Egy könnyed laza viccel Ütötted el hogy nem szeretsz Van valaki más “Tudod ilyen az élet Csupa-csupa skizofrén egymásba rohanás Mint aki hantál Vagy mellébeszél -Félig szól félig hallgat- Panyókára vetett Poénok között Magamra maradtam Leforrázva álltam [… Tovább]
nekem behűtve kellettél, készre tálalva, elfogytak a finomkodások, a megkezdett mondatok, el kellett vegyelek magadtól, hogy megtaláljam: sírás, kóborlás, most minden célt tévesztett, elengedtem magam, abban a pillanatban tág tereket és újat éreztem, és egy rég elhagyott szerelem [… Tovább]
Bánat? Csak legyint a szilvaág, érettkék könnye lepottyan. Sárga levelek, hiteltelenség fátyla vonta be zöldjük. A táj látványa mögé macskaléptekkel látszat lopódzik.
Göncölnyi kincsek minden éjjelragyogva égbolt tengerében –koccannak néha és potyogva vésiklétezésük szikráit szemünkbe.Bámuljuk; Nézd, ó, jaj, de szépek!Tündöklőek az égi fények! Sajnálom minden nap, hogy nyelvük csípte szarka –Vajon a csillagoknak van-e csillaga?
Az én szívem ajtajának kitörött a sarka, a széllel bélelt nagyvilág bejár udvarába. Hiába gazdája, benne táncát járja. Lelkemből varrott ködmönöm felvettem magamra, hogy a szívemnek a tüzét a szél el ne fújja. Ihajja-csuhajja, lobogjon a lángja! [… Tovább]
Gyönyörű az ősz most, friss terveket szül majd,lelkem szárnyalását mutatja az új dal.Hegyen, völgyön, réten futok immár hozzád,nem téríthet el majd sem vihar, sem honvágy. Szívünk, lelkünk, testünk feltámadt egyszerre,egymásra találtunk, nem vagyunk elveszve.Ujjaink most lassan egymásba fonódnak,megújult életünk [… Tovább]
Látod, szerelmem, betöltesz kinyíló szavaiddal. A hajnali Hold lüktet álmodó szemű vérerekben, közel-távol örömed oldja mindenséggé bennem. Felismerhetővé teszed azt, amire rácsodálkozni jó, kigubóztatsz végtelen lelket, hiszen erre való a szellem. Haját fésüli az erdő, vacogó, szeles a [… Tovább]
