurens MACSKABAJ  (Csukás István nyomdokában)   Dödögött a macska: nincs csak egér bajsza. Úgy bizony, csak bajsza! Dödögött a macska.   Henteshez baktatott, az meg már, zárva volt. Úgy bizony, zárt a bolt. S hiába bandukolt.   Mit volt [… Tovább]

Monológ   Nem akarok spenótot enni! Fúj, nem szeretem! Nem igaz, hogy jó. Utálom! A spenótot egyik kisgyerek se szereti. Ne kérdezzétek, miért! Azért, mert rossz. Az oviban sem eszem meg. Az óvó néni hiába mondja, hogy egészséges, sok benne [… Tovább]

Patrik és Harry Potter   December ötödike volt. A városban már pár napja felkapcsolták a karácsonyi világítást. Az esti órákban ugyan rendszerint már nem szokott nagy lenni a forgalom, de ez a nap különleges volt. Ma este jött a Mikulás. [… Tovább]

  A kis csintalan krampuszok egyik éjjel, meggondolatlanul jó tréfának vélve, levágták a Mikulás szakállát. Reggel, tisztálkodás közben, amikor a Mikulás a tükörbe nézett, ijedten látta, hogy hiányzik ékessége. — Azt a nemjóját — kapott az arcához. — Maholnap indulnom [… Tovább]

*     A templom egere Szegény volt a kicsi egér,  nem minden nap jutott kenyér.  Öreg templom mélyén lakott,  alamizsnát ritkán kapott.   Estefelé lefekvésnél,  anyukája sajtról mesél.  Korgott az ő gyomrocskája,  cirmos kandúr figyel rája.   – Csöndbe legyél [… Tovább]

Gyermekversek tőlem – nektek *   Maci vacsorája   Maci ült az erdőszélen, testvérével  játszott. Málnabokor volt előtte, csak a füle látszott.   Barna volt az ő bundája, tisztán tartja anyukája. Reggel-este tisztogatja, a mancsait nyalogatja   Málna után epret evett, [… Tovább]

Mese   Egy sötét erdő mélyén, farkas családban születtem én, és három testvérem. Mint minden farkaskölyök én is szerettem futkározni és birkózni a testvéreimmel. Mindig én győztem, hisz egyedüli fiú voltam. Amikor nagyobb lettem, a falka vezére nem tűrt meg [… Tovább]

Szeretném megosztani veletek az én kis történetem.     Egy kis farmon élek ló társaimmal együtt. Kis Csillag a nevem, mert én egy pici póniló vagyok. A többiek gyönyörűek, szépek nagyok, akik minden versenyen részt vesznek. Csodálatos, és kecses, ahogy [… Tovább]

    Kint a mezőn süvített a hideg, fagyos szél, fel- felkapva a hulló hópelyheket. Egykor e táj virágos volt. Színes virágok pompáztak, illatukkal csalogatták szirmaikra az apró bokarakat. Mindennek vége. Nyári vidámságot a réten felváltotta a tél. Mindent vastag, [… Tovább]

Mese a tanulásról   Gyönyörű napfényes délelőtt volt. Kizöldültek a fák, virágba borultak a bokrok. Az erdő lakói összegyűltek s vártak a csodára. S egyszer csak furcsán éreztem magam. A bőrömön éreztem a Nap melegét, és szagoltam a virágok illatát. [… Tovább]

  Szomszédunkban lakott egy öreg néni. Volt neki egy macskája. Senki sem tudta, honnan jött ez az állat, egyszer csak az öregasszony mellett termet, és egész nap a szoknyája körül sündörgött. A néni befogadta és minden jóval ellátta. Kapott enni [… Tovább]

  — Óvó néni! Óvó néni! — kiáltotta Panka az óvoda udvarán, amikor megpillantotta a közeledő óvónőt. — Igen, Panka, mondd, mit akarsz? — Tessék nézni, milyen nagy szappanbuborékot tudok fújni! — ezzel a kislány egy nagyot belefújt a kezében [… Tovább]

