Vers

Hegyi újbeszéd

  Boldogok a lelki szegények Övék a virtuális szférákEperízű óvszerbe csomagolt Dallama   Gazdagok előtt Görbül a tér s a gerinc És száját tátja A tű foka

Novella

Megkönnyebbülés

  — Errefelé szép az élet — ismételgette magában Répa főtörzsőrmester, pedig falak között élt ő is, de tizenöt evvel a szolgálatkezdés után kivívta a „legrettegettebb” smasszer címét. Őrtársai egyszerre utálták és sajnálták. Ez az ember, vagy emberszerű lény… hízott. [… Tovább]

Vers

Bábjátékosok

Egy könnyed laza viccel Ütötted el hogy nem szeretsz  Van valaki más “Tudod ilyen az élet Csupa-csupa skizofrén egymásba rohanás Mint aki hantál     Vagy mellébeszél -Félig szól félig hallgat- Panyókára vetett Poénok között Magamra maradtam   Leforrázva álltam [… Tovább]

Vers

ki vagyok, leszek

    nekem behűtve kellettél, készre tálalva, elfogytak a finomkodások, a megkezdett mondatok, el kellett vegyelek magadtól, hogy megtaláljam: sírás, kóborlás, most minden célt tévesztett, elengedtem magam, abban a pillanatban tág tereket és újat éreztem, és egy rég elhagyott szerelem [… Tovább]

Vers

Érettkék

    Bánat? Csak legyint a szilvaág, érettkék könnye lepottyan.   Sárga levelek, hiteltelenség fátyla vonta be zöldjük.   A táj látványa mögé macskaléptekkel látszat lopódzik.        

Vers

– csillagok csillaga –

    Göncölnyi kincsek minden éjjelragyogva égbolt tengerében –koccannak néha és potyogva vésiklétezésük szikráit szemünkbe.Bámuljuk; Nézd, ó, jaj, de szépek!Tündöklőek az égi fények! Sajnálom minden nap, hogy nyelvük csípte szarka –Vajon a csillagoknak van-e csillaga?  

Vers

Az én szívem ajtajának…

Az én szívem ajtajának kitörött a sarka, a széllel bélelt nagyvilág bejár udvarába.   Hiába gazdája, benne táncát járja.   Lelkemből varrott ködmönöm felvettem magamra, hogy a szívemnek a tüzét a szél el ne fújja.   Ihajja-csuhajja, lobogjon a lángja! [… Tovább]

Vers

Áldott, új világ

  Gyönyörű az ősz most, friss terveket szül majd,lelkem szárnyalását mutatja az új dal.Hegyen, völgyön, réten futok immár hozzád,nem téríthet el majd sem vihar, sem honvágy. Szívünk, lelkünk, testünk feltámadt egyszerre,egymásra találtunk, nem vagyunk elveszve.Ujjaink most lassan egymásba fonódnak,megújult életünk [… Tovább]

Vers

Kigubózódó

    Látod, szerelmem, betöltesz kinyíló szavaiddal. A hajnali Hold lüktet álmodó szemű vérerekben, közel-távol örömed oldja mindenséggé bennem. Felismerhetővé teszed azt, amire rácsodálkozni jó, kigubóztatsz végtelen lelket, hiszen erre való a szellem. Haját fésüli az erdő, vacogó, szeles a [… Tovább]

Kisregény

Krisztina 7.

   Reggel korán ébredt, már ahhoz is volt kedve, hogy készítsen magának két meleg szendvicset, és meg is egye a kávé előtt. Míg főtt a kávé felhívta Szabinát. — Helló! Szabina, hogy vagy? — Helló, Imi, te vagy? Kösz, én [… Tovább]

Monológ

Ősz

    Napok óta esik, már az esernyőm is átázik. Nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen jellemzője az évszaknak, mégis… Jobban kedvelem, amikor napsütéses, indián léptű, suhanó szellővel játszó színeket festő, szép őszi napokat élünk. A kedvencemet. Bolondja vagyok a meleg, [… Tovább]

Vers

Őszi snittek

      Felhő álarc mögé bújta megfáradt napsugár,indián nyarunknak vége.Elővették szürke felöltőiket szőlőtőkék és hársfák.Színes leveleikből mesés,de gyorsan enyésző szőnyegetszőtt Dionüszosz és a Hórák.Idegen égi vándorokgá-gá-gilik kiáltása hallik párába rejtőzötttavunk felől, miközbengörcsösen szorítom kezed,becézgető csókjaimmalhintem tele ajkadat. Csillogó szemedben [… Tovább]

Vers

Rövidek

  Ki lehet?   A tó fenekén látok egy képet, ki lehet, mert rám nem emlékeztet.     Utak   Súlyos terheket vinni sötét utakon, messze, és örökre eltűnni a titkos végtelenbe.    Mi az?   A szárnyas hópelyhek elfödik [… Tovább]

Kisregény

A titok (tizennegyedik rész)

