Hegyi újbeszéd
Boldogok a lelki szegények Övék a virtuális szférákEperízű óvszerbe csomagolt Dallama Gazdagok előtt Görbül a tér s a gerinc És száját tátja A tű foka
Megkönnyebbülés
— Errefelé szép az élet — ismételgette magában Répa főtörzsőrmester, pedig falak között élt ő is, de tizenöt evvel a szolgálatkezdés után kivívta a „legrettegettebb” smasszer címét. Őrtársai egyszerre utálták és sajnálták. Ez az ember, vagy emberszerű lény… hízott. [… Tovább]
Bábjátékosok
Egy könnyed laza viccel Ütötted el hogy nem szeretsz Van valaki más “Tudod ilyen az élet Csupa-csupa skizofrén egymásba rohanás Mint aki hantál Vagy mellébeszél -Félig szól félig hallgat- Panyókára vetett Poénok között Magamra maradtam Leforrázva álltam [… Tovább]
ki vagyok, leszek
nekem behűtve kellettél, készre tálalva, elfogytak a finomkodások, a megkezdett mondatok, el kellett vegyelek magadtól, hogy megtaláljam: sírás, kóborlás, most minden célt tévesztett, elengedtem magam, abban a pillanatban tág tereket és újat éreztem, és egy rég elhagyott szerelem [… Tovább]
Érettkék
Bánat? Csak legyint a szilvaág, érettkék könnye lepottyan. Sárga levelek, hiteltelenség fátyla vonta be zöldjük. A táj látványa mögé macskaléptekkel látszat lopódzik.
– csillagok csillaga –
Göncölnyi kincsek minden éjjelragyogva égbolt tengerében –koccannak néha és potyogva vésiklétezésük szikráit szemünkbe.Bámuljuk; Nézd, ó, jaj, de szépek!Tündöklőek az égi fények! Sajnálom minden nap, hogy nyelvük csípte szarka –Vajon a csillagoknak van-e csillaga?
Az én szívem ajtajának…
Az én szívem ajtajának kitörött a sarka, a széllel bélelt nagyvilág bejár udvarába. Hiába gazdája, benne táncát járja. Lelkemből varrott ködmönöm felvettem magamra, hogy a szívemnek a tüzét a szél el ne fújja. Ihajja-csuhajja, lobogjon a lángja! [… Tovább]
Áldott, új világ
Gyönyörű az ősz most, friss terveket szül majd,lelkem szárnyalását mutatja az új dal.Hegyen, völgyön, réten futok immár hozzád,nem téríthet el majd sem vihar, sem honvágy. Szívünk, lelkünk, testünk feltámadt egyszerre,egymásra találtunk, nem vagyunk elveszve.Ujjaink most lassan egymásba fonódnak,megújult életünk [… Tovább]
Kigubózódó
Látod, szerelmem, betöltesz kinyíló szavaiddal. A hajnali Hold lüktet álmodó szemű vérerekben, közel-távol örömed oldja mindenséggé bennem. Felismerhetővé teszed azt, amire rácsodálkozni jó, kigubóztatsz végtelen lelket, hiszen erre való a szellem. Haját fésüli az erdő, vacogó, szeles a [… Tovább]
Krisztina 7.
Reggel korán ébredt, már ahhoz is volt kedve, hogy készítsen magának két meleg szendvicset, és meg is egye a kávé előtt. Míg főtt a kávé felhívta Szabinát. — Helló! Szabina, hogy vagy? — Helló, Imi, te vagy? Kösz, én [… Tovább]
Ősz
Napok óta esik, már az esernyőm is átázik. Nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen jellemzője az évszaknak, mégis… Jobban kedvelem, amikor napsütéses, indián léptű, suhanó szellővel játszó színeket festő, szép őszi napokat élünk. A kedvencemet. Bolondja vagyok a meleg, [… Tovább]
Őszi snittek
Felhő álarc mögé bújta megfáradt napsugár,indián nyarunknak vége.Elővették szürke felöltőiket szőlőtőkék és hársfák.Színes leveleikből mesés,de gyorsan enyésző szőnyegetszőtt Dionüszosz és a Hórák.Idegen égi vándorokgá-gá-gilik kiáltása hallik párába rejtőzötttavunk felől, miközbengörcsösen szorítom kezed,becézgető csókjaimmalhintem tele ajkadat. Csillogó szemedben [… Tovább]
Rövidek
Ki lehet? A tó fenekén látok egy képet, ki lehet, mert rám nem emlékeztet. Utak Súlyos terheket vinni sötét utakon, messze, és örökre eltűnni a titkos végtelenbe. Mi az? A szárnyas hópelyhek elfödik [… Tovább]
A titok (tizennegyedik rész)
Előzmények: Laci és Bánfi bemennek a kórházba. Találkoznak az egyik ápolttal, Annával. Anna egy verset ad Lacinak. Szilvi jóllakottan nekiáll iratot rendezni. Azon gondolkodik, vajon a hadnagyból lehetne-e, nagy ő. Léna elmondja Rékának, anyja meglőtte támadóját. A lány elmeséli neki, [… Tovább]
Roppant önzően, roppant kevélyen
saját fotó Roppant önzően, roppant kevélyen Koosán Ildikó ömlik a szó akarva, akaratlan, megtagadom százszor is magam; Uram, a szívem rég lakatlan, kikacag boldog, boldogtalan; roppant önzően, roppant kevélyen ébred a hajnal, hívnak a napok, több [… Tovább]
Gorgók
