( Sün Laca meseregényem második része) – Édesanyám, elmehetek játszani a szomszédba a cicakölykökhöz? – kérdezte Sün Laca, amikor elfogyasztottak egy jókora almát, amelyet apja hozott a hátán tegnap este. – Igen, elmehetsz, de jó süni legyél. Hadd nézzem, hogyan [… Tovább]
Megmagyarázhatatlan Koosán Ildikó ez már a nyár berobbanó képe, vén tuják selyemfénye, ágcsücskön virág, citromsárga, nyárfaág tört-fehér kéregruhája, s a magány cigarettafüst karikái örvénylenek, ragadnak megmagyarázhatatlan erővel egy tűlevelű avarral borított tájra, oda, ahol déli verőfényben balzsamot lehel az erdő; [… Tovább]
Éppen annyit engedett Isten látnom a világból, hogy ne akarjak más hazát magamnak – ne akarjak elszegődni messze, itt maradjak meg ma jó magyarnak. Legyek attól az, hogy jó embernek tudjam önmagam, s mindazokat, akik éppen körbevesznek, mert így [… Tovább]
Vegyes érzések dúlnak bennem, jelenleg fel tudnék robbanni dühömben, de közben a szívem is ellágyul. Miért ez a kettősség? Betört a hidegfront a Kárpát-medencébe, és apám ilyenkor szinte menetrendszerűen a kórház sürgősségi osztályán köt ki. Éppen próbáltam visszaaludni a lábam [… Tovább]
Pársoros emlék /Málta/ Koosán Ildikó Önfeledt rácsodálkozás ez tengerparti magányban távol a zajtól, rohanástól, múlttal, jövővel teli tudattal, örömmel vegyes félelemmel a valóság és képzelet együttesében létező külön világra. Évszázadokat megérő építmények, templomok, katedrálisok, művészi alkotások, akár márványból faragott, akár [… Tovább]
Elviselni a tavasz báját Bezárt tudaton át Át felbontott vonatsíneken s ha zsenge ibolyák közt elcsúszol velem egy percre akkor elfordul az ég a fák árnyát ránk borítaná szemedben a tenger elcsitulna – de csak egy percre s robbanó tudatom [… Tovább]
egészen fellelkesülsz amikor eléd kerül azonnal látod hogy meg kell tisztítani mert ebben a formájában egyedül te láthatod benne azt ami létrehozta nekilátsz kitervelni a teendők sorrendjét aprólékosan teszteled egyelőre csak fejben a szóba jöhető fogásokat hogy semmiképpen ne veszélyeztessék [… Tovább]
A jelző fény résnyire nyitott ajtóm mellett szűrődik Hamis sáv reszketeg könnyekkel próbál nyugtatni. Sápatag és beteg körbeveszi az éj – mint fakult hamut s ágyamnál a sötétből bomló démon árnyhangon a fülembe suttog. Az óra rozsdásan nyög a perceket [… Tovább]
NE BÁNTSD A FÁT ! ( Benedek Elek után, szabadon) Ne bántsd a fát, hisz ő is érez, Szép gyöngén nyúlj a leveléhez. Ágát ne törd, lombját ne tépjed, Hadd annak, ami, épnek, szépnek. Szeresd a fát! Édes gyümölcsét várva-várod, [… Tovább]
Régimódi mese. II. rész. Mihók jól ismerte a kertet, minden kis csengőjének hangját, megkülönböztette őket egymástól. Azt is észrevette, ha valamelyik nem a megszokott hangon szólt. Ilyenkor biztos volt benne, hogy annak a kis csengőcskének valami baja-betegsége van. Az öreg [… Tovább]
Jankovics Marcell: Jelképkalendárium (részlet) Szent Korona Első királyunk a kereszténységben az István nevet kapta. A névválasztás tudatos lehetett az európai keresztény államok közé beilleszkedni vágyó Géza fejedelem részéről: István, görögül Sztephanosz azt jelenti: „koszorú, korona”. Hogy a név jelentőségét [… Tovább]
Az öreg ott ült vele szemben a villamos ülésén, menetirányban. Amikor leült nem is figyelt rá, de ahogy kényelembe helyezte magát, körülnézett. A kocsi nem volt zsúfolt, de sokan utaztak ebben az időszakban. Nem volt egyszerű helyet kapnia, csak egy [… Tovább]
Az öreg ott ült a padon, reggel óta. Szinte meg se mozdult, csak nézett maga elé. Sírt. Csendesen, befelé. Időnként szipogott, és felsóhajtott. Néha felállt, ment néhány lépést, hogy visszatérjen a véráram az elgémberedett végtagjaiba. Nem volt hideg. Kellemes nyárutó, [… Tovább]
Hajdanvolt gyermekkoromban drága nagymamáim jóvoltából sok finom étket ismerhettem és ízlelhettem meg. Mindkét mamám ügyesen sütött-főzött a konyhában. Családtagjaik sohasem éltek panasszal a főztjük ellen, valószínűleg azért is főztek olyan ízesen és olyan jól. De sajnos az alma, illetve az [… Tovább]
