Péntek délután a forradalmiság is alszik. Nincsenek betonkerítések, szögesdrót csíkok, pengékkel szőve, hogy elvigyék az álmot. A péntek jó nap a meditációra. Már mögötted van minden, ami ellehetetlenít, hazugságba kerget, nem tisztelve semmi tekintélyt. A péntek már jó. “De csütörtök, [… Tovább]
Arcomon nyomott hagyott az idő. Kilendített hinta, amely nem tér többé vissza a kezdő pozícióba, de korlátos a pálya, amit bejár. Nincs kitörés, nincs letérés a kijelölt útról. Menni kell folyamatosan tovább, a végkifejlet felé. Ősz hajam meggyérült. Nincs, aki [… Tovább]
Ide süssetek! Máma tanálkoztam a Gyomtündérrel. Hogy? Szerintetek olyatén tündér meg nincs, nem is vót soha? Furcsa, na! A szomszédok is aszongyák, űk semmit se láttak. Én peniglen mindkét szememmel láttam, hogy leszállott vót valami a vín diófára, oszt kérdi: [… Tovább]
Közös szívünk áldom, sosem akart rosszat, s az egész világon magyarul doboghat. Viseli a sorsát, s rá bízza a szélre, milyen Magyarország gyorsult érverése. Tépve cafatokra, túl a büszkeségen, rátalált a honra, Isten tenyerében.
