Novella

  Mari néninek kopogtattak a kapuján. Kicsit meglepődött, nem szokott látogatója lenni, a gyerekek külföldön élnek a saját családjukkal, ritkán jönnek haza, a szomszéd Julis pedig inkább bekiabál és az ablakot veri. Kicsoszogott, a kerítésen át meg is látta Imrét, [… Tovább]

Rozsdabarna lombú fák hajladoztak az út mentén, fájt nekik, ahogy az erős szél belekap a koronájukba. Az elvirágzott bokrok elbúcsúztak lehullott leveleiktől. Vége lett a gyümölcsöt hozó nyárnak és lassacskán már a betakarítási időszak is elmúlik. Egyfolytában jöttek elő az [… Tovább]

– Szeretsz? – kérdezi a lány. – Szeretlek – válaszol a fiú. – Miért szeretsz? – Hogyan? – Azt akarom tudni, miért szeretsz? – Nem tudom, még nem gondolkodtam rajta. – Ezt komolyan mondod? – Igen. Nem tudom, csak úgy [… Tovább]

Az öreg ott ült vele szemben a villamos ülésén, menetirányban. Amikor leült nem is figyelt rá, de ahogy kényelembe helyezte magát, körülnézett. A kocsi nem volt zsúfolt, de sokan utaztak ebben az időszakban. Nem volt egyszerű helyet kapnia, csak egy [… Tovább]

Az öreg ott ült a padon, reggel óta. Szinte meg se mozdult, csak nézett maga elé. Sírt. Csendesen, befelé. Időnként szipogott, és felsóhajtott. Néha felállt, ment néhány lépést, hogy visszatérjen a véráram az elgémberedett végtagjaiba. Nem volt hideg. Kellemes nyárutó, [… Tovább]

Kimegyek a parkba egy kis friss levegőt szívni. A Duna illatát hozza a szél, enyhet adó, friss fuvallat, jólesik, ebben a rekkenő hőségben. A lépcsőház sötét, és mindig hűvös. A lépcső aljában egy pár csókolózik. A lány szorosan a fiúra [… Tovább]

Arcomon nyomott hagyott az idő. Kilendített hinta, amely nem tér többé vissza a kezdő pozícióba, de korlátos a pálya, amit bejár. Nincs kitörés, nincs letérés a kijelölt útról. Menni kell folyamatosan tovább, a végkifejlet felé. Ősz hajam meggyérült. Nincs, aki [… Tovább]

Lassan kezdett fény derengeni az utcán. A korán kelő énekesmadarak már javában nótáztak. Ébresztgetni kezdték a természetet, vidám dallal köszöntötték az új napot. Belli is kezdett ekkorra már kijózanodni. Semmit nem hallott a kinti csicsergésből, egyfolytában azon gondolkodott, hogy hogyan [… Tovább]

Gyerekkoromban sokat utaztam vonattal, jobban is szerettem a busznál. Valahogy megfogott a hangulata. Igaz, hogy koszosabb, büdösebb, pontatlanabb, de én mégis azt választottam. Gyakran kellett átszállnom, várnom a csatlakozásra. A pályaudvarokat már feltérképeztem, ismertem őket a büfétől a wc-ig. A [… Tovább]

A lámpaoszlopnak támaszkodott. Nézte a forgalmat, figyelte a gyalogosokat. Minden nap azzal indul el otthonról, hogy munkát keres. Legyen az bármilyen munka, ha jól megfizetik, elvállalja. Az utóbbi egy évben már nem akart dolgozni. Csavarog, bámészkodik, valahogy csak elmegy az [… Tovább]

Az alakváltó ott állt a tükör előtt, és éppen alakot váltott. A feje formálódott át öregemberből fiatal nővé, aztán a többi testrésze is lassan átalakult. A fiú a tükörből nézte. Tetszett neki az új alak, régen találkozott már vele, utoljára [… Tovább]

Ült az öreg az udvar félreeső részében, az eperfa melletti kispadon. Lába előtt egy vájdling, mellette  a padon egy fonott kosár, aminek a füle már viseltes volt. Hasított rongydarabokkal körbetekerte, hogy az eltört fűzfavesszőket egyben tartsa, és a kezét fel [… Tovább]

Lassan ballagott a lány Kerekdomb felé, ekkor már nem gondolt senkire és semmire. Úgy érezte, mintha éles kés hatolna a szívébe, úgy járta át egész testét a fájdalom és a félelem. Sokkhatás érte az elmúlt éjszaka, de most már kezdett [… Tovább]

A cukorka bolt előtt áll. Nézi a kirakatot, a sok szép, színes cukorkákkal teli üvegtartót. Gyerekkorában állt meg így a Pozsonyi úton, egy trafik előtt. – Nézd, mama! Sípcukor – mondta minden reggel, amikor Szentistván parkba mentek a mamával. Rázúdultak [… Tovább]

Miért kell már megint haza mennem? – gondolta magában a fiatalasszony. – Olyan jó nekem itt, ahol vagyok. Otthon csak az unalom vár és az anyósom ízlése szerint berendezett lakás. Maradok még egy kicsit. Felhívom telefonon Lacit és szólok neki, [… Tovább]

Meleg nyári éjszaka. Arra ébredek, hogy kopácsolnak. Az erkélyajtó nyitva van, de így sem jár a levegő, nem enyhül a meleg. Nem kalapács hangja, fémen koppan valami ütemes rendben. Aztán csend lesz. Lassan felkelek, és ajtórésben megállok. Egy fekete varjú [… Tovább]

Életem nagy álma itt van előttem. Kilenc évig spóroltam erre a lakásra, albérletből albérletbe költözve. Mennyire utáltam már a főbérlőket, akik közül az utolsónak tegnap intettem búcsút. Pedig biztosan rendes ember volt a legtöbb, nekem mindig csak főbérlők voltak. Felesleges [… Tovább]

“Az nem is nő! Az nem is nő” – Katalin fejében ez az egy mondat ismételgette önmagát, szinte már fészket rakva a tudatában. Egyszerre érzett elkeseredettséget, szégyent és valami számára ismeretlen új erőt, ami átjárta, szinte már széthasította mellkasát. Legszívesebben [… Tovább]

Rutinos mozdulattal emeltem az ellenőr felé a tízes gyűjtőjegyet. Köszöntem is mosolyogva, miszerint: “jó napot kívánok”, és a szemébe néztem. Ő is ezt tette. A jegyre rá sem nézett. Jobban belegondolva, azt hiszem: ránézés esetén sem vehette volna észre, hogy [… Tovább]

Langyos este volt, olyan amilyen nyár végén szokott lenni, pedig már októbert írtak a naptárak. A szőlőlugasok édeskés illata lengte be az egész falut. Péntek este volt, a hónap 13. napja. Majdnem egy kilométer volt az út a határ menti [… Tovább]

A fekete nejlon zsákkal kezemben a legközelebbi park irányába indulok. Nincs határozott célom, csak el, el minél messzebb a kórháztól, ahol a fertőtlenítő, vizelet, és izzadságszag bizarr keverékét már nem is érzem úgy, mint az első alkalommal. A zsákban anyám [… Tovább]

A kertben csupaszon meredeztek a gyümölcsfák ágai az ég felé. A novemberi fagyos estén vékony hólepel fedte be a kupacokba összehúzott faleveleket. A régi ablakkeret repedésein beszökött a hűvös szél és ütemesen táncoltatta a függönyöket. Hiába volt a diófából készült [… Tovább]