Magdus Melinda : A kötél

Nyomtatás

Lassan ballagott a lány Kerekdomb felé, ekkor már nem gondolt senkire és semmire. Úgy érezte, mintha éles kés hatolna a szívébe, úgy járta át egész testét a fájdalom és a félelem. Sokkhatás érte az elmúlt éjszaka, de most már kezdett tisztulni a tudata. Talán túlságosan is tiszta lett.

Hajnali fél négy volt, amikor kimerülten hazaért véres, széjjel tépett ruhájában. Anyja idegesen várta a konyhában, apja még aludt a belső szobában.

Hol voltál te ringyó? – kérdezte haragosan az anyja.
Anyu tegnap este te engedtél el lagzit nézni a Katával, ott voltunk – kezdte mondandóját a lány.
És most kell hazajönni? Úgy nézel ki, mint egy ribanc – vetette oda a szót mogorván az asszony.
De Anyu! Hát nem látod mit tettek velem? – sírta el magát a bakfis.
Ugyan mit tettek volna, biztosan te is akartad!
Nem, nem! Én nem akartam! Megerőszakoltak Anyu! – ordította torkaszakadtából Klári.
Meg a fenét! Biztosan odaadtad magad nekik. Ismerlek én téged, mint a rossz pénzt! – kiáltotta a dühös asszony.
Hát nem érted Anyu? Nem látod a ruhámat, leszaggatták rólam és tiszta vér is vagyok mindenhol! – szipogta és rámutatott véres szoknyájára.
Ha rendes lány lennél, akkor már rég hazajöttél volna nem csak most hajnalok hajnalán.
De Anyu, hát miért nem hiszel nekem! Csak a kerítésen keresztül akartunk nézelődni, amikor elkapott két fiú és elvitt a Kerekdomb másik oldalára és ott nekem estek. Miközben engem letepertek Kata még el tudott szaladni – pityeregte el magát a lány.
Még hazudsz is, hát nem szégyelled magad! Én a te helyedben felkötném magam szégyenemben!
De Anyu! Hidd el én nem akartam, hogy ez történjen! – zokogta Klári.
Tudod ki hisz neked ezek után, a fészerben találsz kötelet, kösd fel vele magad! Ennyit érsz te szégyentelen! Rád se bírok nézni!

Itt lett vége a diskurzusnak. Ezzel örökre bezárult egy ajtó. Klári kóvályogva indult el, lábai alig vánszorogtak. Súlyos terhet cipelt. Hófehér lelkét mázsás kő nyomta. Még csak tizenhat éves volt és ártatlan. Hát, ha még az anyja sem hisz neki, akkor idegenek előtt, hogyan tudja majd tisztázni magát. Mi lesz holnap az iskolában, mit szólnak majd a barátnői és az osztálytársai? És az apja? Ő elhiszi-e majd, hogy védtelen áldozattá vált. Nem tudott válaszolni ezekre a kérdésekre. Most mit csináljon? Mi lenne neki a legjobb?

De mi van a kezemben? – kérdezte magától.
Jaj, a kötél, amit a fészerben találtam. Talán azt kellene tennem, amit Anyám mondott. – fordult meg a fejében. – Ezzel a szégyennel úgy sem élhetek tovább.

Ilyen gondolatok jártak a fejében, miközben lassan kapaszkodott felfelé a dombtetőre, ahol sokat járt kisgyermek korában apjával és testvéreivel. Jól ismerte ezt a helyet. Elhagyatott gyümölcsös is volt arrafelé, cefrének való szilváért jártak oda a falubéliek. Kinézett egy vastag törzsű erős fát, amit alkalmasnak talált célja megvalósításához. Nem gondolkozott már tovább, csak cselekedett. Ügyes lány révén a hurkot nem volt nehéz megkötnie. Délelőtt tíz óra körül járhatott az idő, amikor tüdeje megszűnt lélegezni.

Forró nyári nap volt, még az énekes madarak is hűvös kis fészkükbe rejtőzködtek a hőség elől. Klári anyja csak késő délután kezdte el keresni lányát.  Két kisebb gyermekét elküldte nővérük barátnőihez, hogy nézzék meg nincs-e ott a testvérük. Amikor már kezdett kétségbe esni akkor már szólt a férjének is, hogy lányuk reggel elment és azóta nem jött haza, biztos elkóborolt valahová, menjen és keresse ő is. Már elütötték az esti harangszót is, amikor a felakasztott lányt egy arra járó szilvát szedő bácsika megtalálta. Azonnal felismerte a lányt sötétbarna göndör hajáról. Csak neki voltak ilyen szépen csillogó gesztenyebarna göndör fürtjei a faluban. Szerették a kamasz lányt a falubeliek, mert mindenkire mosolygott és nagyon tisztelettudó volt. Futott lefelé a dombról az öreg, ahogy csak a lába bírta, meg sem állt a szülők házáig.

Böske, Böske! Jöjjön gyorsan, megtaláltam a lányát a szilvásban! – üvöltötte hangosan.
Hol van? Hol van, mondja meg rögtön! – kérlelte kétségbeesve az asszony.

Az öregember megmondta a pontos helyet, ahol a lány halott teste lógott, mire az asszony hangosan jajveszékelni kezdett.

Mit tettél Klári? Hát én nem komolyan mondtam azt a kötelet! Miért tetted ezt, miért? – kiáltozta zokogva a némber.

Klári apja csak állt és dermedten ás maga elé nézett. Legidősebb és legkedvesebb gyermekét veszítette el. Megvető pillantást vetett asszonyára és lehorgasztott fejjel indult a Kerekdomb felé.