A gyomtündér

Ide süssetek!

    Máma tanálkoztam a Gyomtündérrel. Hogy? Szerintetek olyatén tündér meg nincs, nem is vót soha?
    Furcsa, na! A szomszédok is aszongyák, űk semmit se láttak. Én peniglen mindkét szememmel láttam, hogy leszállott vót valami a vín diófára, oszt kérdi:
    Mír típed a hajam, öreg? – lesem, ki, honnan beszíl?
    Gyomolok, asszonyság, gyomolok. Mán rígen kellet vón’! – avval oda libbent hozzam, mondván:
    Ezerszer is megbánod te még ezt, hogy asszonyságnak szólítottál, és a vad gabonáimat téped, vered gyenge gyökerikbül a fődet az oszlopokhoz. Tudod, mennyire fáj az azoknak?!
    Fáj, nem fáj, mondék, de elnyomják az egész kertet, Ténsasszony.
    Ténsasszony a körösztanyád térgye-kalácsa! Én Flóra istennő első udvarhölgye vagyok, akként tisztelj, vénség!
    Vénség ám a te Flórád, mihaszna, fehércseléd! Takarodj innen a kertembül Flóra udvarába!- és üstökön ragadtam a némbert, s mikén a kípen láthatjátok, ennyi maradt a hajából a két kezembe’, miközbe’ a tündér már reptibe’ vót.

Okuljatok!

Szerző Csillag Endre 191 írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.

Legyél az első, aki hozzászól

Hagyj üzenetet