Előzmények: Laci és Bánfi bemennek a kórházba. Találkoznak az egyik ápolttal, Annával. Anna egy verset ad Lacinak. Szilvi jóllakottan nekiáll iratot rendezni. Azon gondolkodik, vajon a hadnagyból lehetne-e, nagy ő. Léna elmondja Rékának, anyja meglőtte támadóját. A lány elmeséli neki, [… Tovább]

Vers

Roppant önzően, roppant kevélyen

saját fotó Roppant önzően, roppant kevélyen                          Koosán Ildikó   ömlik a szó akarva, akaratlan, megtagadom százszor is magam; Uram, a szívem rég lakatlan, kikacag boldog, boldogtalan;   roppant önzően, roppant kevélyen ébred a hajnal, hívnak a napok, több [… Tovább]

Vers

Gorgók

Jávorka Csaba: Gorgo c. festményére     Átlépni Hádész kapuját– a sirályok hallgatnak.Titkaink voltak,megpecsételt szent titkok.Lefolyt előttünk az életed.Könnyeztél?láttad arcát a reménytelenszerelemnek?Perszeusz, hol van az érctorony?Hol van a pajzs,tükre a szenvedésnek?Hol van a barlang csendje?levágott fejek, hajfonatok.Lefolyt a véred!Pegaszosz szárnyalásakihasítja [… Tovább]

Élménybeszámoló

Spinning

  — Huuu! Attól nagyon csinos lesz a nők feneke….— hangzott el egy baráti társaságban a mondat egy jóképű férfi szájából. Arckifejezése hitelesítette tapasztalatát. A popsiformáló módszer, melyről épp szó esett, a spinning volt. Furcsa szerkezet az ember, legalább is [… Tovább]

Vers

Balatoni vihar

Zöld, szürke hullám, csatakos harag, prüszköl, hörög, mint prédáján a vad, a felhők tépett rojtja habba ér, saját hurkába tekerül a szél, és csapzott fővel szaggatja az ég, a villám-ajzott, hörgő hangszerét, s úgy reng a víz a szakadt ösztönön, [… Tovább]

Vers

Mesterséges sötétség

Kép: Vörös Eszter Anna: Mesterséges sötétség     Mint feketén fénylő tinta, lopakodva ivódik belém  a mesterséges sötétség.   Fölöttem tornyosulva bontja, teríti rám oly ördögi mosolyát a szürkület ura.    Nem fénylik itt most semmi sem, csak a szeretet [… Tovább]

Novella

Naplemente…

Ez az írás valójában helyzetjelentésféle…   Motorizált jármű lett belőlem, alattam kerekek forognak. Azt hihetnék egybeforrtunk, pedig csak ülök, nem nőttem kényelmi fotelembe. A vezetést egészen objektív okokból átengedem, nem én nyomom a joystickot. Haladunk, s ez komoly haladás. Már [… Tovább]

Novella

A Főnök

Átviharzott az irodán. Ezt sokadszor tette meg. Benyitott, berohant, üvöltött egyet, majd kirohant, de ez csak az első felvonás volt, tudtuk mind a hárman. Szemben velem Viola, mellettem Lili, a harmadik sarokban jómagam. Meghökkenve ástuk bele magunkat a papírkötegekbe. Jött [… Tovább]

Novella

Ítélet

Hát, ez érthetetlen!   Szilvi és Judit gyermekkori jó barátok, felnőtt korukban is fenntartották a barátságukat, bár férjhezmenetelük után elég távol laktak egymástól. Évente legalább egyszer összejöttek, s ilyenkor lelkesen felemlegették együtt töltött gyermekéveiket. Most éppen egy alkalom adódott az [… Tovább]

Mese

A kis Kékbusz kalandjai – 4

Új kalandra fel, irány az erdő!   A kis Kékbusz izgatottan várta a reggelt, a túrahotel még csendben vigyázta apró vendégei álmát. A személyzet csendesen készült a gyerekek ébredésére. Jó meleg fürdővíz és finom illatos reggeli várt rájuk. Ritka alkalom, [… Tovább]

Vers

Csönd az én fiam

Megtörhetetlen ragyogás,álarctalan rózsafa,szentek lüktető hasonmása, télben rekedt göncölszekér, sápadt-őszi istenmorzsa, jégvirágos szívverés,csönd az én fiam. 

Vers

Őszi ábránd

    Gesztenyefák öveztetemetőben csendes áhítat honol. Senki sem siet, csupán hervadt koszorúk és ódon kripták dohos szaga gátolhatja szellemünk szabad csapongását.Műmárvány sírhelycsorba szegélyénmegülve ábrándozom.Pár percre elfeledemvegetáló porhüvelyem tespedt szorítását, pille szárnyon röppentem vissza gyermekkoromba.Akkor avarban megbújtgesztenyét kerestem,melyek otthoncsikókká, tehénné,bömbölő [… Tovább]