Jó éjszakát kincsem, csendben lépked az éj, ránk borul fekete leple, a Hold ezüst karéj. Még ringatlak kicsit, álmodj tündérmesét, nézd, ahogy a Nap lehunyja csillagszemét. Ágyad felett bűbáj, kint tücskök dala szól, apró virágfejek nagyokat bólogatnak valahol. Álmodj édes [… Tovább]

Pimpi Pötty, a csámpás. Mindenki így hívta. Ő szerette ezt a nevet. Édesanyja becézte így pici pöttöm korában. Már akkor sejtették, hogy valami nagy dolgot fog végrehajtani, amikor majd felnőtt százlábú lesz. Pimpi Pötty mindent tudott, ami a Vargánya és [… Tovább]

    Volt egyszer egy ember. Nagyon szeretett horgászni. Minden nap elment a közeli folyóra, és reggeltől estig leste a halakat. Volt, amikor fogott, volt, amikor nem. Horgász ember ezen nem szokott problémázni. A halfogás attól függött, milyen a szerencse. [… Tovább]

Történt egy napon, már sok-sok hónap múlva — mióta a hiú boszi hatalma alá került a lökött törpe —, hogy a faluba egy híres, régi varázslócsalád érkezett.   Volt egyszer, nem is olyan rég, egy rettentően hiú boszorka, a hiúságától [… Tovább]

Hat hegyen és három völgyön, nyolc határon és kilenc tavon túl, a tizediknél mindenki tudta, hogy a hazugság nagy bűn. Soha sem szabad mást mondani, mint ami …   Hat hegyen és három völgyön, nyolc határon és kilenc tavon túl, [… Tovább]

Három hegyen át utazott, míg meg nem érkezett Réka a várva-várt Palotakastély kertjébe. Már messziről hívogatta a tó. A meg-megcsillanó tovakorcsolyázott napsugarak egyenesen az ő szemében landoltak. Csak ennyi kellett.    Három hegyen át utazott, míg meg nem érkezett Réka [… Tovább]

    Egyszer egy béka meglátott egy nagy mosóteknőt a ház udvarán, ami telis-tele volt vízzel. Boldogan odaugrált a teknő szélére. — Végre nekem is lesz tavam. Akkor lubickolhatok benne, amikor csak akarok. Ezt nem kell megosztanom más békákkal. Ebben [… Tovább]

Egyszer volt, hol nem volt, a hat hegyen, három tengeren és kilenc kerek erdőn is túl, a nagy tisztás közepén éldegélt egy bárány család. Éppen a tél kellős közepén járt az év. A bárányok apraja-nagyja mind bent melegedett az akolban [… Tovább]

Úszott és úszott napnyugtától reggelig, hajnaltól délig, délutántól napestig a pöttöm bálna, Balaé.   Úszott és úszott napnyugtától reggelig, hajnaltól délig, délutántól napestig a pöttöm bálna, Balaé. A testhossza nagykorára akár hat óriáslépés is lehet. Hátoldala szürke, a pocija is, [… Tovább]

Mindenki vidáman ébredt. A hajnal fényei bekopogtattak a víztükrön át. A vízipókok hada ébresztőt zengett. Futkározásukkal megtörték a víz harmat tiszta jegét és csodálatos fénytöréseket küldtek…   A tóparton, a nádas tövében, ahol a vízipókok úszkálnak, élt boldogan, kedves családi [… Tovább]

Álom erdő közepén senki sem tudta, hogy áll egy öreg házikó. Arról meg végképpen senki sem tudhatott, kik a lakói. Így telt már el száz meg százezer esztendő legalább. Történt egyszer, egy kora reggeli napon, hogy az öreg ház ablakán [… Tovább]