„Ezek a hazatért hadilobogók (…) nem egyszerű hadijelvények, hiszen nagyanyáink egy harcos nemzedék legszebb álmait, a győzelem és a szabadság álmát hímezték rájuk. Ezek a zászlók fájdalmas kudarcoknak voltak a tanúi, de láttak világraszóló csodákat is. Látták, hogyan alakul át [… Tovább]
Kimegyek a parkba egy kis friss levegőt szívni. A Duna illatát hozza a szél, enyhet adó, friss fuvallat, jólesik, ebben a rekkenő hőségben. A lépcsőház sötét, és mindig hűvös. A lépcső aljában egy pár csókolózik. A lány szorosan a fiúra [… Tovább]
Régimódi mese írta: Koosán Ildikó Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves szép kis királylány. Bizony, mindenki megcsodálta szépségét. Még a Nap is megállt, égi útján úgy dél tájban, hogy megnézze, mit tesz a világszép leány. Még hogy [… Tovább]
Egy ajzott húr a hullám-idegen, zöld aurájú, megtért végtelen, törött tükör egy ringó üvegen, kaméleon leány lágy színeken, az ég tekintetét bűvölte szem, egy testbe búvó, rejlő érzelem, a Pannon tengerből szakadt jelen, egy eleven, folyékony szerelem, nagy [… Tovább]
Bíztatás Koosán Ildikó Kőbe rótt rajzok, csonttöredékek hieroglifák eszmei képek tetőtlen tárház falatlan termek föld –labirintbe bolyongó lelkek küzd az utókor kincsek a mélyből „ars recte dicendi” szólnak a létről te se add alább kőbe ha vésed valós szavakban laknak [… Tovább]
Péntek délután a forradalmiság is alszik. Nincsenek betonkerítések, szögesdrót csíkok, pengékkel szőve, hogy elvigyék az álmot. A péntek jó nap a meditációra. Már mögötted van minden, ami ellehetetlenít, hazugságba kerget, nem tisztelve semmi tekintélyt. A péntek már jó. “De csütörtök, [… Tovább]
Arcomon nyomott hagyott az idő. Kilendített hinta, amely nem tér többé vissza a kezdő pozícióba, de korlátos a pálya, amit bejár. Nincs kitörés, nincs letérés a kijelölt útról. Menni kell folyamatosan tovább, a végkifejlet felé. Ősz hajam meggyérült. Nincs, aki [… Tovább]
Ide süssetek! Máma tanálkoztam a Gyomtündérrel. Hogy? Szerintetek olyatén tündér meg nincs, nem is vót soha? Furcsa, na! A szomszédok is aszongyák, űk semmit se láttak. Én peniglen mindkét szememmel láttam, hogy leszállott vót valami a vín diófára, oszt kérdi: [… Tovább]
Közös szívünk áldom, sosem akart rosszat, s az egész világon magyarul doboghat. Viseli a sorsát, s rá bízza a szélre, milyen Magyarország gyorsult érverése. Tépve cafatokra, túl a büszkeségen, rátalált a honra, Isten tenyerében.
Lassan kezdett fény derengeni az utcán. A korán kelő énekesmadarak már javában nótáztak. Ébresztgetni kezdték a természetet, vidám dallal köszöntötték az új napot. Belli is kezdett ekkorra már kijózanodni. Semmit nem hallott a kinti csicsergésből, egyfolytában azon gondolkodott, hogy hogyan [… Tovább]
(4) Éva elég későn ért haza. Az apja húzta az időt, beszélni akart vele az örökségérő, de nem jó híreket hallott. A legnagyobb része jelzálog, és sajnos, a szülők halála esetén, Éva nem sokat fog örökölni. A lányt nem nyugtalanította [… Tovább]
(3) Éva vonata késett. Ádám meghagyta a taxisofőrnek, hogy várjon. – És ha nem jön időben a vonat? – kérdezte a taxis. – Nem tudom. Kijövök, és kifizetem. – Nem lenne baj, ha most kifizetné a számlát, én pedig lecsapom [… Tovább]
(2) Ádám kitakarította a műtermet. Összeszedte a beszáradt festékeket, és felmosta a padlót. Nem szerette, ha minden a helyén van, de tudta, mit, hol keressen. A kívülálló rendetlenséget látott, ő pedig a káoszt, amelynek megvan a maga rendje. Éva nem [… Tovább]
Könyökével rátérdelt a vászonra, és hosszan nézett maga elé. Ezernyi vázlatot készített már, de félredobta az ötleteket. Nem adták vissza a szándékot, hogy megalkossa a legszebb nő portréját. A modellel nem volt semmi baj. A tökéletes arcvonások, a női szépség [… Tovább]
jaj, csak ezt ne hallanám nyugdíjas meg nyugdíjasklub most is várom a nyugdíjam nem kártyázom, sakkozom bankkártyámról leemeltek pár eurót, nem nagy ügy de eszemen nem járt túl még soha gané bűnöző mehetek a bankba ezért bár most zuhog [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!