Szendrői Csaba : Ha te nem látsz, én nem létezem

 

Lépcs?n ülök és

hátamat világítja

a felkel? nap

egy félkör ablakon át,

papíromat se látom már,

el nem múló emléke arcodnak,

és a szempár

néz fel rám,

de nem engem néz,

már nem engem lát,

a táguló világegyetem

vákuuma húzza

el, és én, kicsiny

gravitációmat latba vetve,

izomrostaim szakadásáig

küzdök

a maradék szerelmedért.

 

Szeress, mert ha te nem látsz,

én nem létezem.

 

Id?gépen dolgozom, miattad

tanulok meg újra járni,

elszórom minden bánatom,

hogy csak mosolyogjak rád,

hogy többé ne bántson szavam,

tekintetem ne fájjon,

és jó vagyok már,

semmi se fáj.

 

Az álmaink közösek,

a kozmikus örvény egy pontba

s?rít minket, mint hogy az atommagot

is kvarkok alkotják,

de attól még az atom

csak úgy nem hasad.

Az élet leélhet?

a beteljesülés nélkül is,

és sodorhat a világ el

innen, messze t?lem,

és lehet más, meg másik,

az ember nem szeret gyakran sírva,

nem ölel remeg? kézzel,

hibáimat ne nézd el,

de úgy láss,

hogy többet nem hibázom.

 

Leigáztál.

 

 

És csak neked írok a szerelemr?l,

te vagy az a bizonyos „ismeretlen lány”,

és már megismertem,

és te élsz,

hús vagy

és szenvedély,

mint én,

egy fehér

az én feketém mellé,

szomorú világomnak

a kacagtató érintés

azokon a pontokon,

amelyeket csak az ismer,

aki ismer.

 

A neved nem imába foglalom,

a neved maga az imám.

És ne kérdezd, miért csak most,

de még nem kés?,

nem lehet kés?,

mert van olyan cél,

amiért a munkát

érdemes

végtelenszer elkezdeni,

és hidd el, nem hiába szerettél,

és én sem hiába hagytalak el,

és nem hiába volt a fájdalom neked,

és az, amivel én fekszem,

és ami miatt izzadtan ébredek

éjszakánként többször.

Bármennyire sajnálom,

meg kellett tennem, hogy most

úgy szeresselek, ahogy

ember még nem szeretett embert.

Értelmet nyert a sok klasszikus

történet,

annyival többet értek már,

hogy sírnál, ha belém látnál.

 

Szeress, mert ha te nem látsz,

én nem létezem.

 

Legutóbb szerkesztette - Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 261 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...