M. Laurens     ESŐ HULLT…   (gyermekvers)    Eső hullt, csepp-csepp-csepp, ki aláállt bölcsebb lett. Vállán sok kopp-kopp-kopp, az eső mind lecsorgott.   Meg is nőtt, hipp-hopp-hopp, sok-mindent kigondolt. Nem sírt, hogy hüpp-hüpp-hüpp! S most ajkán sok gyermek csügg.   Hallgatják, [… Tovább]

    Lent a folyóparton volt egy kicsi kavics. Olyan apró, hogy alig lehetett észrevenni a nagy társai között. Sokáig nem is volt vele semmi baj. Süttette a hasát a Nappal, közben boldogan hallgatta a folyó csobogását. Egy folyóparton mindig [… Tovább]

   Szomszédunkban lakott egy kislány, Marika. Nagyon szeretett rajzolni. Igaz nem mindig sikerült úgy, mint nagyobb testvéreinek, akik már iskolába jártak. Marika rajzai sokszor csak ákombákom alakok voltak. Ez nem nagyon zavarta őt. Minden nap csöppnyi kezébe fogta a színes [… Tovább]

Kedves Béla! Eddigi meséid üdítően hatottak és megfeleltek a mesélés kívánalmainak: tanítottak. Végkifejletben a mese jóra fordul, igazságot szolgáltat, megjutalmazza a jókat, és megbünteti a gonoszokat. Ebben az írásodban nincsenek jók és rosszak, az elmúlás értelmetlenségét sugallja, szomorú, feloldás nélkül… [… Tovább]

  Hol volt, hol nem volt, egy nagy tóban élt béka Frici, aki arról volt ismeretes, hogy túljárt mindenkinek az eszén. A környéken nem volt nálánál okosabb élőlény. Még az öreg fülesbagoly is tőle kért tanácsot, ha bajba került. Egyszer [… Tovább]

  Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren, de tán még az égig érő üveghegyen is, egy nagy, sötét erdőben élt egy gonosz boszorkány. Nem volt ajánlatos a háza közelébe menni. Aki mégis idetévedt, azt varangyos békává változtatta. Volt [… Tovább]

  Harmatos hajnal köszöntötte az ébredőket. Már világos volt, a Nap vörösre festette az égbolt alsó karimáját. Az ég kékje élénk színével azt ígérte: nem kell esőre várni. Élénk hangok közvetítették az állatok ébredezését. A kakas kukorékolása emelkedett ki közülük, [… Tovább]

  Peti nem szeretett tanulni. Főleg, ha írásra került a sor, akkor ment el a kedve az iskolába járástól. Hadilábon állt a betűkkel. Kicsi ujjai sehogy sem álltak rá, hogy azt a sok betűt, ami az ábécében van, formálgassa, szavakat, [… Tovább]

  Jankó szeretett volna egy új kalapot. A régi már elkopott, ráadásul egy hatalmas lyuk is éktelenkedett rajta. A faluban mindenki kinevette, amiért ilyen kalpag van a fején. — Jankó, ideje lenne már új tökfödőt venned! Ilyen kalap láttán egyik [… Tovább]

  Megunta mocsári létét a sárga nyakú marabu, s hogy ne rágja tovább a bú, elindult pávák földjére, hogy ott majd vigaszra talál. Ment, mendegélt, útja néhol mocsáron át vitte, talált ott enni kígyót, békát, többet is, mint hitte, így [… Tovább]

Valahol régen, egy messzi-messzi szigeten élt egyszer egy király, és annak egy gyönyörű leánya. A királylány szépségéről legendák szóltak: magas volt, karcsú, szőke haja egészen a térdéig ért, szeme pedig zöld volt, mint a smaragd. Világraszóló szépségével csupán iszonyú gőgje [… Tovább]

    Mikulás még a nyár derekán elhatározta, hogy lecseréli a rénszarvas szánját motorosra. Ma már senki sem jár állatokkal vontatott járművekkel. Eljárt felettük az idő. Úgy illik, hogy a Mikulás is szupermodern szánnal vigye az ajándékot a gyermekeknek. Álruhában [… Tovább]

