Seres László : Bábjátékosok

Egy könnyed laza viccel

Ütötted el hogy nem szeretsz 

Van valaki más

“Tudod ilyen az élet

Csupa-csupa skizofrén

egymásba rohanás

Mint aki hantál

 

 

Vagy mellébeszél

-Félig szól félig hallgat-

Panyókára vetett

Poénok között

Magamra maradtam

 

Leforrázva álltam ott

Szinte fájt amit szemem

Ideghártyája láttatott 

A semmiből alánk futó éles

Éles hajtűkanyart füstölgő égi 

Füstölgő fényoszlopot

Ahogy megnyílt felettem a menny

S belé kapaszkodtam

Félig holtan vagy egészen tán

Térdre rogyva

a “van más” résznél

 

A szívem is megállt

S várt hogy utólérjem

Felfogjam épésszel

Ami történt

Hogy mind ami igaz volt

Mára hazuggá vált

Eltűnt egyetlen egy

Fékcsikordulás nélkül

Mint a belém fojtott

Gyilkos hangrobbanás

Azt kívántam

Hogy többé ne is lássam

 

Az ajtó csapódás vészjelét

Hallom ahogy visszadörren 

Magamra zár mint a sír

A függöny lehullt

Kiterítve senki földjén

Mely felér cserbenhagyásos

Gázolással

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.