Jávorka Csaba: Gorgo c. festményére Átlépni Hádész kapuját– a sirályok hallgatnak.Titkaink voltak,megpecsételt szent titkok.Lefolyt előttünk az életed.Könnyeztél?láttad arcát a reménytelenszerelemnek?Perszeusz, hol van az érctorony?Hol van a pajzs,tükre a szenvedésnek?Hol van a barlang csendje?levágott fejek, hajfonatok.Lefolyt a véred!Pegaszosz szárnyalásakihasítja [… Tovább]
Spinning
— Huuu! Attól nagyon csinos lesz a nők feneke….— hangzott el egy baráti társaságban a mondat egy jóképű férfi szájából. Arckifejezése hitelesítette tapasztalatát. A popsiformáló módszer, melyről épp szó esett, a spinning volt. Furcsa szerkezet az ember, legalább is [… Tovább]
Balatoni vihar
Zöld, szürke hullám, csatakos harag, prüszköl, hörög, mint prédáján a vad, a felhők tépett rojtja habba ér, saját hurkába tekerül a szél, és csapzott fővel szaggatja az ég, a villám-ajzott, hörgő hangszerét, s úgy reng a víz a szakadt ösztönön, [… Tovább]
Mesterséges sötétség
Kép: Vörös Eszter Anna: Mesterséges sötétség Mint feketén fénylő tinta, lopakodva ivódik belém a mesterséges sötétség. Fölöttem tornyosulva bontja, teríti rám oly ördögi mosolyát a szürkület ura. Nem fénylik itt most semmi sem, csak a szeretet [… Tovább]
Naplemente…
Ez az írás valójában helyzetjelentésféle… Motorizált jármű lett belőlem, alattam kerekek forognak. Azt hihetnék egybeforrtunk, pedig csak ülök, nem nőttem kényelmi fotelembe. A vezetést egészen objektív okokból átengedem, nem én nyomom a joystickot. Haladunk, s ez komoly haladás. Már [… Tovább]
A halálmotívum vonala Radnóti Miklós költészetében
A költő fiatal korától érzi a fasizmus fenyegetését, ismeri emberellenes ideológiáját. Annak súlyát a személye elleni támadásokban, fenyegetésekben érzi, s a korán jelentkező haláltudatot, halálfélelmet a Fanni iránt érzett szerelmi érzés sem tudja feloldani. 1. Kezdem a cím értelmezésével. [… Tovább]
A Főnök
Átviharzott az irodán. Ezt sokadszor tette meg. Benyitott, berohant, üvöltött egyet, majd kirohant, de ez csak az első felvonás volt, tudtuk mind a hárman. Szemben velem Viola, mellettem Lili, a harmadik sarokban jómagam. Meghökkenve ástuk bele magunkat a papírkötegekbe. Jött [… Tovább]
Ítélet
Hát, ez érthetetlen! Szilvi és Judit gyermekkori jó barátok, felnőtt korukban is fenntartották a barátságukat, bár férjhezmenetelük után elég távol laktak egymástól. Évente legalább egyszer összejöttek, s ilyenkor lelkesen felemlegették együtt töltött gyermekéveiket. Most éppen egy alkalom adódott az [… Tovább]
A kis Kékbusz kalandjai – 4
Új kalandra fel, irány az erdő! A kis Kékbusz izgatottan várta a reggelt, a túrahotel még csendben vigyázta apró vendégei álmát. A személyzet csendesen készült a gyerekek ébredésére. Jó meleg fürdővíz és finom illatos reggeli várt rájuk. Ritka alkalom, [… Tovább]
Vörös sátán
Barna, zöld szemű angyal vagy, vörös sátánok követnek.Én őrizlek, s maradok örök honod, erős leszek – neked.
Csönd az én fiam
Megtörhetetlen ragyogás,álarctalan rózsafa,szentek lüktető hasonmása, télben rekedt göncölszekér, sápadt-őszi istenmorzsa, jégvirágos szívverés,csönd az én fiam.
Őszi ábránd
Gesztenyefák öveztetemetőben csendes áhítat honol. Senki sem siet, csupán hervadt koszorúk és ódon kripták dohos szaga gátolhatja szellemünk szabad csapongását.Műmárvány sírhelycsorba szegélyénmegülve ábrándozom.Pár percre elfeledemvegetáló porhüvelyem tespedt szorítását, pille szárnyon röppentem vissza gyermekkoromba.Akkor avarban megbújtgesztenyét kerestem,melyek otthoncsikókká, tehénné,bömbölő [… Tovább]
Költői kérdés
KÖLTŐI KÉRDÉS Koosán Ildikó Versek! Ti szívünkből csorduló szavak, teremtő percekben gyönyör-áldozat, kopár falak között rejtőző csodák, bensőnk titkát őrző üvegpaloták! Jut-e hely számotokra e halál-tánc vigalomba’ vagy lemond rólatok végképp a világ? 2004. szeptember
Batyuba kötve múltam
Összesöpörtem és batyuba kötöttem múltam emlékeit.Bár tiritarka darabkái nemfoglaltak sok helyet, de kísérteni vissza jártak.Nincs rájuk már semmi szükség.Új selyemzsinórt fontaknekem a Párkák, mely mesés ugyan és csöppet sem szoros,de mégis megszabja létemet.Elmúlt napok, órák és percekmár hasztalan kiáltoznak [… Tovább]
Prédakép(p)
Neked eufóriát hoz minden péntek reggel: gyorsan kiposztolod, milyen védtelen nyafka vagy, hogy az első két kávé nélkül még nem ébredsz fel – hazugságokban pancsolsz – s nem is látod önmagad. A világ eltérő része azonban megfigyel, [… Tovább]