Nézd… Olyan vagyok, mint a magányos id?, mely kivénhedt fák törzsébe a szerelmet írja. Ellobbant pillanat vagyok, egy örökkévalóság illúziója, melybe belecsorog a lét. Minden gondolatom álom, és nem menekszem, még ha oly annyira is távolba vágyom az [… Tovább]
Gyomorszáj tájékról indul az érzés, szétárad alattomban, kibuggyan körmeim alól. Széthullok. De a bőr tartja még jégvirágos kedvemet. Fagyott mosoly. — Egy kicsit hiányzol, remélem, hallok felőled! — Sikoltanék… ENNYI? Nem érdemelsz Te meg. Csalódás nyaldossa kinyílt sebemet. [… Tovább]
A két férfi keményen dolgozott. A hideg ellenére kimelegedtek, hiszen küszködniük kellett a fagyos talajjal. Egy ideig csak az ásók zaja, a kiemelt és hátrajahajigált rögök puffanása hallatszott. Majd a fa fedelet is lefeszítették. – Na, nézzük – [… Tovább]
(meghallgatom) Didergő árva időtlenségbe fordul, a csupasz csendesség, haldoklik, örökös álma után sóhajt. Egyszerre megtorpan a tér, sátrat bont az idő, már jöhet a másik, egy következő…
A szerelem most égeti vágyaim ajtaját… Én kinyitom, az égő tűz had járjon át, s nem érdekel, mi a vége, s az mennyire fáj, csak történjen valami olyan, mit élvezni tudnék már… Használjon ki, tépjen szét, ha neki ez vágya, [… Tovább]
Hamis értékrendekt?l hál` Istennek egyáltalán nem mentes világunkban szerencsére nagyon lecsökkent a fiatalok szakmák iránti érdekl?dése. Egyre több fiatal látja úgy (ami egyébként nagyon helyes), hogy a munka nagy szégyen, kozmikus ívben kerülend? rossz. Oda kell hatnunk, hogy minden fiatalnak [… Tovább]
Ne kérdezz, ne szólj, ne keress, most elbújok egy kis időre, úgy ezer évre, vissza a kék-burokba, anyám ringató csendjébe, ahonnan egykor jöttem csupaszon, félve. Indulj már, ne félj, ne nézz hátra, hisz én majd követlek álruhában, angyalként, [… Tovább]
Április 23. és 26. között lesz idén, a XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. A tavalyi helyszínen, a budapesti Millenáris Parkban, de meghosszabbított nyitva tartással várja a látogatókat április 23. és 26. között a XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. A várhatóan [… Tovább]
Elhunyt Karcsai Kulcsár István író, kritikus, film- és színháztörténész, rendez?. A képen, jelenet a Színes tintákról álmodom c. filmb?l Elhunyt Karcsai Kulcsár István író, kritikus, film- és színháztörténész, rendez?, akinek nevéhez magyar filmtörténeti munkák mellett számos nagy színész és [… Tovább]
Fej vagy írás kötete kapcsán került az írók fotósa kategóriába, legutóbbi munkája, az Ã?Ârótükör is egy olyan 2009-es naptár, mely 26 író portréját tartalmazza. Burger Barna készít ételfotókat, reklámfotót, magazinképeket, fényképezi Orbán Viktort, és jelent?s hazai m?vészeket. Szerinte mindenféle [… Tovább]
A Gy?rben április 25 ââ?¬â?? május 2. között rendezend? film és zenei fesztiválon idén 1969-ról és a szexuális forradalomról emlékeznek meg. A képen: Tim Stevens & Shocka Zooloo Band A Gy?rben április 25 – május 2. között rendezend? film [… Tovább]
Száznegyven éve, 1869. február 28-án hunyt el Alphonse de Lamartine francia költ?, politikus és történész. A burgundiai Maconban, nemesi családban született 1790. október 21-én. A jezsuitákhoz járt iskolákba, katonai vagy diplomáciai pályára készült. Itáliai útja során beleszeretett egy munkáslányba, [… Tovább]
Ez egy igen – igen régi darab. Járom az erd?t, amíg kin?a faodvában a bíbor id?,lábam alatt a f? serceg,s egy élet dalát kattogjákfenntr?l a csillag percek. Lassú ez az álom, de ma mégelég, amíg a határ [… Tovább]
Ó, tavasz, jönnöd kéne már, Lásd, a tél ereje az idővel pereg, Tőled vár kegyes feloldozást… Ha útjára engeded, Bizton megtérül méltó érdemed! Ne késlekedj!
