Böröczki Mihály - Mityka : Papsajt és vadsóska

Nyomtatás

Picinyke zöld, az íze sem maradt meg,

csak visszarémlő mozdulatok, vagy egy

gyerekkoromból előrántott fénykép,

egy óriási legelő, s a kék ég,

és végigkóstoltuk az egész rétet,

befalva, ami ehetőre érett,

hogy kitől tudtunk ennyiféle titkot,

hogy merre nő, hogy mikor érik itt-ott,

már nem emlékszem, csak a forró nyárra,

a kemény talpú kölyök-meztéllábra,

s mert fű közt nőtt a vadsóska, s a papsajt,

mi dézsmáltuk a megterített asztalt,

úgy szépül minden innen visszanézve,

a Napnak akkor más volt még a fénye,

az idő észrevétlen telt magától,

és langyos vizű volt a nyári zápor,

s mi el-eltűnik, rátalálok könnyen,

egy hihetetlen vastag mesekönyvben.