Egy ágról szakadtan…)))   A kocka el van vetve -Bár fordított a módiAhogy rájuk nézek-A nagyobb kizöldült A kisebb beérettS vörös mint egy póni Vagy tán cseréltek Nem tudhatom csak aztE két parányi levélEgy ágról szakadt Ennyivel beéremMindegy ki mit hordKockást vagy csíkost S mily színt [… Tovább]

M. Laurens   MIKULÁSNAK…    Mikulásnak fáj a lába, hogy mászik így fel a házra, hogy bújik be a kéménybe, ha sajogni  fog szegény térde?   Mikulásnak fáj a foga, mosolyogni semmi oka. Hogy fog kinézni szegényke, ha feldagad majd [… Tovább]

HAVAZIK   Ha-ha-ha ha havazik He-he-he he hetekig Hu-hu-hu hu hull a hó Hi-hi-hi hi jajj de jó   Oly sokáig vártunk már Havathozó Január  Ess még ess még folytasd csak Kiszakadt a hó tasak Szétfolyt leve a tavon Hidratál [… Tovább]

  Távol az ország fővárosában tomboló szibériai hidegtől, az alternatív valóság egy pontján, szubtrópusi környezetben a gyorsan és szabadon száguldozó Valószínű Vámpírka váratlanul összeütközik Lehetséges Kisördöggel, aki épp úton van a Szörnyike- Etológiai Egyetem tanszékére. — Sziamia, kisördög! Lehetséges Kisördög [… Tovább]

A hazatérés – Végszó              A kis csapat másnap már Kormiék házában ült a nappaliban és arról számolt be a gyerekeknek, milyen volt a kalandjuk. A kicsik nagyon élvezték a történetet, s közben Dorka finomabbnál finomabb nyalánkságokat hozott nekik. [… Tovább]

Bodobácsi bodobács Bodobácsra ment el, és egy másik bodobácsi bodobácsot vett el.   Bodobácson bodobács Bodobácsost táncol, a szakács meg bodobácsi bodobácsot pácol.   Bodobácsra bodobács bodobácsi busszal soha többé nem bodobál – bodobácson csusszan.   2015. augusztus 11.

8. Opos kertjében   A macskák felkerekedtek, s hamarosan odaértek egy hatalmas kapuhoz, ahol negyven páncélos kutya állt. A cicák elbújtak egy bokorban, mert nagy robajlásra lettek figyelmesek. Egyszer csak egy kutyasereg bukkant fel, középen Opos, a komondor, hátul pedig [… Tovább]

Kicsi vagyok én még, kicsi a ruhám, s magas az a kék ég, ugye, anyukám?   De a gyepen áll kint, emel a papám, s csivitelek úgy, mint verebek a fán.   2015. április 21.  

  Valamikor, nagyon régen, tán még öregapám sem tudja mikor, egy szegény vándor ballagott a poros úton. Olyan meleg nyári nap délutánja volt, hogy még a verebek is elaléltak a forróságtól. A vándor sem bírta sokáig a gyaloglást, és úgy [… Tovább]

6. A Gyűrűs – hegység     A nap már a fák fölött járt és a négy macska megérezte, hogy itt az ebéd ideje. Ettek volna szegények, de nem volt mit. Akkor Kormi felszólalt: – Szerintem próbáljunk meg vadászni! – [… Tovább]

  Volt egyszer egy tündérország, magas hegyekkel körülölelve. Ide egyszerű halandó ember nem tehette be a lábát, és ha mégis megpróbálta, akkor csúnyán megjárta. Soha többé ne mehetett vissza az emberek közé. Örökkön-örökké a tündérek között kellett élnie, és amikor [… Tovább]

