Hónap: 2009 február

  Nézd… Olyan vagyok, mint a magányos id?, mely kivénhedt fák törzsébe a szerelmet írja. Ellobbant pillanat vagyok, egy örökkévalóság illúziója, melybe belecsorog a lét.   Minden gondolatom álom, és nem menekszem, még ha oly annyira is távolba vágyom az [… Tovább]

Gyomorszáj tájékról indul az érzés, szétárad alattomban, kibuggyan körmeim alól. Széthullok. De a bőr tartja még jégvirágos kedvemet. Fagyott mosoly.   — Egy kicsit hiányzol, remélem, hallok felőled! —   Sikoltanék… ENNYI? Nem érdemelsz Te meg. Csalódás nyaldossa kinyílt sebemet. [… Tovább]

  Ne kérdezz, ne szólj, ne keress, most elbújok egy kis időre, úgy ezer évre, vissza a kék-burokba, anyám ringató csendjébe, ahonnan egykor jöttem csupaszon, félve.   Indulj már, ne félj, ne nézz hátra, hisz én majd követlek álruhában, angyalként, [… Tovább]

Ez egy igen – igen régi darab.     Járom az erd?t, amíg kin?a faodvában a bíbor id?,lábam alatt a f? serceg,s egy élet dalát kattogjákfenntr?l a csillag percek.   Lassú ez az álom, de ma mégelég, amíg a határ [… Tovább]

    Ó, tavasz, jönnöd kéne már, Lásd, a tél ereje az idővel pereg, Tőled vár kegyes feloldozást… Ha útjára engeded, Bizton megtérül méltó érdemed! Ne késlekedj!            

  Olyan kis véznák a napok, hogy még én sem tudom zsíros tenyeremmel jóllakatni őket, ilyenkor télen. Az erekben éppen csak látszólag kering valami folyadék, mint befagyott patakunknak jege alatt kínlódó buborék, úgy küzd a plazma. Üres polcokkal kong a [… Tovább]

        Csuklómból ered az erdő – kezem, Ujjaim, öt szél kócolta fa. Körmeim fészkek – madarak otthona. Körömágyam lemenő Nap, Az apró ráncok – száz patak. Szőrszálaim – füvek. Anyajegyek – hegyek. Ökölbe rándulásom Leszegett, eső nélküli, [… Tovább]

a kép Kincs? m?ve   Hétköznapok 1tükör (reggel hét)   a hétköznapok iszonyataúgy hántja le arcomrólaz álomból szakadt mosolytmint reggel fényes borotváméjszaka n?tt borostám   Hétköznapok 2olajbányász tér (csendélet) szürke falakon elömlik a fényaknák fölött a liftek megállnaka kifeszült csendben. [… Tovább]

…   Márciusi els? csokrom, tudom, t?led kapom. Én életet adtam neked e napon. Vasárnap volt… körmét már behúzta a fagy, nedves föld illata szállt, aranysárga fényben úszott a hintapad. Halk ibolyaillat friss lehelete bársonyosan cirógatta arcom, akkor éreztem, itt [… Tovább]

  Bár még reggel kopog a fagy, de ha opálos derengés felt?zi a Napot az égre, picike sugarak ragyognak szivárványosan. A tó jegén siklanak csak körbe, aztán megtörve százfelé szórják a fényt a f?szál harmatcseppfején. Nézd csak a hajlós f?zfa [… Tovább]

A kép foglya is csak  afféle cserfes rab; ketrecében vallomást tesz a derivált én, mint tavasszal az éled? természet, ám a tudat odalopja mellé a pillanat kig?zölgését, és párája ezer színben aggatja rá a világ bokrain fennakadt sóhajokat.   De [… Tovább]

Olyan, mint felfelé tartani egy bizonyoslelki sétányon.Szervez?er? már nincs, központozás még.A meredély ott, arra lejt, karhossznyi. De hiszennincs gravitáció. A fák is, a parki fáknem tudni, mit keresnek itt. Sétány ez?   Olyan, mint gomolygás. Köd, ha már sétány.Út az [… Tovább]

      Gyerünk! Tapossatok végig rajtam!, üvöltöm a földön fekve, álmomban. Aztán felállok és elkeseredés helyett gy?lölettel a szívemben szembeszállok egy láthatatlan alakkal. A kép lassan megtelik részletekkel. A nappali bordó-kék sz?nyegével, a szobába vezet? ajtón tükröz?d? fénnyel, a [… Tovább]

A gyerekkor idézése Emlékeimb?l úgy hiányzol, mint zsíros kenyérr?l a cukor. Mint csíp?s kezemt?l ég? szemem világa. Hiányzol anyám. Mégis. Pedig van helyetted valaki, aki tisztába tesz, megfüröszt, járni tanít, hamisan énekel, kigyötri a szorzótáblát és kipofozza az álló bet?ket [… Tovább]