Novella

Január 15. Reggel öt óta hullt a hó. Az északi szél úgy tolta a kövér, fekete felhőket, mint egy puli a csordát. A terasz ajtót kinyitva látta, hogy minden fehér volt. Tíz centis hó takarta a kertet. Annyira esett, hogy [… Tovább]

Egy pillanatnyi nemlétezés, mielőtt elveszíti öntudatát, s egy végtelen sötétségbe zuhan. Egy fekete lyukba. A nemlétezés pillanatai. Emlékek nélkül. Idő nincs. Magyarázat sincs. Semmi. Felébredése olyan gyors, mint az elsüppedés a puha sötétségbe. Egy új létezés. Kezdetben, mintha világító szentjánosbogarakat [… Tovább]

Amikor belépett a szobába, megcsapta az a jól ismert dohos szag, amelyet annyiszor érzett már. – Nyissunk ablakot! – mondta a társának, aki elkísérte erre a látogatásra. Judit nem volt már fiatal, de nem fásult bele ebbe a munkába. Széthúzta [… Tovább]

Mióta visszajött a repülőtérről egy leendő kliensre várt, és úgy találta, hogy nem egy karácsonyhoz méltó az üzlet. A járda szélén várakoztak a taxik, és az ötödik helyen sokáig várhatott. Ha csak egy csoda… Idén a karácsony kivételesen enyhe volt. [… Tovább]

A Fekete Sas és a Vörösmarty Társaság novellaíró pályázatának margójára: nem pályázom, viszont a téma annyira közel áll hozzám, hogy nem tudtam megállni azt, hogy ne írjak. Bízom benne, hogy nagyon sok, és ennél jobb pályamunka érkezik a tollforgató barátaimtól. [… Tovább]

Fullasztó hőséggel árasztotta el a Földet az óriási Nap, s az emberemlékezet óta mélykék ég, vörös volt. Hátát háza omladozó falához támasztotta. Mozdulatlan, hunyorgó szemekkel — egy ideje rosszabbul látott, mint fiatal korában —, nézte a semmiből jövő síneket eltűnni [… Tovább]

Felállt a fotelből, és elindult az állólámpa felé. Egy bogár röpködött a szobában. Eleinte nem zavarta, de látta, hogy a pimasz a halogén lámpa forrósága felé tart. Felemelte a lámpát, hogy a repülő rovart csapdába ejtse. Beleestek azok maguktól is, [… Tovább]

Szerelem – Megint ez a hülye foci! Már nem bírom sokáig! Halkítsd le egy kicsit legalább! – a vékonyka, apró termetű, öregasszonyt majd szétvetette a düh. Úgy érezte, a másik mérgezi a levegőt is. „Aludni sem tudok tőle”, morfondírozott magában. [… Tovább]

– Érzed a hervadt virágok illatát a sírokon? – kérdezte a férfi az ajtóban állva, és társnője karjához ért. – Ostobaság Reth. Régóta elzárt papírok parfümjét érzed – válaszolt a nő. – Nem temetőben vagyunk – és tekintete a falak [… Tovább]

Egy hete tartott már a káosz városszerte. Hamarosan eljön az a nap, amikor mi már nem leszünk itt. Tehetetlenül álltam a konyhámban, és néztem, hogyan idegenek tolják ki a bútorokat. Mindegy, hiszen úgy sem lesz rá szükségem, de neki akkor [… Tovább]

A Tshatsiról elnevezett katonai tábor közepén volt a börtönünk. Hosszú, földszintes épület néhány irodával és a mi fogdánk. Elég nagy egy nappali szobának, de kicsi huszonhat ember számára. Csak két nyílása volt: egy vasajtó, s a rácsos, üveg nélküli ablak. [… Tovább]

  Mari néninek kopogtattak a kapuján. Kicsit meglepődött, nem szokott látogatója lenni, a gyerekek külföldön élnek a saját családjukkal, ritkán jönnek haza, a szomszéd Julis pedig inkább bekiabál és az ablakot veri. Kicsoszogott, a kerítésen át meg is látta Imrét, [… Tovább]

Rozsdabarna lombú fák hajladoztak az út mentén, fájt nekik, ahogy az erős szél belekap a koronájukba. Az elvirágzott bokrok elbúcsúztak lehullott leveleiktől. Vége lett a gyümölcsöt hozó nyárnak és lassacskán már a betakarítási időszak is elmúlik. Egyfolytában jöttek elő az [… Tovább]

– Szeretsz? – kérdezi a lány. – Szeretlek – válaszol a fiú. – Miért szeretsz? – Hogyan? – Azt akarom tudni, miért szeretsz? – Nem tudom, még nem gondolkodtam rajta. – Ezt komolyan mondod? – Igen. Nem tudom, csak úgy [… Tovább]

Az öreg ott ült vele szemben a villamos ülésén, menetirányban. Amikor leült nem is figyelt rá, de ahogy kényelembe helyezte magát, körülnézett. A kocsi nem volt zsúfolt, de sokan utaztak ebben az időszakban. Nem volt egyszerű helyet kapnia, csak egy [… Tovább]

Az öreg ott ült a padon, reggel óta. Szinte meg se mozdult, csak nézett maga elé. Sírt. Csendesen, befelé. Időnként szipogott, és felsóhajtott. Néha felállt, ment néhány lépést, hogy visszatérjen a véráram az elgémberedett végtagjaiba. Nem volt hideg. Kellemes nyárutó, [… Tovább]

Kimegyek a parkba egy kis friss levegőt szívni. A Duna illatát hozza a szél, enyhet adó, friss fuvallat, jólesik, ebben a rekkenő hőségben. A lépcsőház sötét, és mindig hűvös. A lépcső aljában egy pár csókolózik. A lány szorosan a fiúra [… Tovább]

Arcomon nyomott hagyott az idő. Kilendített hinta, amely nem tér többé vissza a kezdő pozícióba, de korlátos a pálya, amit bejár. Nincs kitörés, nincs letérés a kijelölt útról. Menni kell folyamatosan tovább, a végkifejlet felé. Ősz hajam meggyérült. Nincs, aki [… Tovább]

Lassan kezdett fény derengeni az utcán. A korán kelő énekesmadarak már javában nótáztak. Ébresztgetni kezdték a természetet, vidám dallal köszöntötték az új napot. Belli is kezdett ekkorra már kijózanodni. Semmit nem hallott a kinti csicsergésből, egyfolytában azon gondolkodott, hogy hogyan [… Tovább]