Kőmüves Klára : – lassúzó –

Délben megfeneklett az idő. Tán túlzok, de
azóta minden lomha lett, s habár a káposzta-
lepkék (úgy látom) sorra jönnek, fürgeségből
nem kapnak jelest.
Viharokat is mondtak mára, ám a fák ágai alig
lengedeznek. A járásom se’ vet ügyet a térre,
Isten tudja, mozdulatlan állok-e vagy
meg-megrezzenek.
A percek izzadásig vonszolják az órát, de az
óra súlya annyira nehéz, hogy félóránál fel-
szusszanva kérdik; Messze vagy még?
Hol vagy már Egész?
Noszogatnám őket, hozzák már az estét,
de ma a száj is szólni rest, csak a jó-tudat
irányítja őket; amibe az ember kezdett,
s belefáradt – Isten befejez.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 610 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))