arcomat az arcodhoz legérzékenyebb csendben felszínen szőrszálakig hajtól a fejbőrömig ujjaim a körmökhöz pusztító nem kiélni festeni fénykörökkel kielégült az agyam ma akart összetörni elmaradt a katarzis feloldódtam sírásban olvadtam nevetéstől és még mindig nem tudom én most sem én [… Tovább]
nekem behűtve kellettél, készre tálalva, elfogytak a finomkodások, a megkezdett mondatok, el kellett vegyelek magadtól, hogy megtaláljam: sírás, kóborlás, most minden célt tévesztett, elengedtem magam, abban a pillanatban tág tereket és újat éreztem, és egy rég elhagyott szerelem [… Tovább]
Ebben a színtelen, semmilyen estében gyalogolok a Margit körúton végig. A lámpák sárgán ijedeznek, hogy süpped be súlyom alatt a beton, nézik. Mint a találkozás után, a szám úgy reszket, és kezeim hidegek, de akkor te melengetted. Koszos ez a [… Tovább]
ma este láttam az arcod olyan élesen, ahogy többé nem fogom, és a házak meg a fények összenőttek velünk, gondolom, ez is egy pillanat volt, de a tények mind utolérik a buszt, amin előled menekültem, szédültem, odavetettem egy szót, [… Tovább]
az utca ma hallgat rejtve marad minden ezt akarhatta a vallással is isten azért miszticizálta a létezést imákba hogy tudni akarjuk mi jöhet utána nem látok át rajta én nem látok rajtad át lefolyt sminkkel [… Tovább]
visz az id? a ködös tájon. fekete madarakból a csupasz faágak, itt rohantam, ismer?s ez, itt hittem sokszor, hogy megtalállak. menekül az id?: a hátán velem. és úgy félek, valami rettegve üldöz, jön mögöttem: nagy szájával, éhesen. jött megenni [… Tovább]
Évek voltak, múltak képek, s most megint ugyanott. Halott út, alattunk roskadozott, zöldre festett kerítés, hol mentem. Hol mentem és ki szeretett engem? Arcom sok folt, ahogy rezdül az es?s utca, halvány vonalak, körök, a hajnal beleköp, egy [… Tovább]
Eszem, s vizsgálom az érzéseketa padon ülve, nem bánoma romló világot (hangyák ülnek a lekváron),sem a vágyat fékez? érveket, csak szerveket elemzek, tüd?t és belet,hogy mi fáj, ha félek. Hiábahiszem, hogy közel vagy, ez kábadelírium csak: szeretlek, szerettelek: szavak. [… Tovább]
Morzsolódok egyre sziklákon, homokon, Lelkem a Semmivel rokon. Megint a Nihil, aztán vége… Bezártalak a csend közelségébe.
…voltam már szobor, vágyfalategy éhes szájban, s ringatókét kar közt földet, vagy falattámasztó senki. Változó, hogy mi mindenen mehet át egy test. És rajta mi minden…De most már félti magányát:porhótól piszkos az ingem. De most már másként ér a csók:tizennyolc [… Tovább]