9. A nagy leszámolás   Miután diadalmaskodtak az udvari nép felett, berontottak a palotába. Éppen az utolsó percben érkeztek, hiszen Opos a macskaebédhez készülődött. Kormi Oposra szegezte fegyverét, a három macska pedig közrefogta Opos legfőbb bizalmasát, Szilast. Kormi faggatózni kezdett: [… Tovább]

7. Hegyes kardok     A négy macska elindult fel a hegyre. Ahogy felértek, megtalálták a házat és a nagy karosszékében üldögélő öregembert. Illedelmesen köszöntötték: – Jó napot, öregapánk! – Nektek is, fiaim! Gyertek, üljetek le az asztalomhoz, biztos megéheztetek! [… Tovább]

Kormi, a cica éppen felébredt a szundikálásából, amikor a felesége, Felhő lépett oda elé és azt mondta: — Kormi, ideje lenne, hogy a kicsiket megtanítsd vadászni, mert már elég nagyok. Kormi lustán felállt, megreggelizett és ment a kicsikhez. — Gyerekek, [… Tovább]

Mese Sziasztok! Könyvemben a macskám mindennapjait mutatom be Nektek egy kicsit „megfűszerezve”. Igaz, néhány cica élete elég unalmas, de garantálom Nektek, hogy Kormié nagyon, de nagyon izgalmas és rejtélyekkel teli.   1. A kezdet kezdetén   A kertben szikrázott a [… Tovább]

2. Az ismeretlen cica     A hajnal vörösen tört fel az égre. Kormi boldogan nyávogott, hogy magára vonja a figyelmet. Pár perc múlva Dorka jött érte és bevitte a cicát a házba. Korminak azonban kedve támadt visszamenni a kertbe, [… Tovább]

5. A három pandúr     A nap éppen csak felkelt, de a barlangot már annyira betöltötte a fény, mintha délután dereka lenne. Kormi meg is ijedt, ha máskor is ennyire elalszik, akkor nem fog időben odaérni, hogy megmenthesse gyermekeit [… Tovább]

– mese kicsiknek és nagyoknak     Az erdőszéli kaptárban lakott a méhkirálynő, körülötte sok-sok méhecskével, akik az ő lányai voltak. A királynő munkára nevelte lányait. Meg is látszott ennek az eredménye,  mert mézben fürödhetett a nagy család apraja-nagyja. A [… Tovább]

Csacsi pata lépte, ha dobban, Pici Paci tűzszeme lobban. Megy a paci, jár a malom már, ide-oda rezdül a vén nyár. A levele zizzen a szélben, a karomon ül Rami szépen.   Megy a paci, lisztes a molnár, tiki-taki – [… Tovább]

      Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kormi nevű cica. A kis szőrgombóc nagyon szeretett a kertben a virágok között játszani. Az egyik napon hatalmas vihar kerekedett, így a cica nem mehetett ki a szabadba. Bánatában [… Tovább]

 A házunknál sok állat él, és nem számít, ha jön a tél. Mindegyiknek jó vacka van, nem fáznak meg hóban-fagyban.   Itt lakik Kormi cica, pattog, mint a kukorica. A bundája fekete még, nem kell neki hajfesték.   Samu kandúr [… Tovább]

3. Fiatal mamától fiatal kicsik     Telt múlt az idő, s az ifjú pár nagy boldogságban, szeretetben élt, nem is sejtve, hogy hamarosan veszély leselkedik rájuk. A rettegett Opos kutya, az ebek fővezére, friss cicahúsra vágyott, mert nagyon megbetegedett [… Tovább]

    Vége van a hideg télnek, barkát bont a fűzfaág. Virágpompás tarka rétek, vissza  jött a fecskepár.   Istálló-gerendán fészkük tapasztgatják egyre már. El-elnézem szorgos röptük. Tojást kelt a fecskepár.   A kis fecskék nyújtogatják sárgapelyhes nyakukat. Villás szárnyú [… Tovább]