Barok László : Sötét bárány a családban

… nálunk nem volt szokás az ilyesfajta jellemzés, de más efajta sem. Más cselekedetét hangosan megítélni nem tartottuk illőnek. Nagymama azt mondta, nem kijelenteni, hanem megérezni kell…*

 

 

 

Nagynéném férjét, Gondos Lászlót nem ismerhettem, még meg sem voltam, amikor meghalhatott. Sosem beszéltek róla a családban, csak annyit tudok, rossz ember volt.

Nagy szó ez, mert nálunk nem volt szokás az ilyesfajta jellemzés, de más efajta sem. Más cselekedetét hangosan megítélni nem tartottuk illőnek. Nagymama azt mondta, nem kijelenteni, hanem megérezni kell, mi a jó, és mi a rossz.

— Rossz ember volt, mert verte a Jusztikát — hallottam gyermekként, s elmémben Jusztika rögtön a megtestesült jóság lett. És, hogy veri valaki? Az tényleg csak rossz lehet.

Mindez akkor történt, amikor egyszer Halottak Napján a temetőbe mentünk Édesanyámmal. Megálltunk akkor egy sírkőnél, amire Jusztika neve volt felírva. Már többször is álltunk ott, tudtam, hogy ő a nagynéném, de csak most kérdeztem rá:

— Jusztikának nem volt senkije? — és itt férfiemberre gondoltam.

— De, volt egy férje, aki rossz ember volt — hallottam először ezt a meghatározást.

Ezzel le is zárult a beszélgetés, gyermeki kíváncsiságomnak elég volt ennyi is. Amikor meg újra kérdeznék, már nincs kitől. Pedig megkérdezném, ki volt ő? Mikor halt meg? Miért nincs idetemetve, ha házasok voltak? Vagy elváltak? Bár ezt erősen kétlem. Arról tudnék, ezt elmondták volna, vagy legalább megjegyzik; rossz ember volt, azért vált el tőle Jusztika. De fájdalmas csönd következett a „rossz ember volt” után. Tehát nem vált el tőle.

Ez egy elvarratlan szál!

Mi történhetett? Bizonyosat nem tudok, a nevét is csak néhány éve ismerem. Az eltűnése körüli évszámokból azonban következtetni lehet. Az 1940-es évek elején, mint életerős fiatalembert besorozták, a háború pedig elnyelte. Lelőtték? Megfagyott? Nem bírta a nélkülözést? Fogságba esett és elpusztult?

Eltűnt, nem jött haza, hírt nem adott magáról. Vajon van valahol sírja, ha meghalt? Jusztika valószínűleg nem kutatta, vagy kutathatta. Tény, abból a faluból egy bevonult se jött haza. Azt sugdosták, a Don-kanyarnál maradtak. Nem volt szabad akkor hangosan kimondani ezt, ma pedig már…?

Jusztika a háború befejezése után egy évre, 1946-ban halt meg huszonnyolc évesen.

Legutóbbi módosítás: 2009.02.24. @ 11:14 :: Barok László
Szerző Barok László 25 Írás
Időmúlatás nálam az írogatás. Nem hinném, hogy irodalmár vagyok.