saját fotó Jöjj, nézd az érkez? tavaszt…. Jöjj, nézd az érkez? tavaszt, s a tengernyi csodát. Városon épp, hogy átrohan, erd?ben ver tanyát. Messzire hátrál a hideg, utcákon át, suhan, megadva magát szeliden, elillan nyomtalan. [… Tovább]
Az én hangom a te hangod is. Beszélgetünk. Értőn? Nem mindig.* Az én hangom a te hangod is. Beszélgetünk. Értőn? Nem mindig. Tudjuk, hogy baj van. Látjuk, halljuk, érezzük, tapasztaljuk. Benne van a levegőben. Áthatja mindennapjainkat. Bőrünk alá fészkelődik [… Tovább]
Már kora reggel telefüstölik a kávézót, ki kell szellőztetni – gondolta Klára. Még csak két hete dolgozik itt, a vasútállomás presszójában, de nagyjából már ismeri az állandó vendégeket. Van, aki a hajnali vonattal nap, mint nap bejár Budapestre, ott [… Tovább]
Ha nem ölel körül becézgető szó, megszürkül a világ… Nem szűzi fehér a hó, lágy szellő bársonyát nem érzed, a tavaszi bimbó is fakó, nem bódít akác illata. Ha nem ölel körül becézgető szó, bántóan éles a napsugár, esti [… Tovább]
Olyan kis véznák a napok, hogy még én sem tudom zsíros tenyeremmel jóllakatni őket, ilyenkor télen. Az erekben éppen csak látszólag kering valami folyadék, mint befagyott patakunknak jege alatt kínlódó buborék, úgy küzd a plazma. Üres polcokkal kong a [… Tovább]
Lépésre szív dobban… * Mintha ezer éve élném a semmit… Nem lehettem, aki akartam, fontos – Neked. Elsuhansz mellettem, mint tavaszi szellő, a ki nem mondott szóban egész létem ott van, némán viszed tova, rám vetül árnyéka, kezem mozdult [… Tovább]
Csuklómból ered az erdő – kezem, Ujjaim, öt szél kócolta fa. Körmeim fészkek – madarak otthona. Körömágyam lemenő Nap, Az apró ráncok – száz patak. Szőrszálaim – füvek. Anyajegyek – hegyek. Ökölbe rándulásom Leszegett, eső nélküli, [… Tovább]
a kép Kincs? m?ve Hétköznapok 1tükör (reggel hét) a hétköznapok iszonyataúgy hántja le arcomrólaz álomból szakadt mosolytmint reggel fényes borotváméjszaka n?tt borostám Hétköznapok 2olajbányász tér (csendélet) szürke falakon elömlik a fényaknák fölött a liftek megállnaka kifeszült csendben. [… Tovább]
… Márciusi els? csokrom, tudom, t?led kapom. Én életet adtam neked e napon. Vasárnap volt… körmét már behúzta a fagy, nedves föld illata szállt, aranysárga fényben úszott a hintapad. Halk ibolyaillat friss lehelete bársonyosan cirógatta arcom, akkor éreztem, itt [… Tovább]
Bár még reggel kopog a fagy, de ha opálos derengés felt?zi a Napot az égre, picike sugarak ragyognak szivárványosan. A tó jegén siklanak csak körbe, aztán megtörve százfelé szórják a fényt a f?szál harmatcseppfején. Nézd csak a hajlós f?zfa [… Tovább]
A kép foglya is csak afféle cserfes rab; ketrecében vallomást tesz a derivált én, mint tavasszal az éled? természet, ám a tudat odalopja mellé a pillanat kig?zölgését, és párája ezer színben aggatja rá a világ bokrain fennakadt sóhajokat. De [… Tovább]
Olyan, mint felfelé tartani egy bizonyoslelki sétányon.Szervez?er? már nincs, központozás még.A meredély ott, arra lejt, karhossznyi. De hiszennincs gravitáció. A fák is, a parki fáknem tudni, mit keresnek itt. Sétány ez? Olyan, mint gomolygás. Köd, ha már sétány.Út az [… Tovább]
Gyerünk! Tapossatok végig rajtam!, üvöltöm a földön fekve, álmomban. Aztán felállok és elkeseredés helyett gy?lölettel a szívemben szembeszállok egy láthatatlan alakkal. A kép lassan megtelik részletekkel. A nappali bordó-kék sz?nyegével, a szobába vezet? ajtón tükröz?d? fénnyel, a [… Tovább]
A gyerekkor idézése Emlékeimb?l úgy hiányzol, mint zsíros kenyérr?l a cukor. Mint csíp?s kezemt?l ég? szemem világa. Hiányzol anyám. Mégis. Pedig van helyetted valaki, aki tisztába tesz, megfüröszt, járni tanít, hamisan énekel, kigyötri a szorzótáblát és kipofozza az álló bet?ket [… Tovább]
A ló A ló nyerít: nyi-ha-ha! Elmennék a vásárba, Ott árulják a zabot, Attól erőre kapok! A csikó A csikó anyjától tanulta, Nyereg való a jó lóra! Várja, hogy felcseperedjen, Nyereg alá való legyen. A tehén [… Tovább]
Nyargal a szél. Szikkadó utakon kajtatva kutatom őszi ölelésed alma illatát. Álmodj csak tovább, szelíden. A lángok messze marják sekélyes horizontunk alját. Szökken a vad, lehull a földre, aranyló vízjelek rajzolják körbe vergődő szívemet, markolok roskadó havat. A kormos [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!