Böröczki Mihály - Mityka : Papsajt és vadsóska

Picinyke zöld, az íze sem maradt meg,

csak visszarémlő mozdulatok, vagy egy

gyerekkoromból előrántott fénykép,

egy óriási legelő, s a kék ég,

és végigkóstoltuk az egész rétet,

befalva, ami ehetőre érett,

hogy kitől tudtunk ennyiféle titkot,

hogy merre nő, hogy mikor érik itt-ott,

már nem emlékszem, csak a forró nyárra,

a kemény talpú kölyök-meztéllábra,

s mert fű közt nőtt a vadsóska, s a papsajt,

mi dézsmáltuk a megterített asztalt,

úgy szépül minden innen visszanézve,

a Napnak akkor más volt még a fénye,

az idő észrevétlen telt magától,

és langyos vizű volt a nyári zápor,

s mi el-eltűnik, rátalálok könnyen,

egy hihetetlen vastag mesekönyvben.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1008 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.