Vers

Rajzolok

  Hosszú, elnyúló íveket. Ebből Keveset. Szárnyat bontó galambot, bodor felh?ket köré, halványan. Messzi madarakat A repülő galamb mögé. Sok lefutó indát, rajta kis hegyes levelek… Sebes patakot, pisztrángokat. Bozóttüzet! Nagy, erős lángokat! A lángot etető kócos füvet. Magasra gomolygó [… Tovább]

vegyes

Vigasz helyett

… akinek az önsajnálat kellemes tevékenység       Nincs remény, … vedd észre, nincs a lehetetlent akarod.   Fájdalmadra gondolsz folyton, és van indok, miért maradj elesett, széttárt karral verg?dsz, lássa jól mindenki tested mindjárt elsüllyed, … s ebbe [… Tovább]

Vers

Megújulás

       Éjszaka leplében a tél kedvéért Még portyázik a fagy,   Amerre elhalad, tócsák színére Lehelve jeget hagy.   Rongyos takarója  alatt még lustán Nyújtózkodik a föld,   De meleg méhében a csirából már   Reánk kacsint a [… Tovább]

Vers

Néma lett a szó…

      Lángba borult lelkünk, tüzelt minden szó… izzó vágyaink – mint gátat tört folyó.   Forró sóhajával várt a baldachin, s t?zvirágok nyíltak ágyunk ráncain.     Lelkünk álmot kerget, néma lett a szó… kiapadt a medre, elt?nt [… Tovább]

Kisregény

Konstancai nyár 10.

* 10.   Mintha nem ugyanabban az országban volnánk. Nagyon megleptek a dolgok. Autóbahn, amin volt forgalom, és el sem volt sötétítve minden, mint Bukarestben. Amint beértünk a városba, szinte egy új világ képei tárultak fel. Mozgalmas utcák, éttermek, bárok, [… Tovább]

Vers

Este

  elárultattam júdáscsókkal ajkamon fekszem védtelenül lassan a nap az izzó földburokba pihenni alámerül még fröcsköli vérét az ég feszes vásznára még sajog a horizont hangtalan visít az elemek színorgiája de elvérzik ez a nap is akárcsak a többi már [… Tovább]

Vers

Tombol a szél

Tépem a bőrt az ujjamról, -gyerekkori rossz szokás- feszült vagyok, a fejem fáj. Szemem alatt gondkarikák, a tükörbe sem merek már belenézni, mert a ráncok gúnymosollyal visszanéznek… hiába nem öregszik a lélek, csodakenőcsök semmit nem érnek.   Tépem a bőrt [… Tovább]

Mese

A tavasz hírnökei

     Rianó jégen a szél farsangot játszik, Fűzfaágakon barka ébredez,   Cinkék tépik a rét rongyos gubáját, Ház ereszéről tél könnye pereg.   Fenyők homlokára arany koszorút fon Napsugarakból a felhőtlen ég,   Messzi tájakról árva otthonába Dalnokok serege [… Tovább]

Vers

Látni szeretném

  Látni szeretném, míg olvasol, mint fakad mosoly ajkad komoly-szép szegletén téged valló álmaim daloló sorain, ha megleled bálványozott istenmagad. Az arcod, ha a szavak ruháid melléd ejtik, öled ölembe rejtik, s ringatnak tenyereden.    

Novella

Ne gondolkodj…

Az ötödik… hát igen, az ötödik már nemcsak pofon volt. *   Az elsőt a tojásrántottáért kapta, mert nem volt elég meleg, amikor az asztalra tette. A második pofon akkor csattant, amikor kiderült, hogy elfelejtett elhozni a postáról valami levelet. [… Tovább]