Nézd… Olyan vagyok, mint a magányos id?, mely kivénhedt fák törzsébe a szerelmet írja. Ellobbant pillanat vagyok, egy örökkévalóság illúziója, melybe belecsorog a lét. Minden gondolatom álom, és nem menekszem, még ha oly annyira is távolba vágyom az [… Tovább]
Gyomorszáj tájékról indul az érzés, szétárad alattomban, kibuggyan körmeim alól. Széthullok. De a bőr tartja még jégvirágos kedvemet. Fagyott mosoly. — Egy kicsit hiányzol, remélem, hallok felőled! — Sikoltanék… ENNYI? Nem érdemelsz Te meg. Csalódás nyaldossa kinyílt sebemet. [… Tovább]
A két férfi keményen dolgozott. A hideg ellenére kimelegedtek, hiszen küszködniük kellett a fagyos talajjal. Egy ideig csak az ásók zaja, a kiemelt és hátrajahajigált rögök puffanása hallatszott. Majd a fa fedelet is lefeszítették. – Na, nézzük – [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!