Hónap: 2015 szeptember

  Boldogok a lelki szegények Övék a virtuális szférákEperízű óvszerbe csomagolt Dallama   Gazdagok előtt Görbül a tér s a gerinc És száját tátja A tű foka

    Bánat? Csak legyint a szilvaág, érettkék könnye lepottyan.   Sárga levelek, hiteltelenség fátyla vonta be zöldjük.   A táj látványa mögé macskaléptekkel látszat lopódzik.        

    Göncölnyi kincsek minden éjjelragyogva égbolt tengerében –koccannak néha és potyogva vésiklétezésük szikráit szemünkbe.Bámuljuk; Nézd, ó, jaj, de szépek!Tündöklőek az égi fények! Sajnálom minden nap, hogy nyelvük csípte szarka –Vajon a csillagoknak van-e csillaga?  

Az én szívem ajtajának kitörött a sarka, a széllel bélelt nagyvilág bejár udvarába.   Hiába gazdája, benne táncát járja.   Lelkemből varrott ködmönöm felvettem magamra, hogy a szívemnek a tüzét a szél el ne fújja.   Ihajja-csuhajja, lobogjon a lángja! [… Tovább]

    Látod, szerelmem, betöltesz kinyíló szavaiddal. A hajnali Hold lüktet álmodó szemű vérerekben, közel-távol örömed oldja mindenséggé bennem. Felismerhetővé teszed azt, amire rácsodálkozni jó, kigubóztatsz végtelen lelket, hiszen erre való a szellem. Haját fésüli az erdő, vacogó, szeles a [… Tovább]

  Ki lehet?   A tó fenekén látok egy képet, ki lehet, mert rám nem emlékeztet.     Utak   Súlyos terheket vinni sötét utakon, messze, és örökre eltűnni a titkos végtelenbe.    Mi az?   A szárnyas hópelyhek elfödik [… Tovább]

saját fotó Roppant önzően, roppant kevélyen                          Koosán Ildikó   ömlik a szó akarva, akaratlan, megtagadom százszor is magam; Uram, a szívem rég lakatlan, kikacag boldog, boldogtalan;   roppant önzően, roppant kevélyen ébred a hajnal, hívnak a napok, több [… Tovább]

Zöld, szürke hullám, csatakos harag, prüszköl, hörög, mint prédáján a vad, a felhők tépett rojtja habba ér, saját hurkába tekerül a szél, és csapzott fővel szaggatja az ég, a villám-ajzott, hörgő hangszerét, s úgy reng a víz a szakadt ösztönön, [… Tovább]

Kép: Vörös Eszter Anna: Mesterséges sötétség     Mint feketén fénylő tinta, lopakodva ivódik belém  a mesterséges sötétség.   Fölöttem tornyosulva bontja, teríti rám oly ördögi mosolyát a szürkület ura.    Nem fénylik itt most semmi sem, csak a szeretet [… Tovább]

    Barna, zöld szemű angyal vagy, vörös sátánok követnek.Én őrizlek, s maradok örök honod, erős leszek – neked.  

Megtörhetetlen ragyogás,álarctalan rózsafa,szentek lüktető hasonmása, télben rekedt göncölszekér, sápadt-őszi istenmorzsa, jégvirágos szívverés,csönd az én fiam. 

KÖLTŐI KÉRDÉS             Koosán Ildikó   Versek! Ti szívünkből  csorduló szavak, teremtő percekben  gyönyör-áldozat, kopár falak között  rejtőző csodák,  bensőnk titkát őrző üvegpaloták! Jut-e hely számotokra e halál-tánc vigalomba’  vagy lemond rólatok  végképp a világ?       2004. szeptember 

  Összesöpörtem és batyuba kötöttem múltam emlékeit.Bár tiritarka darabkái nemfoglaltak sok helyet, de kísérteni vissza jártak.Nincs rájuk már semmi szükség.Új selyemzsinórt fontaknekem a Párkák, mely mesés ugyan és csöppet sem szoros,de mégis megszabja létemet.Elmúlt napok, órák és percekmár hasztalan kiáltoznak [… Tovább]

    Neked eufóriát hoz minden péntek reggel: gyorsan kiposztolod, milyen védtelen nyafka vagy, hogy az első két kávé nélkül még nem ébredsz fel – hazugságokban pancsolsz – s nem is látod önmagad.   A világ eltérő része azonban megfigyel, [… Tovább]